12. oldal Honismeret
A cikta juh
A svábok hozták be őket hazánkba
Nemrégiben egy ismerősömtől érdekes könyveket kaptam kölcsön, amely a magyarság háziállatairól szól. Ebben olvastam először a cikta juhról.
 |
Cikta juh és bárány |
Magyarországon három „őshonosa” juhféle terjedt el: a hortobágyi rackajuh, a magyar cigája és a ciktajuh. Közülük ez utóbbi a legfiatalabb, a XVII. század óta tenyésztik nálunk.
Meglepődve olvastam, hogy a magyarországi németek hozták be magukkal új hazájukba. A többi fajtánál kisebb termetű juh Németországban ma már meg sem található, csak Tolna megyében maradt fent nagyobb állománya – tolna-baranyai sváb juhnak is hívják. 1974-ben mindössze 150 példányt számoltak össze belőlük.
Azóta az állományuk szerencsére megnőtt, így remény van arra, hogy ez a fajta a jövőben is fennmarad. A Tolna megyei Vértestolnán több száz példány található és nő az állományuk Nagydorogon is.
A Budakeszi Vadasparkban is láthatóak cikta juhok. Tavaly decemberben született itt két cikta bárány, amelyeket a Budapesti Természetbarát Szövetség fogadott örökbe.
Aki Budakeszin jár, ne mulassza el megtekinteni a kisbárányokat, mivel azok ugyanúgy, mint ahogy a népviseletek, a mindennapi élet fennmaradt hagyományos eszközei vagy a szájhagyomány útján megőrzött szövegek, a sajátos helyi nyelv: a magyarországi németek népi kultúrájának védendő értékei közé tartoznak.
F. A.
A Bányatelep kincsei
 |
A vörös színű téglakerítés a kovácsoltvas rácsokkal, kapukkal jellegzetes színfoltja a Bányatelepnek |
Az 1920-as, 30-as években fénykorát élő Bányatelep sok értékes építészeti emléket őriz. Ezek mellett manapság szó nélkül elmegyünk, s legtöbbször hagyjuk, hogy az enyészetté váljanak.
A mellékelt fotót az ún. tisztviselősoron fotóztam le, ahol a magasabb rangú bányaalkalmazottak laktak. Érdemes lenne ezt a különleges téglakerítést is megőrizni a jövőnek, s a tulajdonosoknak segítséget nyújtani a fenntartásához, karbantartásához.
A múlt egy értékes emlékét mentenénk meg vele.
A „kalácsos” falazóblokk
Gyermekkoromban gyakran játszottam a telkünk határán felkupacolt falazóblokkokkal. A dolomitbeton blokkok belül üregesek voltak – mindegyikben két-két üreggel. Így aztán nagyon megfeleltek játékkatonáim számára bunkernek. A blokkok a házunk építéséből maradhattak meg. A ház az 1930-as években épült, nagymamám vásárolta a szüleim számára. A ház sarkait és lábazatát „kalácsfonatú” (elnevezés tőlem – F. A.) blokktéglát díszítették. Mai napig nagyon sok helyen lehet látni ilyen érdekes formájú dolomitbeton blokktéglákat Vörösváron, hol kerítésekben, hol házak lábazatában. Igaz, sokhelyütt már málladoznak, de azért még elmúlásukban is szépek. Érdemes volna megőrizni az utókornak legalább néhány helyen ezeket.
 |
 |
Nagy fonott kalács. Többek között
a Sváb pékségben is kapható |
„Kalácsos” blokkokból készült régi
kerítés a Kápolna utcában |
 |
 |
A „kalácsos” műkő blokktéglák közelről.
Az idő vasfoga már megrágta őket... |
A Vörösvári Dolomit Ipari Bt. téglagyára.
Itt készültek falazóblokkok |
Tudomásom szerint ezek a blokktéglák, valamint dolomitbeton cserepek és más építőanyagok a Vörösvári Dolomit Ipar Bt. Téglagyárában készültek. Az alábbi fotót apám is közölte Pilisvörösvár története és néprajza című monográfiájában. Hogy pontosan hol volt ez a gyár, a könyv nem említi.
Kérem azokat, akik tudnak bármi közelebbit a képen látható gyárról, történetéről, termékeiről, osszák meg velünk. Hadd tudhassunk meg többet a „kalácsfonatú” építőanyagokról. Gyermekkorom játékkockáiról…
F. A.
