13. oldal Útirajz
London – ahogy én láttam
 |
Hampton Court: VIII. Henrik legkedvesebb
kastélyában korhű ruhás urak és hölgyek
vezetik a látogatókat |
Sok honfitársunk keresheti fel Nagy Britanniát jóval egyszerűbben a rendszerváltás után. Örömteli dolog ez, hiszen egy hajdan igazi világbirodalomba látogathatunk, melynek fényei – ha más módon is – mindmáig megvannak. A főváros elsőrangú nevezetességei ma is a múlthoz kapcsolódnak. Jóleső „kötelezettség” ma is megnézni a Parlamentet, a Big Bent (a híres nagyharangot) magában rejtő méltóságteljes tornyot, a Westminster Apátságot, a Towert és még sok-sok, az útikönyvek, szórólapok által bőségesen tálalt nevezetességet.
Ebben a kis úti beszámolóban néhány, ezektől eltérő dologról mesélnék, amelyek inkább a jelennel kapcsolatosak, és talán példái is annak, miként lehet élőbb, hozzánk közelebb álló e patinás világváros. Nejemmel együtt, turistaként látogattunk a brit fővárosba, szűk két hetet töltöttünk ott.
 |
Befutott at Euro Star. Lille-ből indult, és a
londoni St. Pancras - Kings Cross
pályaudvarra érkezett |
Vonattal mentünk. Ez még önmagában nem lenne említésre méltó, ha nem az Euro Star repítené oda az embert. A franciaországi Lille-ben szálltunk fel, és alig két óra alatt London közepén találtuk magunkat. A többnyire 250 kilométeres sebességgel, vajpuhán száguldó, rakétaszerűen áramvonalazott szerelvény repülőüléseivel, légkondicionálásával, udvarias, bármelyik utas egyéni problémáival is szívélyesen, türelmesen foglalkozó személyzetével példamutató. Sajnos, a tengert és Dover fehér szikláit a Csatorna egyik oldalán sem láthatjuk a vonatablakból.
Azt hiszem, sikerült „belaknunk” (igaz, hazánk fiának is elfogadható áron) London talán legkisebb szállodai szobáját. Az alig öt négyzetméteres szobában egy dupla ágy, egy mosdó és egy pici, kör alakú asztal alkotta a bútorzatot. Négy ekkora szobácska lakói használnak közösen egy zuhanyozó-vécé alkotta vizesblokkot. Az angoloknak e méretek természetesek. A legtöbb, még a viktoriánus időben épült, s ma is fiatalok-idősek által használt házak hálószobáinak és fürdőhelyiségének mérete hasonló…
 |
Esti fényárban az Oxford Circus |
Vasárnapi séta a belváros felé. Üzletekkel teli, széles út. A jobboldalon, már nem meszsze az Oxford Streettől kis kirakodóvásár, nyüzsgés. Né-hány hátizsákos fiatal igencsak igyekszik a piac mélyén megbújó kis templomba. Kíváncsian utánuk eredünk: vajon hová ez a sietség? Erősödő zene hangjai bentről. „Zene ebédidőben” – tudatja a bejáratra ragasztott papír. Fiatalokból álló kamaraegyüttes hangversenye a szentély előtt! Bámulatos technikával, érzelmi telítettséggel előadott Wagner-, Debussy- és Schönberg-művek! Igazi ajándék a léleknek – váratlanul! Vezényel: George Vass! Az előadás végén kissé félve kérdem meg – a biztonság kedvéért angolul: beszélhetnénk talán magyarul is? ő van nagyobb zavarban. Elmondja: édesapja magyar, sajnos nem tanította meg nyelvünkre, de nem büszke erre…
Trafalgár tér, Nemzeti Galéria. Eddig csak könyvekben látott Michelangelo-, Rembrandt-, Rubens-, Tiziano-képek – valójukban! Közelről is megcsodálhatjuk valamennyit: semmi plexi védőlap, fegyveres őr sincs a termekben. A várható élmény izgalmával lépünk be. S mégis, ami már a bejáratnál megfog: baba és kisgyerek-foglalkoztató terem, ahol már alig a nyitás után sok aprósággal játszik legalább négy mosolygós óvónő. A fiatal szülők nyugodtan élvezhetik a remekműveket. A világhírű képtár még vonzóbbá válik számunkra is úgy, hogy még egyetlen képet sem láttunk!
 |
Általános iskolások egyenruhában a Kew Gardenben (Királyi Botanikus Kert) - itt minden iskolának saját formaruhája van |
Kew Gardens. A hat metró-határvonalra lévő, hatalmas, még Viktória királynő által alapított botanikus kert hozzáértők szerint szépségében csak a hollandiai Keuken-hofhoz, a tulipánok Mekkájához mérhető. Három-, négyéves kicsi gyerekek csoportja, mindegyikük kezében nagyítóüveg. Csivitelve „tanulmányozzák” a füveket, virágokat. Egyenruhás, hat-tizennégy éves gyerekek csapata két tanár kíséretében a pázsiton ülve elmélyülten rajzol, írogat. A gyerekek önfeledt mosolya árulja el, hogy kedvvel teszik, nem kényszerből. Belelesve papírjaikba, látjuk, hogy e színes, talányos, a gyönyörű virágokat, fákat játékosan ismertető, szabad alkotásokra bíztató kis füzeteket a királyi kert nyomtatta, s adja a leendő természetszerető emberek kezébe a színes irónokkal együtt. Rögzüljön az élmény!
 |
Az esti London a Parlamenttel. Középütt a Parlament nagyobbik tornya - a kisebbikben
van a híres londoni harang, a Big Ben |
Hampton Court. Vonatozunk félórát. Londonhoz közeli kastély gyönyörű parkkal; csak Windsorhoz fogható. Leghíresebb állandó lakója VIII. Henrik volt. Sorok állnak a pénztárakhoz. Az elől irányító hölgy a hatoshoz kér bennünket. Néhány halk szó egymás közt, majd kérek két jegyet. Az üvegfal mögött ülő kislány: „Beszéljünk talán magyarul!” Felderül arca. A mienk is. Ötperces, mosolygós, szakavatott tájékoztatás – csak nekünk! Senki sem türelmetlenkedik a sorban; ez benne van az angol udvariasságban. Később az udvaron még egyszer találkozunk. Édesapja aznap érkezik ki; munkát keres. Szakmája, nyelvismerete nincs. Tanácsunk? – kérdi. Csak inteni tudjuk: vigyázzon rá, sokakat rászedtek már, aki ennyire szerény útravalóval érkezett!
„We'll rock you!”. Queen előadás a Dominion Színházban. Hétköznapra itthon jóelőre, féláron kaptunk már jegyet – hála a világhálónak. Öltözékek: kisestélyitől a póló–farmerig minden. Kivetítőkön a háttérhatások, élőben kitűnő énekesek, táncosok, hibátlan hangosítás. Istenem, mekkora hangadottsága volt Freddy Mercurynak: sok számát csak női énekes képes előadni! Így is „csápolunk”. Magával ragad a zene és a nagyrészt fiatal közönség…
 |
Freddie Mercury másfélszeres életnagyságú szobra. Híres, sok fényképen látott póz a
„Show must go on!” előadásán. |
Metró- és vasúti utazások mindenhová (ezek e városban összefonódnak, nem különülnek el). A jegyeket a be- és a kijáratoknál is automaták kérik. Kevés az ellenőr, annál több a segítő, itt nem divat a „simli”, a bliccelés. Ki a tétován érdeklődő külföldit igazítja útba – cseppet sem sietve, idegesen, ki az idős, vak asszonyt vezeti fel a folyosólabirintusból, s közben kedvesen beszélget vele. Segítenek mindenkinek, mint ahogy a rendőrök is az utcán. Nem a megtorlás a feladatuk…
Utolsóelőtti este. Már otthon megfogadtuk: addig nem mehetünk haza, amíg nem hallgattunk zenét a Saint Martin in the Fields-i templomban. Szerencsénk van: csekély áron kapunk két fapados jegyet. Mozart, Händel, Purcell és további angol barokk szerzők művei szárnyalnak. Életre szólóan fülünkben marad a szép hangzás – a templomnak és a tíz kitűnő fiatal muzsikusnak (a kis kamaraegyüttes legidősebbje sem lehet több 26-nál) köszönhetően. Nálunk erre dörgő tapsvihar következne. Itt: udvarias, hűvös taps. Nincs ismétlés – sajnos…
Kijövünk. Előttünk, körülöttünk az esti fényeiben csillogó London. Ha igazán szép emlékeket szeretnénk, bizony ne csak nappal fényképezzünk! Esti világításban még szebb!
Illésék zakatolnak a fülemben: „Good old London, talán még viszontláthatunk!?”
Pócsi János
Kiállítás
Manhertz István intarziái a Tájházban
Szeretnénk utólag közzé tenni köszönetünket Manhertz János faipari technikusnak, hogy a múzeumban tartott pünkösdi műsorunkhoz hozzájárult műveinek kiállításával.
 |
 |
| |
Szántás a határban |
 |
|
| Vörösvári utca |
Halászbástya |
Mellékelünk néhány fotót, melyek intarziáiról készültek, hogy felhívjuk a vörösvári polgárok figyelmét szép munkáira. A múzeumban kiállított anyag 2009. januárjában a Mű-hely Galériában is kiállításra kerül.
Gromon Andrásné
Hagyományőrző Egyesület
Intarzia, faberakás: a bútorművesség egyik díszítési módja: különböző színű és fajtájú, meghatározott minta szerint kivágott fa-, fém- vagy gyöngyház-lemezkék berakása a díszítendő felületbe.
