10. oldal Szeretetoldal
Otthonteremtés Vörösváron
Látogatás Virgoncéknál
Május 13-ától gyermekzsivaj veri fel ismét a csendet a Rákóczi utcai volt szakképző iskola elárvult falai közt. Igaz, egyelőre még közel sem fog működni teljes gőzzel az újonnan beköltözött intézmény, amely halmozottan sérült és középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek nappali ellátását vállalta magára 3-tól és 23 éves korig – még nagyon sok a tennivaló az épületben.
 |
Az intézmény egyik frissen felújított csoportszobája. Még sok a tennivaló itt, és más helyiségekben is, mire az újra belakott épült a sérült gyermekek valódi otthonává válhat... |
Az Épülő Virgonc Gyermekekért Alapítvány erejét megfeszítve dolgozik azon, hogy otthonossá tegye a volt iskola központi épületét. Az Alapítvány Budapest II. kerületi székhelyéről költözik át ide 25 sérült gyermekkel, előre láthatólag év végére 50 főre emelkedik az ellátottak száma. A vörösvári képviselő-testület azért döntött amellett, hogy az Alapítvánnyal köt bérleti szerződést, mivel az általa nyújtott szolgáltatásra igen nagy igény van a pilisi kistérségben, de közel s távol nincs egyetlen nappali ellátást biztosító intézmény. A helyi igényeket jelzi, hogy máris 11 vörösvári gyermeket írattak be ide.
Pünkösd előtt jártam kint a volt iskolában. A portásfülkén a címeres tábla még a régi, de a graffitiket már lefestették. Bent is élénk munka folyik. A kőművesek a mosókonyhát csempézik éppen, a fürdőszoba és a mellékhelyiségek már elkészültek. Készen áll a két fogadóterem is, ahol reggelenként a gyerekeket fogadják majd. Innen mennek át az ún. csoportszobákba, ahol különféle foglalkozásokat tartanak a számukra.
 |
A mosókonyha csempézését végzik a burkolók. Az átalakítás során a sérült gyerekek különleges igényei számos egyedi műszaki megoldást tettek szükségessé (pl. a fürdőszoba vagy a váróhelyiségek kialakításakor) |
Az ebédlőben még minden szanaszét hever, de keddre itt is a helyére kerülnek a tárgyak. A szülők is besegítenek, hogy minden időben elkészüljön…
Flórné Csík Éva, az intézmény vezetője csak néhány szót tud váltani velem, máris szalad tovább, intézkedik, telefonál…
Munkatársa, Pölcz Erzsébet vezet végig a kész vagy félig kész helyiségeken, amelyekben friss festékszag terjeng. A bútorozás még hiányos, a falak még csupaszak, de a nevelők, szülők, gyerekek rövid idő alatt otthont fognak varázsolni a rideg épületbe. „Akárki meglássa…”
Ebben maradunk Pölcz Erzsébettel, aki megígéri, névre szóló meghívót küldenek a hivatalos megnyitó ünnepségre.
Ott leszünk.
F. A.
A betegség nem válogat
Jótékonysági bál a Zeneiskolában
Az egészség nagyon fontos dolog az életünkben. „Csak egészség legyen!” – szokták az emberek olykor így is köszönteni egymást. Ebben az üdvözlésben minden benne van, amire vágyunk. Az egészséget főleg azok tartják nagy becsben, akik már voltak komolyan betegek, vagy otthonukban, esetleg munkahelyükön (pl. kórházban) súlyos betegeket ápolnak.
 |
Az Adenssa Dans Club táncosai nagy
sikert arattak a jótékonysági bálon
(Fotó forrása: www.piliscentrum.hu) |
Még szomorúbb a helyzete azoknak a szülőknek, akik tesi, szellemi fogyatékos, vagy egyéb gyógyíthatatlan kórban szenvedő gyermekeiket gondozzák.
Amíg az egészséges gyermekek szülei nevetve, boldogan, önfeledten nyaralnak, síelnek, bicikliznek, örvendeznek az élet szépségein, vagy éppen a nem létező problémákról cseverésznek, addig más, hasonló korú édesanyák és édesapák a kórházi ágyak rácsait szorongatva, könnyeiket nyelve, kőkemény székeken, szenvedő, súlyos beteg kicsinyeik mellett virrasztanak. Telnek a hónapok, telnek az évek. S az ártatlan gyermekek még mindig a szörnyű betegségek fogságában sínylődnek. A fájdalmas kezelések, az infúziók, az injekciók következtében könnyek csorognak a sápadt kis arcokon, és egyre mélyülnek a rácok a szülők homlokán.
Mindannyian ismerünk szívfacsaró történeteket, s ilyenkor remegve gondolunk arra, hátha mi megússzuk. Ám a sors kiszámíthatatlan és olykor kegyetlen. Nem kíméli sem a szegényt, sem a gazdagot, sem a jobboldalit, sem a baloldalit.
Pilisvörösváron 2008 április 18-án jótékonysági bált rendeztek a súlyos beteg gyermekekért. A bál fővédnöke Gulyás Dénes országgyűlési képviselő volt, aki hitelesen tudott szólni a bál résztvevőihez, mivel felesége 20 éve foglalkozik idegsérült gyermekekkel a Pető Intézetben.
A pilisvörösvári Zeneiskolában teltház volt a kellően meghirdetett bálon. Óvodások, iskolások (Adenssa Dans Club) színvonalas táncos műsorát a Bravi Buam jó kedélyű zenekara követte. A műsorban szerepelt Babicsek Bernát harmonika virtuóz és színész. A solymári Herbot-Rose tánc- és énekkar előadása mindenki kedvencévé vált. Vastapsal díjazták a szereplőket.
Az éjféli tombolán értékes nyeremények, utazások kerültek kisorsolásra. A bál jó hangulatban telt és adakozó kedvben sem volt hiány. 480.000 Ft gyűlt össze, ami ugyan csepp a tengerbe, de ha kicsit is, valamit remélhetőleg segít a beteg gyermekek életén.
Egy ici-pici tüske és egy kérdés maradt a mindössze két kis asztalt betöltő vörösváriak lelkében.
Miért csak a szomszéd települések, különösen a solymáriak, érezték át a gyógyíthatatlan gyermekekért létrejött jótékonysági bál fontosságát???
A sors kiszámíthatatlan és olykor kegyetlen, nem kíméli sem a szegényt, sem a gazdagot.
Dr. Gábeli Zoltánné
