6. oldal Környezet
Észkijárat
A felelős szerkesztő rovata
Falra hányt borsó
 |
Életkép a Kápolna utca elején |
Felháborodott polgár a telefonvonal másik végén, a szelektívhulladék-gyűjtő szigetek miatt hív minket, próbáljunk tenni valamit annak érdekében, hogy kulturáltan használják a város polgárai ezt a környezetet védő szolgáltatást, és ne dobjanak a konténerek mellé mindenféle szemetet, kacatot. Elmondom, hogy már számos közleményt, cikket, lakossági levelet, fotót jelentettünk meg ez ügyben. Mindhiába. Falra hányt borsó minden kérés, intelem. A vörösváriak egy része még nem jutott el a környezettudatos magatartásnak arra a szintjére, hogy a sárga, kék és zöld konténereket rendeltetésszerűen tudnák használni. Sőt, némelyek egyáltalán semmilyen szintre nem jutottak el. Gondolok itt például azokra a „nagyon okos és intelligens” fiatalemberekre, akik időről időre felgyújtanak egy-két konténert a városban.
– Még mindig jobb, mintha az erdőszélre hordanák ki a hulladékot – teszem hozzá –, becslések szerint több száz tonna sitt hever a város körül. Az illegális szeméttelepek felszámolása meghaladhatja az egymilliárd forintot is. Erre pedig egyhamar nem lesz pénze a városnak.
 |
Egy szokásos hétvége után a Vásár téren |
– Mégis szomorú és felháborító a látvány, amit a hulladékgyűjtők nyújtanak. Nem lehetne például egy pluszkonténert kitenni a „vegyes” szemétnek?
– Nos, ha úgy gondolja, uram, tolmácsolom a javaslatot az újságon keresztül az illetékeseknek, de biztos vagyok benne, hogy ez nem megoldás. Előbb-utóbb az is kevésnek bizonyulna, s több lenne a szemét a konténerek körül, mint korábban… Nem vigasztalásképpen mondom, de Szentivánon is problémát okoz ez. Náluk is ugyanúgy néz ki a gyűjtőszigetek környéke, mint nálunk… Pedig Szentiván a „bezzegfalu”. Mindig rá mutogatnak az elégedetlen vörösváriak, akik legtöbbje azonban egy szalmaszálat sem hajlandó keresztbe tenni a köz javára. Tisztelet a kivételnek…
– Megérjük valaha is, hogy rend és tisztaság legyen ebben az állítólagos európai városban?
– Mi már nem, kedves uram, talán az unokáink. Bízom benne, hogy ők már félteni fogják ezt a várost, országot, bolygót. ők már valóban polgárok lesznek. Földpolgárok.
– Meglehetősen pesszimista Ön, szerkesztő úr…
– Inkább józan realista. Sok év tapasztalata mondatja ezt velem.
– Mindenesetre köszönöm, hogy meghallgatott. Már ez is valami.
– Ha más nem: falra hányt borsó…
– Csak nem!?
– Bízzunk benne, hogy nem…
Háború Vörösvár ellen
Igazán jól sikerült május első hétvégéje a fent említett „nagyon okos és intelligens” fiatalembereknek. Ezen a hétvégén sikerült bosszút állniuk több telefonfülkén, szeméttel, üres sörösüvegekkel teleszórni a köztereinket és ismét „helyretenni” néhány közlekedési táblát. A legnagyobb „hőstettet” az a honfitársunk követte el, aki egy esetleges súlyos égési sérülést is kockáztatva felgyújtotta a Dózsa György utcai szelektívhulladék-gyűjtő sziget konténereit. Tette egyedülálló városunk történetében. Eddig még soha nem sikerült ilyen csapást mérni az ellenségre. Egy-két konténert ugyan sikerült likvidálni, a teljes szigetet azonban még nem. Most ez is megtörtént.
 |
A vandálok pünkösdi „ajándéka”:
kitört fácska a Templom téren |
Ahogy a következő hétvégén, a pünkösdhétfőre virradó éjjel az is megtörtént, hogy a Templom téren és az Eperjesi utcában fiatal fákat törtek ki a mi „hőseink”.
Éljen az anarchia! Éljen a káosz! Pusztuljon a Föld!
Félretéve a keserű iróniát – amelynek keserűségét tovább fokozza, hogy a Föld Évét éljük, s nemrégiben ünnepeltük a Föld Napját –, indulatok és felháborodás nélkül is megfogalmazható, hogy a környezet és a város vagyonának ilyen dühödt és következetes rombolását nem tűrhetjük tovább. Aki az önkormányzatra, a közterület-felügyeletre, a rendőrségre és a polgárőrségre mutogat: oldják meg ők a helyzetet, az alapvető tévedésben van. Mert alapvetően mi, polgárok tehetünk arról, hogy városunk és környéke egy szemét- és trágyadomb lett, hogy közterületeinket hétről-hétre feldúlják a suhancok, hogy közintézményeinket, kápolnáinkat előbb-utóbb végig graffitik, firkálások csúfítják majd el, hogy súlyos balesetek történhetnek a KRESZ-táblák tönkretétele miatt…
Mi tehetünk róla: amikor először kidobunk egy csikket az autó ablakán, otthagyunk a padon egy üres sörösüveget, amikor nem szólunk rá egy gyerekre, hogy ne szemeteljen, amikor elfordítjuk a fejünket, ha egy sittel megrakott teherautó megáll az erdő szélén, amikor szeszes italt szolgálunk ki egy fiatalkorúnak, amikor becsukjuk az ablakot, hogy ne halljuk a részeg suhancok randalírozását a téren…
Az én időmben a felnőttek még rászóltak a gyerekekre, ha eldobtak egy csokipapírt az utcán. Ne adj isten, időnként még egy-egy pofon is elcsattant. Ma már inkább elfordítják a fejüket, mert ki tudja, ki az apja, rokona… Jobb a békesség…
Csakhogy így nem lesz békesség. Sőt, háború lesz. A jelek legalábbis arra mutatnak. A barbárság hadat üzent a városnak. Szisztematikusan le fogják rombolni köztereinket, utcáinkat, játszótereinket, környezetünket.
Pedig hamarosan új játszótereket, parkokat létesít, és szemetes edényeket telepít forgalmas közterületeinkre az önkormányzat, és pótolni fogja a szelektívgyűjtő konténereket is. Mindezt súlyos tízmilliókért. A város pénzéből. A mi pénzünkből.
Vajon hagyni fogjuk, hogy ezeket is tönkretegye néhány ostoba suhanc?
Önöké a válasz…
Fogarasy Attila
