14. oldal Tükör
Miért költöznek Vörösvárra a pestiek?
Interjú dr. Gazsó Lenkével és dr. Rappay Györggyel
V. Ú.: Mikor és hogyan kerültek Vörös-várra?
R. Gy.: 1985-ben ránk szakadt egy örökség, amit be akartunk fektetni. Élt Vörösváron egy baráti család, akikkel már régóta jóban voltunk, így erre a falura esett a választás. Nyugdíjba ment a feleségem, és akkor megvettünk a Kossuth Lajos utcában egy kis házat, melyet át is építtettünk.
 |
A házaspár vörösvári házuk udvarán |
V. Ú.: Mi volt itt más, mint Budapesten?
R. Gy.: Megdöbbentő élmény volt például számunkra egy-egy esküvő. Az ember ment az utcán, és borral meg süteménnyel kínálták. Szinte hihetetlen ezt átélni 18 km-re Budapesttől!
G. L.: Hogy mennyire őrzik a hagyományt ezen a településen! A másik a szombati söprögetés. Akkor, amikor kiköltöztünk, még nem voltak aszfaltozva az utcák, hamar piszkos lett minden. Szombaton aztán minden ház előtt takarítottak.
R. Gy.: Az úrnapi virágszőnyeg pedig egyedülálló. Én ilyet még máshol nem láttam. A nyolcvanas években a fiatalok is mentek virágszőnyeget készíteni. Talán még most is. Nem csak az iskolások és az öregek. Tömegek vettek részt egy-egy ilyen szertartáson.
G. L.: Különösen tetszett még, hogy hétvégén nem csak az élő rokonokat keresték fel a vörösváriak, hanem megvolt a holtakkal való kapcsolattartás is. Mindenki ment ki kapákkal, virággal a kezében a temetőbe. Budapesten minden személytelenebb, de ez olyan nyilvánvaló, mint az egyszeregy, hiszen nagyvárosról van szó. Vörösváron szinte pillanatok alatt befogadtak bennünket.
R. Gy.: Sokan jöttek ki Pestről barátaink meglátogatni bennünket, és hogy legyen ennek valami rendszere, kialakítottuk a „nyitott kapu” vendégváró napot. Minden hónap utolsó péntekén tizennégy családot meghívtunk, persze anélkül, hogy azt gondoltuk volna, hogy egyszerre eljönnek mind, mert azt zsíros kenyérrel sem bírtuk volna. Erőfeszítéseket kell tenni, ha másokkal találkozni akarunk.
V. Ú.: Mégis miért költöztek vissza Budapestre?
G. L.: Amikor kiköltöztünk Vörösvárra, nem adtuk el a pesti lakást. Mindkét lakást fenntartottuk. Később sem anyagilag, sem szellemileg nem bírtuk a kettős életet. Csak több év után derült ki igazán, hogy hol vannak az erősebb kötődések. Mégis Budapesten éltük le majdnem az egész életünket. Ahogy mondják, az idős fát nehéz átültetni. Az emberi környezet és a természet jobb volt Vörösváron, mint Pesten, de nekem hiányzott a lakás, az otthonom.
R. Gy.: Megmaradt azonban néhány kapcsolat: a pedikűrös, a vendéglők, a varrónők, a takarítónő.
V. Ú.: És ha jól tudom, a Vörös-vári Újság: Miért fontos még mindig egy fővárosinak ez a vidéki lap?
G. L.: Nem szakadtunk el Vörösvártól teljesen. Minket érdekel, hogy mi történik ott, és amíg élünk érdekelni fog. Csalódottak vagyunk, ha Rózsika, a barát és takarítónő nem hozza el az újságot.
Hidas Ildikó
Lencsevégen: Pilisvörösvár Daily Photo
Vörösvár különleges természeti adottságait, népszokásait a helyiek pontosan ismerik. Azonban a 2007 októberében indított honlapnak köszönhetően végre az egész világ tudomást szerezhet kicsiny városunkról. A Pilisvörösvár Daily Photón látható képeket szöveges kiegészítések is kísérik, amelyek magyarul, angolul, és franciául szerepelnek, de hamarosan már németül is olvashatók lesznek. A weboldal elindítására, és arra a nemes feladatra, hogy lencsevégre kapják Vörösvár helyszíneit és fontosabb eseményeit, két fiatal hölgy, Bruckner Katalin és Elise Grandin vállalkozott.
– Kitől származik a honlap ötlete? – kérdezem Bruckner Katalint.
 |
Katalin és Elise a legsikeresebb fotóval |
– A weblap ötlete Elise-től származik. Amikor ide jött dolgozni Magyarországra, akkor mindig a Budapesten működő Daily Photos-t nézte, amihez hasonló egyébként a világ számos részén van. De már nem emlékszem pontosan, hogy honnan jött az ötlet, hogy Vörösváron is készítsünk egyet. De eléggé fura ötletnek tűnt, minden nap egy képet kirakni és hozzá szöveget. Ez nem éppen könnyű feladat egy 13 000 fős kisvárosról.
– Volt már rá példa, hogy mások fotói is felkerültek az oldalra?
– Eddig egy alkalommal. De az talán az eddigi egyik legsikeresebb kép is, ami a legtöbb kommentárt is kapta. A kép egy buliban készült, egy fiú és egy lány arcát közelről mutatja. Mindkettőjüknek zöld szeme van. A kép sikere végül is annak köszönhető, hogy világ bármely más részéhez képest, Magyarországon van a legtöbb zöld szemű ember. Sokan pedig úgy találtak rá a képre, hogy beírták a keresőbe a „zöld szem Magyarország” jeligét, és a rendszer a mi képünket dobta ki.
– Mikor készítitek a képeket?
– Főleg hétvégén készítünk sokat, van, hogy ebédidőben és éjjel is. De elég gyakran előfordul, hogy készítünk néhány képet, és egy sem jó. Ebből látszik, hogy nagyon nehéz mindig jó képpel előállni. És ami érdekes talán, hogy van olyan kép, amiről azt hisszük, hogy jó, és közben nem reagál rá senki. De persze az is előfordul, hogy a képről azt gondoljuk, rosszul sikerült, és közben az emberek pozitívan reagálnak rá. Most például elterveztük, hogy ha elindítunk egy kocsmasorozatot, de olyan nehéz megtalálni róluk azt a pontot, amit érdemes megörökíteni. De azért mindenképp végig fogjuk fotózni a sorozatot.
– Melyik a kedvenc képetek?
– Van egy éjszakai kép a 10-es útról, amit Elise egy autóból fényképezett, és a kanyarodó utat mutatja, ahogy jönnek szembe az autók sorban. Egy másik, ami nem régen készült, és azt hittük, hogy nem fog tetszeni senkinek. Egy egyszerű földutat ábrázol, ahol a kátyúk megteltek vízzel, és érdekes módon az emberek többsége szerint egy nagyon jól sikerült kép lett.
– Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig?
– A barátaink, vagy akikkel az utcán találkozunk, örülnek neki, mert nem hitték volna, hogy minden nap lehet erről a városról felrakni egy új képet. De a budapesti honlap fotósa is azt mondja, hogy jó. Általában azt tapasztaljuk, hogy sokan látogatják a honlapot. Elsősorban Magyarországról, de külföldről is sokan érdeklődnek. Eddig 49 országból látták a honlapot, a legtöbben azon belül is Amerikából.
Zsila Orsolya
A Pilisvörösvár Daily Photo internetcíme:
http://pilisvorosvardailyphoto.blogspot.com
