9. oldal Oktatás
Holló-hármas
Erdőszéli meseházban éldegél három testvér, Holló Noémi, Holló Mirella és Holló Áron. Édesanyjuk, Piroska egyedül neveli őket. És nem csak neveli, hanem zenére, énekre is tanítja a gyermekeit. Mindennaposak a spontán éneklések, hiszen zenészcsaládról van szó. A három gyerek édesapja zeneszerző és zongoratanár volt, édesanyjuk pedig énektanár.
| |
Az itt szereplő fotó az érintettek kérésére levéve |
Mint a beszélgetés során megtudom, a gyerekek nagybátyja mesterhegedű-készítő. Mirella, a középső gyermek hatodik születésnapjára egy kicsi hegedűt kapott a nagybácsitól ajándékba. Azóta hegedül. Tervei szerint jövőre áttér a népi hegedűre. Áron is közbeszól, hogy ő majd citerázni szeretne. Most Budapesten tanul zenét az Óbudai Népzenei Iskolában. Noémi, saját bevallása szerint nem a legtehetségesebb zongorista, ő inkább énekel. Gimnáziumban szeretne tovább tanulni, mellette folytatja népzenei tanulmányait alapfokon, később pedig középfokon is. Erre egyelőre csak Vácon van lehetőség, de idővel talán Budapesten is indul ilyen tagozat.
Sikerekben nincs hiány, a Holló-lányok aratnak: arany és ezüst oklevelek, első és második helyezések megyei és országos szinten is. Tervek is vannak bőven: Áron hídépítő-mérnök, Mirella színházi rendező szeretne lenni, Noémit a nyelvek és a zene érdekli. Piroska-mama a háttérben mosolyog, és ebben a mosolyban minden benne van: a szerető anya ölelése, a következetes szülő út-egyengetése és a mindenek feletti társ kitartó munkája. A gyerekek tudják, érzik ezt. Ebből a mosolyból táplálkozik önbizalmuk, hitük, de szerénységük is.
Egy dédelgetett tervükre csak a beszélgetés végén derül fény: a gyerekek népi zenekart szeretnének alakítani. „Ha felnövünk” – teszi hozzá Noémi. Látva a kis Hollókat, látva a hátteret és az eredményeket, én azt mondom, hogy ez három év múlva lesz. A zenekarnak már nevet is adtak: „Holló-hármas” – szerintem még hallani fogunk róluk.
Hidas Ildikó
A gót betűktől a disznóvágásig
Nyár van, vakáció, hallgatnak a tantermek, némák az iskolák. A tanév során tanult ismeretek, az együtt töltök szép napok emlékei, az iskola messze ható, bölcs szellemisége azonban még a legtombolóbb vakációban is valahogy ott van az emberben, ott van minden diák szívében.
Engedtessék meg hát, hogy a szünidő ellenére is ideidézzünk néhány gyermekírást.
 |
Vásár téri iskolások sváb népviseletben
a tavalyi szüreti felvonuláson |
A ballagási ünnepségre érkezvén láttam meg a Vásár téri iskola igazgatói szobájában egy gót betűs feliratú albumocskát. Belelapozva, kiderült, hogy azt Lazri Judit tanárnő készíttette negyedikes diákjaival arról, vajon mit tanultak népismeret órán a tanév során. A gazdagon illusztrált albumból néhány fogalmazást idemásolok. Az itt-ott mosolyogtatóan, gyermeki bájjal fogalmazott kis írásokból kitűnik, milyen nagyszerű munkát végzett a tanárnő egy év alatt a népismeret órákon, és hogy milyen sokat fejlődtek ismeretekben, identitásban kis tanítványai.
Megtanultam a sváb szokásokat. Hogy mit ettek, mit csináltak, milyen házakban laktak. A férfiak földet műveltek, dolgoztak, ők keresték a pénzt. Az asszonyok otthon takarítottak, söpörtek, szőttek-fontak. Megfőzték az ebédet. Megetették az állatokat, tehenet fejtek, elmentek a piacra vásárolni. A gyerekek segítettek. A lánygyermek otthon segített, a fiúgyermek az apjának segített. Ezek voltak a régi sváb (német) szokások.
Azt tanultam, hogy mi mindent csináltak az asszonyok, pl.: meszeltek, hímeztek, kukoricát morzsoltak, söpörtek. Megtudtam a barkaszentelést, és azt is, hogy almát, krétát, gyertyát is szenteltek. Tudom, hogy mit csináltak a lányok nyáron és télen. Nyáron kapáltak, ebédet főztek. Télen pedig elszegődtek cselédnek. Érdeklődöm a tantárgy iránt, mert érdekes és fontos.
Nagyon sok érdekes dolgot tanulhattam ezen az órán. Elsőnek a német himnuszt tanultuk meg, ami nekem nagyon tetszett. A legjobban a viseletük tetszett a sváboknak, mert sokkal kulturáltabb, mint a mai. A svábok házaikat is megnézhettük, hogy milyen szobák voltak benne. Azt is megtanultuk, hogy milyen szorgalmasak és kitartóak voltak. Szívesen visszamennék abba az időbe, hogy megtapasztaljam azt az életet, és azokat a szokásokat. Szerintem hasznos időtöltés a népismeret óra!
Judit néninek köszönhetem és az ő német népismeret tantárgyának, hogy megtudtam a németek ünnepeit is, és nem csak a magyarokét. Megtanította, hogy milyen sorrendben és milyen időpontban vonultak régen a svábok a szüreti felvonuláson, hogy milyen vallásosak voltak, mennyit jártak templomba. Megtanultam, hogy milyen nehéz lehetett átjutni Németországból Magyarországba. A gyönyörű farsangot, a Karácsonyt, a Húsvétot, az Újévet, a disznóvágást, Jézus bevonulását Jeruzsálembe, a Nagyböjtöt és a meseszép írásukat: a gót betűket.
Megtanultam, hogy mivel jöttek ide a németek (Die Ulmer Schachtel) és hogy milyen házakban éltek. Die Speisen: húslevest, paradicsomlevest, káposztás tésztát ettek. Was machte damals eine Frau? Régen az asszonyok varrtak, vasaltak, köpültek, kenyeret sütöttek. A kedvencem a gót írás volt. Feiertage im Mai – május 1. májusfaállítás – egyéb csínyek – pl.: kiakasztották a kaput és elvitték a falu végére. A szalmáskocsit felrakták a tetőre.
Megtanultam a magyarországi németek himnuszát, a szüreti felvonulás sorrendjét. Azt is, hogy hogyan öltözködtek az emberek, mit főztek. Milyen napokon ettek húst, hány napos a böjt. Hogyan védték meg a házukat a tűztől, mit csináltak régen az emberek a torokbaj ellen. Magtanultam azt is, hogy mit írtak az ajtó fölé.
Nekem az tetszett, amikor a mama az unokáinak csinált sütit, és elrejtett bele egy kis pénzérmét, és aki megtalálta, az lett aznap a kis király vagy királylány. Még az tetszett és megtanultam, amikor megszentelték az almát, krétát, gyertyát stb. És tetszett, amikor az ajtóra felírták: G + M + B.
Válogatta: F. A.
