15. oldal Egészség
Teendők segélynyújtás során – betegvizsgálat
Dr. Mártai István rovata
Az előző részben láthattuk, ha valaki segítségre szorul, fontos mind a baj felismerése, mind a szaksegítség időben és megfelelő módon történő hívása.
Beavatkozásunkat döntően a beteg/sérült állapota határozza meg, melynek megállapításához ismerni kell a betegvizsgálat lépéseit és lehetőségeit.
A legfontosabb teendők alábbi sorrendben történjenek:
A helyzet felmérése során tisztázásra szorul, hogy van-e további veszély, fennáll-e közvetlen életveszély lehetősége.
Már a körülmények ismeretében feltételezhetőek fontos lehetőségek. (Pl. amennyiben gázolást, vagy magasból esést látunk, vagy feltételezünk, azonnal súlyos sérülés lehetőségére kell gondolnunk, még a vizsgálat megkezdése előtt.)
Elsősegélynyújtáskor óvjuk magunkat és a sérültet a további veszélyektől, illetve ezt megfelelő módon jelezzük is (vészvillogó, elakadásjelző háromszög, lámpával történő jelzés, kordon stb.) Elsőrendű szempont a segélynyújtó biztonsága. Fel kell mérni, hogy milyen teendők elvégzésére vagyunk képesek. Mindenképpen tartózkodnunk kell a veszélyes körülmények közötti „hősies viselkedéstől”.
Sérült ellátásánál fontos a fertőzések elleni védelem, ennek következtében óvakodjunk sebek közvetlen érintésétől, beteg testváladékaival történő kontaktustól, használjuk az elsősegélynyújtó dobozban is található gumi-, vagy fóliakesztyűt.
A laikus elsősegélynyújtó nincs könnyű helyzetben a betegvizsgálat tekintetében, hiszen tudása minimális, nincs e téren tapasztalata, bizonytalan.
A betegvizsgálat egyszerű, könnyen elsajátítható és megjegyezhető lépésekből áll, illetve ne felejtsük, hogy az első percekben nincs semmi eszközünk (pl. kötszer), de mindig „nálunk van” a szemünk és a kezünk, tehát láthatunk és kezünkkel vizsgálhatunk fontos dolgokat.
A betegvizsgálat – állapotfelmérés a következő lépésekből áll:
a. Gyors tájékozódás, melynek során a beteg reakciókészségét ellenőrizzük, alábbiak szerint:
– Éber-e a sérült? Szemét nyitva tartja-e, kérdéseinkre megfelelő választ kapunk-e? Ez az állapot a beteg felé közeledésünkkor lényegében kiderül. Ha nem:
– Hangra reagál-e a sérült? Ha nem találtuk éber állapotban, szólításra kapcsolatot tudunk-e teremteni? Válaszol-e, végrehajtja-e utasításainkat. Ha nem:
– Fájdalomra reagál-e a sérült? Ha nem éber és szólításra sem reagál, erősebb ingerre – pl. határozott megrázás – válaszol-e, szemét nyitja-e, mozgás kiváltható-e. Ha nem, akkor:
– Nem reagál.
Amennyiben a beteg az előző ingerekre nem reagál, el kell kezdeni az első állapotfelmérést, ha reagál, akkor a második állapotfelmérést kell végezni.
b. Első állapotfelmérés
A vizsgálat célja annak kiderítése, hogy közvetlen életveszélyes állapotban van-e a beteg, mert ekkor azonnali beavatkozás szükséges. Ennek lépései:
– eszméletlenség vizsgálata
– légutak átjárhatóságának vizsgálata
– légzés vizsgálata
– keringés vizsgálata
Eszméletlenségre utal, amennyiben a beteg mozdulatlan és a gyors tájékozódás során a megszólításra, rákiáltásra, megrázásra reakciót nem észlelünk.
Ez alapján még nem tudható, hogy él-e a beteg, ezt külön meg kell vizsgálnunk.
A légutak átjárhatósága nagyon fontos. Két tényező gátolhatja a levegő szabad áramlását. Egyrészt, ha idegen anyag zárja el a száj-garatüreget (pl. vér, nyál, hányadék, ételmaradék), másrészt, ha a hátraeső nyelv képez a levegő áramlás tekintetében akadályt.
Légzés vizsgálatának egyszerű és biztos módja a mellkas mozgásának figyelése (kép). Így látható a mellkas kitérése, egyúttal hallhatjuk és érezhetjük a levegő áramlását.
A szívműködés meglétét a nyaki ütőér vizsgálatával ellenőrizhetjük, de ez sokszor bizonytalan, így laikusoknak, kevésbé gyakorlottaknak nem is ajánlják, bármely mozgás észlelése (nyelés, mozgás, köhögés) utal a keringés meglétére.
A jelenlegi szakmai javaslat alapján a nem légző beteget úgy kell tekintenünk, hogy nem él és el kell kezdenünk az újraélesztést.
c. Második állapotfelmérés
Amennyiben, mint elsődleges szempont, meggyőződtünk arról, hogy a sérült nincs közvetlen életveszélyben, feladatunk:
– a beteg és környezete kikérdezése
– részletes betegvizsgálat
– eszközös betegvizsgálat (amennyiben lehetőségünk van rá)
A betegtől és környezetétől igyekezzünk minél teljesebb képet kapni. Ennek megfelelően derítsük ki, hogyan történt az eset, milyen panaszok, tünetek előzték meg, jelenleg milyen panaszai vannak, ismert betegsége van-e, volt-e már hasonló rosszulléte.
A jellegzetes panaszokra és tünetekre az egyes kórképek tárgyalásakor térek ki.
Dr. Mártai István
OMSZ orvosigazgató
Kardiológia a Rókusban
Nem szűnt meg – rehabilitációs osztállyá vált
A 2006 végén elindult, egészségügyet érintő változások hamar elérték Pest megyét. A Tárogató úti Budagyöngye Kórház bezárt. Az osztályok átkerültek a Szent Rókus Kórházba. Itt működésük számos vonatkozásban megváltozott ugyan, de az általánosan elterjedt hírekkel ellentétben jelenleg is működik a Szent Rókus Kórház történelmi telephelyén, a Gyulai Pál u. 2. sz. alatt. Teljesen átépítve és felújítva 50 ágyon napi 300 forintos ápolási díj mellett, valamint szakambulanciánkon fogadjuk a megyei fekvő, és ambuláns kardiológiai betegeket.
Tévedés tehát azt hinni, hogy a Rókus, és benne a kardiológia megszűnt. Amiképpen tévedés az is, hogy a Rókus „elfekvő” kórház lett. Nem, a Szent Rókus Kórház rehabilitációs központtá alakult át. A kardiológiai rehabilitációs osztályra részben szívsebészetekről, akut kardiológiai osztályokról kerülnek a betegek. Olyanok, akik fennjáróak, magukat ellátják, de még számos kardiológiai teendő van velük. Hasonló betegeket küldenek a Pest megyei és budapesti családorvosok is. Az általuk beutalt betegeknél is olyan kardiológiai teendők, vizsgálatok, gyógyszerbeállítások zajlanak, melyek otthoni körülmények között nem megvalósíthatóak. A betegbeáramlás harmadik forrása a Rókus kardiológiai járóbeteg szakrendelése, ahol előzetes, egy hétnél általában rövidebb előjegyzés után látják el a kardiológiai betegeket.
További információ: 06-1-235-6695, 06-30/6835311
Dr. Papp András
kardiológus, osztályvezető főorvos
