7. oldal Közélet-Politika
Falat emelni az erkölcs kövére
Interjú „félidőben” Gulyás Dénes országgyűlési képviselővel
Gulyás Dénes operaénekest, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség képviselőjelöltjét két évvel ezelőtt, 2006 májusában hatalmazták fel a szavazók arra, hogy a 10-es számú vá-lasztókerületben az érdekeiket képviselje. Vörösváron a választókerületi átlagnál nagyobb arányban, a választópolgárok 55 %-a szavazott bizalmat neki, közel 4000 ember. Akkor nem kis munkát vett a vállára: az agglomerációs gondokkal, súlyos közlekedési nehézségekkel, környezeti problémákkal küzdő, sűrűn lakott kerület mindennapi ügyeit. Ráadásul mindezt ellenzéki szerepben. Az elmúlt két évben számos törvénymódosítást, interpellációt, kérdést nyújtott be a parlamentben a jobbítás érdekében. A polgárokkal való kapcsolata is igen szoros, fogadóórákon, fórumokon, közösségi és kulturális rendezvényeken, kirándulásokon gyakran találkozik velük, hogy gondjaikat meghallgassa és orvosolni próbálja. Pünkösd előtt néhány nappal beszélgettem vele az elmúlt két év tapasztalatairól, különös tekintettel politika és erkölcs, nevelés és kultúra, hit és nemzet kérdéseire.
– „Hitem szerint a jobbítás szándékával dolgozom Önökért” – írta és mondta több alkalommal képviselőként az elmúlt két évben. Az esetleges kudarcok ellenére is ez maradt politikusi jelmondata?
– A jobbítás szándéka most is töretlen bennem, továbbra is küzdök a 10-es út közlekedési problémáinak megoldása, az agglomerációs vasút fejlesztése, az óvodák és iskolák bővítése és a pilisi táj védelme érdekében. A szándék szilárdan megvan tehát bennem, amikor beadok egy törvénymódosítást a parlamentben, de ha a nemet nyomják meg többen, akkor nem sokat tehetek. Sajnos az ellenzéktől érkező javaslatokat egy-két kivételtől eltekintve le szokták söpörni a kormányoldalról. Ennek ellenére én kitartóan adom be továbbra is a törvénymódosításaimat, és az új minisztereket sem fogom békén hagyni…
– Kóka János, korábbi gazdasági és közlekedési miniszter 2009-re ígérte az új 10-es út építésének megkezdését. Hihetünk-e ennek a dátumnak?
– Ha azt a gyakorlatot veszem alapul, amely erre a kormányra jellemző, szkeptikus vagyok. Főleg amiatt, hogy az egy főre eső adósságállomány ma Magyarországon – a csecsemőket és aggastyánokat is beleértve – több mint egymillió forint. Nem valószínű tehát, hogy az elkerülő útra meglenne a pénz. A 10-es út fejlesztése mellett – vagy inkább azt megelőzően – nagyon fontosnak tartom az esztergomi vasút korszerűsítését, kétvágányú-sítását...
– Ez is már évek óta tervbe van véve…
– Ha ez is úgy, mint az új 10-es út, akkor baj van. Leraktuk az alapkövét, azután semmi nem történt… Pedig valamilyen módon mindenképpen mentesíteni kell Pilisvörösvárt, Piliscsabát és a többi települést attól az elképesztő közlekedési tehertől, ami ránehezedik. Ez az út iszonyatosan környezetszennyező és balesetveszélyes. Tarthatatlan ez az állapot, tűrhetetlen, hogy nem történik semmi, pedig közel százezer ember él az út ezen szakasza mentén.
– A Levegő Munkacsoport ellenzi az új 10-es megépítését, viszont egy Vörösvárt elkerülő utat támogatna. Önnek mi a véleménye erről?
– Minden olyan megoldást jónak tartok, amely mentesíti az embereket az állandó életveszély és légszennyezés alól. Annál rosszabb nem létezhet, mint ami most van…
– Ön szerint végül is mi lenne a legoptimálisabb megoldás a Pilisi-medence közlekedési problémáira?
– Szerencsés vagyok, mivel sokat dolgoztam Japánban is, így az ott látottak alapján tudom a legjobb megoldást: ami egy korszerű agglomerációs, villamos vasút megépítése lenne. Japánban olyan messze laktam a színháztól, ahol dolgoztam, mintha Esztergomból kellene a fővárosba utazni. Ez azonban nem okozott nehézséget, mivel az agglomerációs gyorsvasút ott 160 kilométer/óra sebességgel közlekedett, így húsz perc alatt bent voltam a színházban. Ha nálunk lenne ilyen, használná bárki is az autóját a 10-es út mentén arra, hogy Budapestre utazzon? Nem valószínű… Addig is azonban, amíg ez megvalósulhat, meg kell építeni az elkerülő utat, s ehhez meg kellene nyomni azt a bizonyos „jobbító” igen gombot is a többségnek az országgyűlésben…
– Beszéljünk az oktatás és a kultúra ügyeiről, melyekért szintén sokat tett az elmúlt két évben…
– A dolog azon áll vagy bukik, hogy a döntéshozókat rá tudjuk-e ébreszteni az oktatás és a kultúra rendkívüli fontosságára. Ami ma Magyarországon tapasztalható ezek finanszírozása terén, az elszomorító. Engem felháborít, ha valaki azt mondja, hogy az oktatás vagy a kultúra nem „költséghatékony”. Egy cipőgyár persze tud költséghatékony lenni, de egy iskola vagy egy színház ugyan miért lenne az!? Ezeknek a hatékonysága a következő generációk szellemiségében fog jelentkezni; nem pénzben, hanem tudásban, emberségben, műveltségben, lelkiségben. Amint felnőnek a gyerekek, és úgymond termelőerővé válnak, természetesen pénzben is kifejeződik mindez, hiszen értékes, magasan képzett munkaerőt jelentenek majd.
– Egyik tájékoztató kiadványában ezzel kapcsolatban idézi Széchenyit, aki szerint „kiművelt emberfők sokasága teheti naggyá az országot”…
– Az iskola minden társadalom egyik legfontosabb alapintézménye. Ha ez sorvadásnak indul, ha nem „kiművelt emberfők” kerülnek aktív korukban a munkapadok, íróasztalok mögé, akkor a nemzet sírját ássuk meg. De idézhetném Reményik Sándort is: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!” Arra kell rávenni a döntéshozókat, hogy ne csak a saját zsebüket nézzék, hogy van egy nagy közös zseb is, amit úgy hívnak, hogy közérdek. Arra kell ráébreszteni őket, hogy a fejkvóta nyesegetésével azt kezdik el sorvasztani, ami egy országot, egy nemzetet, egy népet éltet: a műveltséget, a kultúrát, a szellemet, a hitet... A parlament Kulturális Bizottságában és a szakmai vitanapokon én ezt mindig elmondom, hátha a kormányoldal valamely politikusa is ráébred ennek az igazságára.
– Az egészségügyben furcsa reform zajlott az elmúlt években Magyarországon, ahelyett hogy épített volna, inkább csak rombolt. A népszavazás talán egy pillanatra megállította ezt. Mi a véleménye erről?
– Az egészségügy ma valóban romokban hever, de szerencsére nem tudtak annyit rombolni rajta, hogy ne lehessen újra felépíteni a falakat. Az alap megvan, amire építeni lehet. Ahogy Wass Albert mondaná: „a fundamentum Istentől való és Istentől való az akarat, mely újraépíti a falakat”.
– De valamiképpen a politikát, a parlamentarizmust is újra kellene építeni Magyarországon. Az átlagember elképedve, értetlenül és tehetetlenül nézi azt, ahogy egy ország kormányzása a káosz felé halad… Az az érzésem, hogy a kormánypárt elkeseredett utóvédharcot folytat, s már maga sem bízik az előrejutásban…
– Erre megint egy idézettel tudok válaszolni. Márai Sándor írja a Naplójában: „már nem az eszmét védik, hanem a koncot”. Széchenyi, Wass Albert, Márai nem voltak buta emberek, a nemzet váteszeiként, lánglelkű jövőbelátóiként pontosan tudták, mi fog történni. Vagy idézhetném a legutóbbi megfigyelési botrány kapcsán József Attilát is: „Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor miért, kinek. / Aktákba írják, miről álmodoztam / s azt is, ki érti meg. / És nem sejthetem, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot, / mely jogom sérti meg.” Én már régóta nem is azon gondolkodom, hogyan minősítsem a kormányoldal tevékenységét, hanem azon, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy az emberek ne üljenek fel újra és újra a megtévesztő szólamoknak, ígérgetéseknek, hazug szavaknak.
– A politika, a politikusok a sok hazugság miatt kezdik végképp elveszteni a hitelüket. De a hazugságok egész életünket is megfertőzik, szinte lételemünkké válnak. A tavaly megjelent interjúkötetében mondja a következőket: „Létezett egy kor, ahol a szónak volt becsülete. Ma nincs. A mai világban az csinál karriert, aki képes hazudni.” Ön szerint képesek vagyunk-e még ebből a hazugságcsapdából kivergődni?
– Én azt gondolom, igenis lehet ezen változtatni. De alulról kell kezdeni. A változtatás alapja a családokban, a kisközösségekben rejlik. Nagykovácsiban például, ahol én lakom, fel sem tudom sorolni azokat az embereket – olyan sokan vannak –, akikben annyira megbízom, hogy a vagyonomat is rájuk merném bízni. Ebben az egész szeméthalmazban, torzszülött rendszerben, amit a rendszerváltás produkált, ez az egyetlen, aminek mentén az emberek „túl tudnak élni”: a saját mikroközösségüket olyan módon működtetni, amelyben az egyenes tekintet, az adott szó, az őszinteség és a becsület a meghatározó.
– Igen, de ezek a kisközösségek is csak akkor tudnak létezni, ha az állam nem nyomorítja meg őket adókkal, s az önkormányzatok nem válnak működésképtelenné az egyre csökkenő állami támogatás miatt…
– Ne következzék be, de azt gondolom, hogy ezek a kisközösségek a legnagyobb anyagi és erkölcsi ínség idején is működni fognak, és az emberek segíteni fogják egymást. Mert mindennek az alapja az emberség és a hit. Erre fel lehet építeni egy társadalmat. Ismét csak Wass Albertet tudom idézni: „s az erkölcs ősi, hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot” ...
– Sokak szerint is a civil társadalom megerősödése tudna leginkább gátat vetni a politika mértéktelenségének. Látja-e esélyét annak ma Magyarországon, hogy a civil társadalom magára találjon, és az eddiginél erőteljesebben hallassa a hangját?
– Igen látom. Egyre-másra alakulnak a civil szervezetek. Az egyik újonnan alakult civil szervezetben magam is benne vagyok. Ez a vörösvári alapítású Astra Hungaria Szövetség, amely a magyar nemzeti szolidaritás, összetartozás, a közösségi szerepvállalás, értékteremtés, a nemzeti hagyományápolás erősítése, a kulturális, erkölcsi és vallási értékek érvényesülésének előmozdítása érdekében jött létre.
– A kultúra, a hit és az erkölcs nemcsak politikusi szerepvállalása, de egész emberi magatartása alapját képezi. Ez nemcsak tetteiből, de a már idézett interjúkötetből is kitűnik. Hadd citáljak ide ebből végezetül újabb néhány sort: „Elfordult a világ. Én ezt egy átmeneti kornak érzem. Borotvaélen táncolunk, és nem tudni, melyik oldalra zuttyanunk…” Kifejtené ezt?
– Hadd mondjam el ennek kapcsán egy személyes élményemet. Feleségemmel szívesen járunk Karinthiába, nagyon szeretjük az Alpokat. Legutóbb, amikor ott jártunk, bementünk egy 20-30 házból álló kis hegyi faluba. A falu központjában egy kis tér volt; a téren középen egy feszület, vele szemben egy templom, mellette egy iskola, onnan néhány háznyira pedig a tűzoltók és hegyi mentők szertára… Mind együtt volt tehát, ami a társadalom alapintézményeit alkotják: a hit, a tudás és a biztonság. És a kis faluban patyolattisztaság és rend volt, friss és ropogós volt a Kaiser-zsemle és friss és ropogós az ágynemű. Az emberek pedig mosolyogtak ránk… Ezzel szemben ma Magyarországon épp ellenkező a helyzet: a társadalom alapintézményei sorvadásnak indultak, mindezeken túl ijesztő módon romboljuk a környezetünket, ami mellett majdhogynem eltörpülnek többi gondjaink. Vajon mi lesz 50 év múlva, ha ez így folytatódik? Sajnos valóban borotvaélen táncolunk. Én nagyon félek egy bekövetkező kataklizmától, a társadalmunkat elpusztító csapástól. Ha nem kapunk észbe időben, és nem próbálunk változtatni életünkön, akkor valóban áteshetünk egy olyan határvonalon, ahonnan már nagyon nehéz lenne helyrehozni a dolgokat. Abban, hogy ezen a határvonalon mégsem lépjünk át, nagyon sokat segít a hit, az iskola és a közösség nyújtotta biztonság. Én ezt választom, és továbbra is minden igyekezetemmel azon leszek, hogy ezen az oldalon maradjunk, és ezért fogok „hitem szerint a jobbítás szándékával tovább dolgozni Önökért” a következő két évben is.
Fogarasy Attila
További információk:
Interjú a választások után Gulyás Dénes képviselővel: http://vorosvariujsag.pilisvorosvar.hu/ 2006/majus/5.htm
Ismertető a Gulyás Dénessel készített interjúkötetről: http://vorosvariujsag.pilisvorosvar.hu /2008/februar/13.htm
Gulyás Dénes honlapja: www.gulyasdenes.hu
A Magyar Országgyűlés honlapja: www.mkogy.hu. (Elérhetők a képviselők adatai és az általuk benyújtott indítványok.)
Az Astra Hungaria Szövetség honlapja: www.ahsz.hu
Kultúra
Pest Megyei Ki Mit Tud?
Holló Noémi második lett
 |
A zsűri tagjai a döntőn: Oberfrank Pál, Südi Iringó, Gulyás Dénes, Kudlik Júlia, Mihályi Gábor, Tóth Vera és Hamar Dániel |
Az idén első alkalommal rendezték meg a Pest Megyei Ki Mit Tud-ot. A vetélkedő döntője május 10-én volt Monoron. A zsűri tagjai Kudlik Júlia műsorvezető, Tóth Vera énekes, Südi Iringó versenytáncos, Gulyás Dénes operaénekes, Hamar Dániel, a Muzsikás Együttes vezetője, Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője, valamint Oberfrank Pál színművész voltak.
Az első Pest Megyei Ki Mit Tud? megrendezése Pest Megye Önkormányzatának köszönhető. A megyei Közgyűlés 10 millió forintot adott a tehetségkutató rendezvénysorozatra, amely során, négy helyszínen több mint ezer pest megyei fiatal állt színpadra. Szűcs Lajos, a Közgyűlés elnöke azt hangsúlyozta, hogy minden Pest megyei ember támogatta a rendezvényt, hiszen a Pest Megyei Önkormányzat közpénzből dolgozik.
 |
Holló Miranda és Holló Noémi a Művé-
szetek Háza költészetnapi műsorában |
Szűcs Lajos a fellépőknek gratulálva azt kérte, bárhol is járnak, bárhol lépnek a közönség elé, vigyék jó hírét a megyénknek. Emellett mindenkit arra bíztatott, hogy 2009-ben is derüljön ki, hogy Ki Mit Tud? Pest megyében.
Pest Megye Sajtószolgálata
Az idei első Ki Mit Tud?-on népdal kategóriában a második helyen végzett a pilis-vörösvári Holló Noémi. Gratulálunk! A vele készített interjúnk következő számunkban olvasható lesz. – a szerk.
