8. oldal Honismeret
Megjelent a Családok Könyve
„Évek óta kerestem már az őseimet. Apám egy magyarországi látogatása után több lapból álló kéziratos feljegyzést hozott magával, melyet Marlok plébános adott neki. Végre fontos nyomokra találtam. Ez több mint húsz éve történt…” – írja a pilisszentiváni származású, a Heidelberg melletti Neckarbischofsheim-ben élő Rudolf Keszler 750 oldalas, vaskos művének előszavában az indíttatásról, amelyet két évtizednyi kutató- és gyűjtőmunka követett. A szerző elsősorban az 1696 és 1811 között vezetett legrégebbi vörösvári egyházi anyakönyv mikrofilmmásolatát használta munkája során. (Ma már nem is tudna máshonnan dolgozni, mivel az eredeti anyakönyv eltűnt a plébániáról.)
A könyv több mint 4000 pilisvörösvári és pilisszentiváni katolikus családot ír le. Amíg az anyakönyv a bejegyzések időrendi sorrendjében tartalmazza a születési, házassági és halálozási adatokat, a Családok Könyve családok szerinti csoportosításban, névmutatóval ellátva.
A Családok Könyvét korlátozott példányszámban – előjegyzés alapján – jelentette meg a Dunai Svábok Családkutató Egyesülete (AkdFF). Aki lemaradt az előjegyzésről és a könyv megvásárlásáról, a Városi Könyvtár példányában tudakozódhat ősei, családja felől.
Rudolf Keszler munkáját Marlok István plébános úrnak ajánlotta, emléke előtt tisztelegve. Ez a könyv jelentős teljesítmény, készítője hatalmas munkát végzett, önként, a közösség javára, a múlt megőrzéséért. Goethe verssorai – amelyet könyvében idéz – így őrá is illenek:
„Jó annak, aki őseit szívesen
emlegeti, büszkén szól tetteikről,
nagyságukat dicséri, és magát
csöndes örömmel látja jönni a
méltó sor végén!”
F. A.
Digitalizált Örökségvédelmi Kataszter
Pest Megye Önkormányzatának Közgyűlése digitalizált örökségvédelmi katasztert hoz létre. A kataszterbe értékes helyi, vagy országos védelemre javasolt építményeket vesznek fel. A kataszter létrehozása mellett a következő tevékenységek végzése mellett döntöttek:
– a megye területén lévő műemléki értékek felkutatására, számbavételére és értékelésére irányuló országos tudományos adatgyűjtő és dokumentációs munkálatokban való közreműködés;
– a helyi épített értékek védelméről szóló települési önkormányzati rendeletek összegyűjtése, nyilvántartás készítése, vezetése a hatályban lévő rendeletekről;
– együttműködés, segítségnyújtás azon önkormányzatok részére a helyi építészeti értékek védelmével kapcsolatos szabályozások előkészítésében, ahol védelemre érdemes értékek találhatók, de jelenleg nincs erre vonatkozó szabályozás;
– az érvényben lévő rendeletek érvényesítésének figyelemmel kísérése;
– a megyei önkormányzat tulajdonában lévő épített értékek védelme, fenntartása és méltó hasznosítása;
– együttműködés az épített értékvédelem terén működő társadalmi szervezetekkel, mozgalmakkal.
Pest Megye Sajtószolgálata
Bányászsorsok I.
– Gyere, meglátogatunk egy idős vájárt, aki egy egészen különleges ember – hív Parády József, aki a bányászsztrájk évfordulója kapcsán elhatározta, hogy végiglátogatja Vörösváron az összes volt kollégáját, megszervezve egy nyugdíjas bányásztalálkozót.
 |
Fiatalon megözvegyülve |
– Mitől különlegesebb ember, mint bármelyik más bányász, hiszen a bányászok eleve különleges emberek? – kérdem.
– Hát csak attól, hogy Nő! Igazán minden tiszteletet megérdemel, hogy nő létére vájár képesítést szerzett, s ha csak rövid időn át is, de vájárként dolgozott a szentiváni bányában. Szorgalmas, becsületes és feltétlen szókimondó asszonyként ismertem meg, aki két gyermekét egyedül nevelte fel…
Ha nem Parády József mondaná, el sem hinném, azt gondolnám, csak ugratás az egész. Traktorista asszonyokról már hallottam, de vájárokról még nem…
A Kisfaludy utca egyik kertes házába kopogunk be. Már várnak minket.
Danok Józsefnéhez jöttünk látogatóba, aki 81 évvel ezelőtt Szotyori Máriaként született a világra. (A legtöbben König Manciként ismerték őt, édesanyja családi neve után.)
 |
Danok József sírja a vörösvári temetőben |
A munkás évtizedek, a nehéz fizikai munka, a családi tragédiák, a gondok sajnos nem múltak el nyomtalanul Manci néni fölött. Ma már ágyhoz kötött fekvő beteg, és a hallása is egyre rosszabb. Az őt gondos szeretettel ápoló családtagjai segítségével beszélgettünk el vele.
Manci néni világéletében nagyon dolgos asszony volt. Amikor férjére 1951-ben rászakadt bánya, és életét vesztette, ő állt a helyébe. Jelentkezett egy vájárképző tanfolyamra, amit sikeresen el is végzett. Azután a szentiváni bányában dolgozott vájárként, kiérdemelve férfi kollégái megbecsülését. 1954-ben azután ő is megtapasztalhatta a bányász foglalkozás veszélyességét. A nagy vízbetörésnél, ahol öt bányász halt hősi halált, ő is súlyosan megsérült, de társai kimentették. A hallása azonban súlyosan károsodott a balesetben.
Felgyógyulása után Manci néni csillésként dolgozott. 1979-ben, amikor a bányát bezárták a Kőfaragó Vállalatnál helyezkedett el. 1981-ben vonult nyugdíjba.
Manci néni nagyon örült látogatásunknak. Parády Józseffel – ha nehezen is de – néhány szót váltott a régi szép időkről, amikor még együtt dolgoztak, felidézve közös ismerősöket, munkatársakat…
Végül leánya megmutatja Manci néni kitüntetéseit, köztük a Munka érdemrendet is, amelyet 1954. augusztus 28-án nyújtottak át Pilisszentiván női vájárának, egy valóban különleges embernek…
Fogarasy Attila
Otthon a világban
Honismereti könyvsorozat indul
Aurelius Respectus alakja tűnik fel egy régóta tervezett, most elinduló könyvsorozat emblémáján. A veterán katona a II. században Pannóniában szolgálta a Római Birodalmat egy segédlégióban. Amikor 25 év után nyugdíjba ment, megkapta a római polgárjogot, hozzá egy kis földet, itt, a mai Pilis-vörösvár környékén, s családja körében, végre otthont találva a világban, békében élhetett. Amikor meghalt, timpanonos sírt emeltek neki, amelyen kelta fejfedős feleségével és két fiával együtt faragta meg őt a vélhetően aquincumi kőfaragó mester.
A veterán katona büszkén mutat a domborművön a balkezében fogott obsitlevélre, amely római polgárrá léptette őt elő. Polgárrá válni, otthont lelni a világban, ez volt legfőbb célja a véres harcokkal telt hosszú esztendők során. Most végre révbe érkezett.
1800 évvel később egy erdélyi magyar író valami hasonlót fogalmaz meg Ábel sorsán keresztül: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” A most induló könyvsorozat is erre rímel: „Otthon a világban”.
Segítségével megpróbáljuk összegyűjteni, megőrizni, kiteljesíteni otthonunk, szülővárosunk kulturális, irodalmi, művészeti, néprajzi értékeit; szűkebb honunk maradék szellemi és tárgyi kincseit.
Reméljük, hogy az olvasók is majd segítenek minket ebben.
És akkor talán egyszer azt is megérhetjük, hogy Aurelius Respectus síremléke visszatérhet száműzetéséből, és a veterán harcos viszszakapja elveszett otthonát a világban. Városunk legértékesebb műkincse ugyanis 1932 óta egy balatonszemesi épület falába zárva várja rabságának végét, s a hazatérést.
Nem titkolt szándékunk, hogy honismereti könyvsorozatunk olvasóit ezen emblémával is értékeink tiszteletére és megóvására buzdítsuk.
Fogarasy Attila
sorozatszerkesztő
Dr. Réthy Zoltán összegyűjtött versei
József Attila születésnapjára jelenik meg
Április 11-ére, a Magyar Költészet Napjára jelenik meg dr. Réthy Zoltán „Én így imádkozom. Összegyűjtött versek” című kötete az „Otthon a világban” sorozatban.
A könyv kiadója, a Pilisi Alkotó Kaptár Egyesület, és társkiadója, Pilisvörösvár Város Önkormányzata sikerként könyvelheti el, hogy a vártnál jóval több, összesen 430 előjegyzést sikerült összegyűjteni a könyvre.
A szponzori felajánlásoknak köszönhetően néhány száz példánnyal többet fognak nyomni a nyomdában a könyvből, így azok is meg tudják majd vásárolni a verseskötetet, akik elfelejtették vagy nem tudták előjegyezni.
A kötethez legelőször a Művészetek Háza által rendezett költészetnapi műsor alkalmával lehet hozzájutni. A színvonalasnak ígérkező műsorban elhangzanak a vörösvári költő versei is, dr. Szekrényiné Réthy Éva pedig édesapjáról beszél majd.
Április 11-et követően a könyvet az előjegyzők a Városi Könyvtárban vehetik át. (Korlátozott példányszámban a Fetter Könyvesboltban és a Mű-hely Galériában is hozzá lehet jutni a könyvhöz.)
F. A.
Szépség és hagyomány
Egy hűen megóvott épület a Szabadság utcában
Vörösváron még mindig nagyon sok értékes, régi parasztház áll. Legtöbbjüket ugyan már átalakították (pl. az utcafronton három szárnyas ablakokkal cserélték ki az eredeti, jellegzetes stílusú nyílászárókat), de több olyan ház is akad, amelyek szinte ugyanúgy néznek ki, mint száz évvel ezelőtt.
A lebontástól, teljes átalakítástól ezeket a régi házakat sokszor a pénztelenség óvta meg, ritkábban pedig a hagyományokhoz való ragaszkodás.
Szép példáját láthatjuk ennek a Szabadság út 16. sz. alatt, a nemzetiségi gimnáziummal szemben. Ez a ház is szinte mindent megőrzött külsejében az eredeti sváb építészeti hagyományokból. Ma egy testvérpár lakik benne, Pék Edit és Pék Erzsébet, akik szüleiktől örökölték a házat.
– Szeretjük ezt a házat, és nem akarjuk átépíteni. Pénzünk sem lenne rá. Mindössze annyit változtattunk rajta, hogy bevezettük a gázt, a padlásfeljárót pedig elbontottuk, hogy fürdőszobát alakítsunk ki a helyén. Ezek egy mai lakásban már elengedhetetlenül fontosak – mondja Pék Edit. – Édesanyánkat Szontág Gizellának hívták, ő nagyon ragaszkodott ehhez a házhoz. Nagyon örülünk, hogy a Vörösvári Újság leközli a fotóját. Biztosan az olvasóknak is tetszeni fog…
F. A.
