10. oldal Ünnep
„Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!”
Az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékeztünk
Szikrázó napsütésben, gyönyörű tavaszi időben rendezték meg Pilisvörösváron, a Hősök terén az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékünnepségét.
A délelőtt fél 11-re meghirdetett ünnepi esemény a Himnusz eléneklésével vette kezdetét, amelyet a Német Nemzetiségi Fúvószenekar kísért. Ünnepi műsorral készültek a Német Nemzetiségi Általános Iskola tanulói és a Művészetek Háza néptánc tanszakának növendékei. A 12 pontot Kóbor Krisztián, a Nemzeti Dalt Heer Tamás, A szabadsághoz című Petőfi-verset Purda Fanni tolmácsolta. A táncosok nyírségi gyermekjátékokat adtak elő. Az ünnepség fényét emelték a Történelmi Lovas Egyesület lovasai, akik hagyományőrző Sándor-huszár egyenruhában sorakoztak fel az emlékmű két oldalán. Az ünnepségen Balasi Anikó, a Művészetek Háza mb. igazgatója konferált.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Összefoglalónk címe Petőfi Sándor
A szabadsághoz című költeményének egy verssora
Tudósítás és fotók: Fogarasy Attila |
Gromon István polgármester beszédében a márciusi ifjak 12 pontját állította mintául elénk. „Ha ma feltesszük a kérdést: Mit kíván a magyar nemzet? – akkor hasonló óhajok fakadnak fel bennünk, mint XIX. századi elődeinkben: Legyen béke, szabadság, egyetértés!” – hangsúlyozta a szónok, majd javaslatot tett a súlyos konfliktusoktól és nehéz hazugságoktól terhelt magyar valóságban egy lehetséges mai 12 pontra.
Beszédének végén kifejezte reményét, hogy már nincs messze az a kor, amikor „közös dolgaink újra jobbra fordulnak, újból öröm lesz Magyarországon élni és végre a mi nemzedékünk számára is elkezdődik a jobb jövő”.
Gromon István polgármester beszédét lelkes tapssal fogadta a szép számmal összegyülekezett ünneplő közönség.
Az önkormányzatok, pártok, intézmények és civil szervezetek képviselői ezek után elhelyezték a megemlékezés koszorúit és virágait az emlékművön.
Az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget.
Részlet Gromon István polgármester ünnepi beszédéből
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Voltak már olyan időszakok a magyar nemzet életében, amikor az összefogás álma valósággá vált, s sikerült előre lépni a szabadság, az egyenlőség és a testvériség világa felé. Amikor kitisztultak és egyértelművé váltak a dolgok: amikor hazaárulás és hazafiság, üres beszéd és felelős cselekedet, gyávaság és bátorság, haszonlesés és önfeláldozás pontosan megkülönböztethető volt. Amikor mindenki megmérettetett, s amikor a mellébeszélésre nem volt többé lehetőség. Ilyen időszak volt például az 1848-as márciusi forradalom, az április törvények és a szabadságharc időszaka. És amikor volt hazafiság, bátorság és önfeláldozás, akkor: lett független felelős magyar minisztérium, lett népképviselet, lett jobbágyfelszabadítás, lett közteherviselés, lett az úrbéri terhek (robot, dézsma és egyéb terhek) megszüntetése, lett az ősiség eltörlése, lett szabad sajtó és lett nemzetőrség. Lett háromszínű lobogó és lett magyar címer.
Tisztelt Ünneplők!
1848 üzenete ma számunkra tehát az, hogy van remény. Hogy ne adjuk fel. Hogy ne törődjünk bele hazugságba és nemzetrombolásba. Hogy ne higgyük, hogy elkerülhetetlen sorszerűség a magyar társadalom szétbomlása. Hogy vállaljuk a küzdelmet. Hogy fogalmazzuk meg mi is a magunk 12 pontját; gondoljuk végig: mi bánt minket, miért kívánunk küzdeni, mit követelünk a politikusoktól és mit saját magunktól.
Ha megengedik, most teszek egy javaslatot egy lehetséges mai 12 pontra:
1. pont: Kívánjuk az igazságos és szilárd rend megteremtését és fenntartását az élet minden területén: a hazugságok és hamis ígéretek helyett tisztességre és felelősségre épülő kormányzást.
2. pont: Mindenkire kiterjedő, tisztességes egészségbiztosítást és orvosi ellátást.
3. pont: A termőföld magyar tulajdonban tartását, a családi gazdaságok erősítését, megélhetést a vidéki magyar fiataloknak a saját falujukban, saját megyéjükben, saját országukban.
4. pont: A társadalom többségének érdekeit szolgáló, korrupciómentes gazdaságot; presztízsberuházások helyett iskolákat, postát, vasutat, elkerülő utakat, tisztességes tömegközlekedést.
5. pont: Törvény előtti egyenlőséget: a törvénysértők felelősségre vonását s a sértettek hatékony védelmét minden törvénysértővel szemben.
6. pont: Hatékony környezetvédelmet a hazai és a nemzetközi környezetszennyezéssel szemben.
7. pont: A magyar nemzeti érdekek bátor képviseletét a nagyvilágban: minden magyar ember számára a nemzeti identitás feltételeinek biztosítását, a nemzet határokon átívelő újraegyesítését.
8. pont: Az oktatásban törvényi szabályozással biztosított fegyelmet, rendet, minőségi tankönyveket, értékközpontú irányítást és esélyegyenlőséget. A tanárok kezébe eszközt a neveléshez és a magyar kultúra értékeinek továbbadásához.
9. pont: Olyan kultúrpolitikát, amelynek célja, hogy megtartsuk, ami igazán fontos a nemzet számára: az emberi méltóságot, történelmünket, kultúránkat, nyelvünket; családjaink jövőjét, fiataljaink tehetségét.
10. pont: Valódi programokat és pénzt a falvak és városok infrastruktúrájának fejlesztésére: utakra, járdaépítésre, terek, parkolók, parkok kialakításra, csapadékvíz-elvezetésre, szennyvíz- és hulladékkezelésre.
11. pont: Közteherviselést: igazságos adórendszert, a pénzromlás és az eladósodás megállítását.
12. pont: Munkahelyteremtést az elmaradott térségekben – puszta segélyezés helyett felemelkedési lehetőséget a szociális segélyre szoruló, politikailag és gazdaságilag kiszolgáltatott embereknek.
Nos, ilyesfélék a mi mai követeléseink. De miközben jogosan követeljük a Kormánytól és az Országgyűléstől mindezeknek a megvalósítását, gondoljunk arra is, hogy nem elég követelőzni. Nekünk magunknak is naponta meg kell tennünk a magunk részét ezekért a célokért. Mindnyájunknak vannak feladataink a nemzet iránt, a közügyek iránt, közös sorsunk, jelenünk és jövőnk iránt. S valljuk meg: a magunk részének megtevésében bizony vannak hiányosságaink.
Pedig – Wass Albert szavaival élve – „… nincs jó világ, és nincs rossz világ, csak egyetlenegy világ van, mely sok kis jóból és sok kis rosszból tevődik össze, s a szerint billen, ahogy a súly húzza. …minden kis emberi rosszaság a nagy egyetemes rosszat szolgálja, amely emberi életeket fal, és elpusztít mindent, ami kedves, szép és jó. …semmiféle politikai mozgalom nem képes jóra változtatni az emberi világot, csupán az egyes emberek cselekedetei.”
