5. oldal Partnerkapcsolat
Wehrheimi látogatás
Május 2-án (pénteken) az önkormányzat delegációja, eleget téve a partnervárosunk polgármestere meghívásának, elutazott Wehrheimbe. A delegációt Gromon István polgármester vezette.
 |
A delegáció tagjai Gregor Sommer
polgármesterrel a Barátság kútjánál
(Fotók: Gromon István és Kimmelné Sziva Mária) |
A delegáció tagjai voltak: Sax László, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, dr. Szakmári Mária Magdolna, a SZEB elnöke, Kimmelné Sziva Mária, a PVKB elnöke, Lukács Katalin Ágnes, a SZEB elnökhelyettese, Bogár Erika, a Friedrich Schiller Gimnázium tanára, az NNÖ tagja, valamint jómagam, aki az önkormányzatban az Ügyrendi- és jogi bizottságot vezetem, de most főleg sofőri minőségben voltam jelen, ugyanis az én segédletemmel robogott az önkormányzat mikrobusza a távoli cél felé.
A wehrheimi partnerkapcsolat már igen régi múltra tekinthet vissza, jövőre lesz negyedszázados. Hivatalos önkormányzati delegáció utoljára 2005-ben járt Wehrheimben, így a mostani Almafa-virágzási ünnepre (Apfel-blühtenfest) szóló meghívás elfogadása jó előkészítése lehet a következő évben esedékes jubileum pilisvörös-vári megünneplésének.
 |
Gregor Sommer és Gromon István
a partnerkapcsolati oklevéllel |
Almafavirágzás ünnepén a hesseni városka nem utolsósorban királynőt választ. Talán ne nevezzük szépség-, hanem, mondjuk: almakirálynőnek, bár az idei lány, Vanessa az előbbiek dolgában sem panaszkodhat. Azért van ez a gyümölcs eme Frankfurt-közeli kisvárosban ilyen nagy becsben, mert a belőle előállított termékek (italok, illatszerek, talán még liszt is) híressé teszik ezt a régiót a Taunus-hegységen túl is. Persze az ünnep az almafavirágzás idejére esik, és a sok virágzó fa – mint hamarosan megállapíthattuk – használ a városképnek, még akkor is, ha nincs is mögötte a Fujijama.
A fent idézett robogás álló napig tartott, aminek a végeztével pontosan vacsoraidőre estünk be az étterembe, ahol ott voltak a wehrheimi képviselő-testület reprezentánsai, többek között: a jelenlegi polgármester: Gre-gor Sommer, a korábbi polgármester: Helmut Michel, továbbá az alpolgármester: Suzanne Odenweller.
 |
A delegáció tagjai városnézés közben
a wehrheimi városkapunál |
A vacsora finom volt, bár nem egy almavidék központjáról tett tanúbizonyságot, hanem inkább a spárgatermesztésről. Nem baj, az is nagyon finom, többnyire azt ettünk, valamilyen hússal.
Programunk szombaton a vidékkel történő ismerkedés jegyében telt.
Délelőtt a Polgármesteri Hivatalban találkoztunk a polgármesterrel és az alpolgármesterrel, akik megmutatták nekünk az ódon városházát, amit már csak rövid ideig találhatunk fel ebben a manóvár-szerű épületben, mert hamarosan új fog épülni. A jelenlegi hivatal ugyan kicsi, de nagyon barátságos.
A városházi látogatás után körbejártuk a település zegzugos utcáit. Gyönyörű, a középkort idéző sok-sok „Fachwerk”-es épület, amelyek girbe-gurba falai jól harmonizálnak a hasonló utcákkal. A templom városias körzetében jól megfér egy-egy trágyadombbal, istállóval ékeskedő udvar is.
 |
Sok ilyen szép ódon favázas épületet lehet látni a múlt értékeit nagy becsben tartó városkában |
Ezután elvittek minket a szomszédos falvakba, ugyanis Wehrheim egy körzetnek a központi települése, más falvak is hozzátartoznak közigazgatási értelemben. Friedrich-stal volt ezek közül a legbájosabb, amolyan nyaralófalu, belesimulva az erdős dombokba.
Azután megnéztük a tűzoltó-állomást. Csak ámultunk azon a felszereltségen és szervezettségen, amelyet ott láttunk.
Az ebéd Oberhainban esett, amely a város jelentős bevételi forrása, mert itt telkeket közművesítenek, parcelláznak, majd adnak el jó áron.
Délután a „Lochmühlébe” készültünk. Megtudtam, hogy ez valami vidámpark, és nem fűztem nagy várakozásokat az eseményhez. Nagy volt a meglepetésem, mert eddig nem tudtam, hogy nem csak a városi suhancok látogatta vurstli létezik, hanem van ilyen bájos vidékiséggel bíró is, ami szó szerint vidámpark, piknikező hely, állatkert, családok egész napos időtöltését szolgáló igazi komplex pihenőhely. Lehet itt kisvasúton utazni, tutajozni, állatokat simogatni, nézni a kiscsibéket, amint éppen kikelnek a tojásból, grillezni, vagy csak elheveredni a fűben, amíg a gyerekek játszanak. Látszik, hogy a megálmodója apránként ragasztott egy-egy újabb létesítményt a korábbiakhoz, egyre gazdagítva ezt a bukolikus arzenált. A parkon fut keresztül a római limes egy darabja, mellette játékosan magyarázó táblák segítik a történelem jókedvű tanulását.
 |
Az almavirágkirálynő-választást Gregor Sommer konferálta. A polgármester úr melletti gyönyörű hölgy az idei királynő: I. Vanessa |
Este misén voltunk Pfaffenweisbachban. A mise ünnepélyes és szép volt. A szertartás fényét a közreműködő gyerekek emelték, ami amolyan félig szcenírozott „produkcióvá” tette ezt a misét. A plébános úr olyan tiszta orgánummal beszélt, hogy azt még a németül gyengén tudó fejek is befogadhatták. Nem mellesleg, felénk fordulva külön köszöntötte delegációnkat, a hívek pártfogásába ajánlva. Feltűnően szép volt a kántor tisztán intonált éneke, és orgonajátéka.
A vacsora helyszíne a másnapi „Apfel-blühtenfest” helyén volt, egy város melletti kis liget, étteremmel, ahová bizonyára kiszökdösnek a szerelmesek vagy a vacsorázni vágyók. Mi ez utóbbiból kaptunk ízelítőt egy gasztronómiai sokk keretében, amely alatt a favágókra méretezett porciókat kell értenünk.
Ez után ki-ki forgolódhatott az ágyán a patinás „Gasthaus zum Taunus” nevű fogadóban, amely igazán megnyerő gazdájának szakértelmét dicsérte. A fogadós gazdálkodik is. Az udvarban istálló van, rajta ezzel a filozofikus kis táblával: „Schöne Frauen, edle Pferde die sind teuer, kannst du wahlen zwischen beiden, wahle Pferde, die sind treuer.” (Vagyis: „A szép asszonyok és a nemes lovak egyaránt drágák, nehéz közöttük választani. Válaszd inkább a lovakat, mert azok hűségesek.”) Ebből is látszik, hogy jó itt vendégnek, lónak lenni egyaránt.
Másnap (vasárnap) ünnep a ligetben. Műsorok reggeltől estig. A zenekar fújja vég nélkül. Nagy a jókedv, folyik a sör is. A wehrheimi polgármester új arcát mutatja: színésszé és konferansziévá változik. Mikrofonnal a kezében vezényel, instruál, növeli a jókedvet. A csemetéi közben úszkálnak a friss, jéghideg vizű medencében. Nézem és álmélkodom. (A medencén, nem pedig azon, hogy bírják a hideget.) Mert az csupa króm, szépségesen, németesen kivitelezve, táplálója egy kis, helyi forrás. – Talán uszoda helyett kezdetben nálunk is megtenné, amolyan kis városi strand egy többfunkciós ligetben. A különféle egyletek sütnek és árulnak. Vagy korábban égettek (cserepet), és most árulnak. Jókedv és öntevékenység. (Csendben mindig irigykedek ilyenkor egy picit.) I. Vanessát (az almavirág-királynőt) ábrázoló hippi-jelvényt is lehet kapni. Ha valakinek ez kevés, magát is lefényképeztetheti, és beletetetheti a foglalatba, aztán ki hogy mutat zakón, blézeren, kiskosztümön. (Én nem kísérleteztem vele.)
A program legérdekesebb része az a divatbemutató volt, amely az elmúlt száz év – főleg a boldog békeidők – menyasszonyi-ruha toalettjeit mutatta be. Vagy 120 modellt. A polgármester ezt is végigkonferálta, stílszerűen, kürtőskalapban, vagyis klakkban.
Minden jó véget ér egyszer. Eljött az este. Az ember elmereng, főleg az eljövendő, otthoni, fehérneművel kapcsolatos műveleteken, jelesül annak felkötésére gondolok, mert ha ápolni akarjuk ezt a kapcsolatot, legalábbis kedvességben, szívélyességben, szervezésben, fel kell nőnünk a vendéglátóinkhoz. Van mit tanulnunk.
Hétfőn, a rövid, zsúfolt, de felejthetetlen vizit után robogunk haza. Visszavedlettem sofőrnek.
dr. Kutas Gyula
