15. oldal Szőlészet-Borászat
A Kertbarát Kör borversenye
Schreck János átadta a stafétát
„Éljünk mink is, akiket most a barátság egybefog”…
Bajza József
Ismét csak eltelt egy év…
Nyílik virágaival a tavasz és kinyílik a Zeneiskola színháztermének kapuja is, hogy vendégül lássa a Kertbarát Kör tagjait, családjaikat, vendégeiket, támogatóikat. A finoman csengő üveghangok már az előcsarnokban tudatják: jóféle boritalok rejtőznek bennük. Borverseny készül…
 |
Az idei borverseny aranyérmesei: Skoda József (vörös), Weiszer Ferenc (vörös), Babcsán István (vörös), Hasenfratz István (fehér), Nick István (vörös), Pécs Pál (vörös), Manhertz János (vörös), Vanicsek Márton (fehér és vörös) és a kép jobb szélén Illés Sándor (vörös). Aki nem szerepel a képen: Wippelhauser Ferenc (vörös) és Bíró Orbán (vörös).
(Illés Sándor mellett egy külföldi vendég áll. A fotót Pócsi János készítette) |
Kis feszültség is vibrál a levegőben, hiszen az immár húsz éve elnöklő Schreck János a tagság előtt most köszön majd el tisztségétől. Az elnöki teendőket hivatalosan idén januártól már utódja, Ludvig Károly látja el.
Elcsendesedünk…
Elsőként a leköszönő elnök szól a kezdetekről. A vörösvári kertbarátok már 1961-62-től rendszeresen találkoztak, de csak 37 éve működnek egyesületként. Hallunk a hangulatos szomszédolásokról, melyeken átsugárzik az immár négyes alapgondolat: „Kertészkedj, művelődj, barátkozz – és védd a természetet!”
A szót az új elnök szövi tovább. Nemcsak a bor készítőihez, hanem a gyümölcs- és zöldségtermesztőkhöz is szól, hiszen a kertekben nemcsak szőlő terem, s az egyesület mindanynyiuk otthona. Kéri elődjét, hogy ezután is ossza meg gazdag tapasztalatait a tagsággal.
Sorra felszól az esztergomi, pomázi, duna-bogdányi és a budapesti Honvéd Kertbarát Kör elnöke, s mindannyian meleg szavakkal méltatják Schreck János barátságát, érdemeit. Ugyanígy tesz a jelenlegi és az előző polgármester is. Mindkettőjüknél értékes gondolatokra lelünk: Gromon István az ünnepelt tapasztalatának és szellemének továbbélését emeli ki, Grószné Krupp Erzsébet pedig azt, hogyan vitte városunk jó hírnevét, annak határán túlra is.
A Kertbarátok Szövetsége főtitkárának szelíd humorral átszőtt beszéde után igencsak meghatódik az ünnepelt, aki a sok szívből adott ajándékot csak segítséggel tudja majd hazavinni…
Következik a borbírálat...
 |
Az újonnan megválasztott és a leköszönt elnök: Ludvig Károly és Schreck János |
Ludvig Károly bevezető szavai után minden szempár a borbírákra tekint. Az elnök, Pekó József viszi a szót. Szakszerűen szól a borkezelésről, s általánosságban értékeli a 81 benevezett nedűt. Megállapítja, hogy a vörösborok minősége nagyon jó.
Negyvenegy bort díjaztak. A borok tisztasága és színe egészen kiváló, illattartalmukkal viszont még nincs minden rendben. Hiányosságaik a készítési technológiában rejlenek, melynek javítására máris jó ötleteket hallhattunk. Értékes bíztatás, hogy a szakemberek hasznos tanácsokkal látnak el mindenkit, aki igényli.
A legjobbak aránya: a vörösborokból tíz, a fehérek közül kettő talált aranyéremre!
Az eredmények kihirdetése után szóra kértem Ludvig Károlyt. Legfontosabb teendői egyikének az egyesület anyagi stabilizálását tartja. Ehhez a támogatók, köztük az Önkormányzat, és a tagok befizetései járulnak hozzá. Sajnos rendkívül kevesen borászkodnak a maguk termesztette szőlőből… Szívesen látnának a kertbarátok soraiban minél több fiatalt, hiszen ők vihetnék tovább e szép hagyományokat!
Kiemelésre méltó, hogy tájegységünkön az év borásza a vörösvári Solymosi Attila lett!
Az ízletes ebédet, a finom süteményeket és a nemes italokat az összes jelenlévő magasra értékelte. Utána hangulatos zene, tánc, majd tombola következett, s a vigasság egészen estig tartott.
Pócsi János
Tisztelt Elnök Úr! Kedves János!
Az a megtisztelő feladat jutott számomra, hogy elmúlt 20 évi munkádat méltassam. Hogy is kezdődött ez a 20 év? 1988-ban az akkori kertbarát kör elnöke bejelentette, hogy lemond és feloszlatja a Pilisvörösvári Kovács László Kertbarát Kört. A tagság nemtetszését fejezte ki a feloszlatás miatt. Ekkor léptél Te a színre, felálltál és kijelentetted, hogy a megmaradás érdekében elvállalod az elnökséget.
Azóta húsz esztendő telt el, s te megszakítás nélkül végezted önzetlenül, s fáradhatatlanul az elnökséggel járó feladatokat. A kertbarát mozgalom hármas jelszavát: kertészkedj, művelődj, barátkozz, magadénak tekintetted és ennek szellemében vezetted ezt a kis közösséget. Segítségedre volt, hogy dolgoztál mezőgazdasági területen, s így betekintést nyertél a zöldség-, s gyümölcstermelésbe. A kezdet kezdetén mégsem volt egyszerű a dolgod, nehéz feladat volt a közösséget hosszú távon egybefogni, megtartani, érdekeltté tenni. Ez leginkább saját példamutatásodon keresztül sikerült. A kertlátogatások során a kiskerted volt példája, hogy ilyen kis területen mennyi mindent lehet termeszteni.
Húsz évi munka után, a Kertbarát Kör 2008. évi első ülésén bejelentetted, hogy elfáradtál, egészséged is megromlott, s ezért kéred a tagságot, mentsen fel az elnöki teendők alól.
Kedves János!
Nem búcsúzunk el Tőled, hiszen a tagság tiszteletbeli elnökének választott. Szükségünk van gazdag tapasztalataidra, ismeretségi körödre. Szeretnénk, ha továbbra is segítenéd a kis közösségünket, igaz, kisebb teher mellett.
A továbbiakban sok erőt és egészséget kívánunk Neked és egész családodnak.
Köszönjük húszévi munkádat!
(Részlet Ludvig Károly beszédéből)
