1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 - oldal

12. oldal Akikre büszkék vagyunk

Pilisvörösvárért emlékérmeseink

Benkó Bar­ba­ra

1990. ja­nu­ár 21-én szü­le­tett Bu­da­pes­ten.
Ál­ta­lá­nos is­ko­lai ta­nul­má­nya­it a Vá­sár té­ri Né­met Nem­ze­ti­sé­gi Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban vé­gez­te, majd a két tan­nyel­vû Friedrich Schil­ler Gim­ná­zi­um ta­nu­ló­ja lett, ahol 2008-ban érett­sé­gi­zett.

Bar­ba­ra nyolc éve he­gyike­rék­pá­ro­zik, elõt­te hat éven ke­resz­tül úszott. Té­len a sí­zés­nek is hó­dol ki­egé­szí­tõ­ként, né­hány ver­senyt eb­ben a sport­ág­ban is ki­pró­bált már. Szí­ve­sen tú­rá­zik, úszik, ha le­he­tõ­sé­ge adó­dik, min­den­fé­le új spor­tot ki­pró­bál.

Hét éve ver­seny­sze­rû­en az olim­pi­ai cross (OX) szak­ágat ûzi. Az el­múlt évig a Pilisvörösváron mû­kö­dõ Pi­lis Cross Country Club tag­ja volt, a 2008-as sze­zon­ban azon­ban már az LTV-Merida Racing szí­ne­i­ben in­dult.

Hét éve a kor­osz­tá­lyos ma­gyar vá­lo­ga­tott tag­ja. Nyolc éve ma­gá­é­nak tud­hat­ja sport­ágá­ban a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság Baj­no­ka cí­met. Ezt idén is si­ke­rült meg­vé­de­nie. Ed­di­gi leg­na­gyobb ered­mé­nyé­nek a 2007-es Eu­ró­pa baj­no­ki ezüst­ér­met és a 2008-as világ­baj­no­ki ezüst­ér­met tart­ja, ezek mel­lett na­gyon büsz­ke 2008-ból egy Vi­lág­ku­pa arany- és bronz­érem­re is.

2008-ban Bar­ba­ra még ju­ni­or (U19) ka­te­gó­ri­á­ban in­dult. Jö­võ­re azon­ban már nem lesz után­pót­lás ko­rú, fel­lép az U23-as kate­gó­ri­á­ba, te­hát már az elit fel­nõt­tek­kel kell fel­ven­nie a ver­senyt. Ez na­gyon ko­moly vál­to­zást je­lent éle­té­ben, de bí­zik ab­ban, hogy si­ke­rül úgy fel­ké­szül­nie, hogy si­ke­re­sen sze­re­pel­jen, és szép ered­mé­nyek­kel kap­cso­lód­has­son be a na­gyok ver­se­nyé­be is.

Nagy ál­ma, hogy egy­szer részt ve­het majd az olim­pi­án, még­hoz­zá esé­lyes­ként. Ki­emel­ke­dõ ered­mé­nye­it a te­het­sé­ge mel­lett ki­tar­tá­sá­val, szor­gal­má­val, a sport irán­ti el­kö­te­le­zett­sé­gé­vel ér­te el.

Jö­võ­re sze­ret­ne fel­vé­te­liz­ni az or­vo­si egye­tem­re, de ha nem is sike­rül­ne el­sõ­re, ak­kor is min­den­kép­pen az egész­ség­ügy­ben sze­ret­ne a jö­võ­ben te­vé­keny­ked­ni. Idén bi­o­ló­gi­á­ból nem tu­dott érett­sé­gi vizs­gát ten­ni, mi­vel egy nap­ra esett az európabajnoki futa­m­mal.

Benkó Lász­ló

Ba­las­sa­gyar­ma­ton szü­le­tett 1965. au­gusz­tus 27-én.

Az ál­ta­lá­nos is­ko­la és a kö­zép­is­ko­la el­vég­zé­se után a Sem­mel­we­is Egye­tem Test­ne­ve­lé­si és Sport­tu­do­má­nyi Kar Ke­rék­pár Szak­edzõi sza­kán szer­zett dip­lo­mát.

Benkó Lász­ló fi­a­tal­ko­ri hob­bi­ja a ke­rék­pár min­den szak­ága. Ver­seny­zõ­ként leg­na­gyobb ered­mé­nyé­nek 2000-es Vi­lág­ku­pa 5. he­lyét tart­ja. Edzõ­ként is sok­ra vit­te már, 2003. óta a ma­gyar után­pót­lás vá­lo­ga­tott szö­vet­sé­gi ka­pi­tá­nya.

Benkó Lász­ló az or­szág egyik leg­je­len­tõ­sebb hegyikerékpáros egye­sü­le­té­nek, a Pi­lis Cross Country Club­nak az ala­pí­tó­ja, s az ala­pí­tás óta tag­ja és edzõ­je is. Az egye­sü­le­tet 1995-ben ala­pí­tot­ta Pilisvörösváron, 10 tag­gal. Ak­ko­ri cél­ja a kör­nyé­ken élõ ke­rék­pá­ros­ok ös­­sze­fo­gá­sa volt, va­la­mint, a ke­rék­párver­se­nye­ken való kö­zös rész­vé­tel. Má­ra a Pi­lis Cross Country Club az egyik leg­na­gyobb után­pót­lás-ne­ve­lés­sel fog­lal­ko­zó klub lett Ma­gyar­or­szá­gon.

A hegyikerékpáros sport­ág ha­zai ki­ala­ku­lá­sá­nak el­sõ éve­i­ben sem az egye­sü­le­tek, sem a sport­ági szö­vet­ség nem fog­lal­ko­ztak terv­sze­rû után­pót­lás-ne­ve­lés­sel. A Pi­lis Cross Country Club út­tö­rõ­nek szá­mít eb­ben a te­kin­tet­ben. Benkó Lász­ló az egye­sü­let után­pót­lás-ne­ve­lõ prog­ram­já­nak irá­nyí­tó­ja. Éven­te több edzõ­tá­bort, rend­sze­res szak­sze­rû edzé­se­ket és ver­seny­zést biz­to­sít tár­sa­i­val a csa­pat­tag­ja­ink­nak.
Az ál­ta­la is szer­ve­zett ren­dez­vé­nyek si­ke­res­nek bi­zo­nyul­nak év­rõl év­re. Ezek kö­zül ki­emel­ked­ik az Altrix- és a Pilis-kupa.

Benkó Lász­ló sok pilisvörös-vári gyer­mek­kel és if­jú­val sze­ret­tet­te meg hegyikerékpározást, sok gyer­mek ál­ta­la kez­dett el spor­tol­ni. Csen­des tü­re­lem­mel, ki­tar­tás­sal ne­vel­te és ne­ve­li ta­nít­vá­nya­it a sport sze­re­te­té­re, ki­tar­tás­ra, ön­fe­gye­lem­re. Kez­de­mé­nye­zé­se, hogy a hegyikerékpározást meg­ho­no­sí­tot­ta és meg­sze­ret­tet­te Pilisvörös-váron, pél­da­ér­té­kû.

Legnagyobb vágya és célja, hogy a Pilis Cross Contry Club tagjai az országos ranglistán dobogón végezzenek.

Ru­dolf Keszler

1949. áp­ri­lis 12-én szü­le­tett a baden-württembergi Neckarelz-ben, sváb szü­lõk gyer­me­ke­ként. Édes­ap­ja, Johann Keszler Pilis-szentivánról szár­ma­zott.

1966-ban fe­jez­te be a gim­ná­zi­u­mot, utá­na egy ke­res­ke­del­mi szak­kép­zés­ben vett rész, majd köz­gaz­da­sá­gi vég­zett­sé­get is szer­zett. 1974 óta Baden-Württem-berg tar­to­mány­ban rend­õr­tiszt. A Rend­õr­tisz­ti Fõ­is­ko­la után még az ál­lam­igaz­ga­tá­si fõ­is­ko­lát is elvé­gez­te.

1985-ben meg­nõ­sült, fe­le­sé­ge Christiane. Le­á­nyuk, Stefanie 1986-ban szü­le­tett.

Csa­lád­ku­ta­tás­sal több mint 20 éve, az 1980-as évek vé­ge óta fog­lal­ko­zik. A ku­ta­tó­mun­ka nagy ré­szét ott­hon, leg­több­ször éj­sza­ka vé­gez­te, hi­szen nap­pal a rend­õr­sé­gen dol­go­zott, több mû­szak­ban, és fi­a­tal csa­lád­ja is sok ide­jét igény­be vet­te.

Ere­de­ti­leg csak a sa­ját õse­i­rõl sze­re­tett vol­na va­la­mit meg­tud­ni, ezért csat­la­ko­zott a csa­lád­fa­ku­ta­tók­hoz. A Dunamenti Svá­bok Csa­lád­ku­ta­tó Mun­ka­kö­zös­sé-gének tag­ja­ként szo­ro­san együtt­mû­kö­dött a Ma­gyar­or­szá­gi Néme­tek Csa­lád­ku­ta­tó Egye­sü­le­té­vel is. Ku­ta­tá­sa­it elõ­ször ki­zá­ró­lag szü­lei szár­ma­zá­si he­lyé­re kon­cent­rál­ta. Ké­sõbb ar­ra a követ­kez­te­tés­re ju­tott, hogy a csa­lád­fa­ku­ta­tás­nak ak­kor van ér­tel­me, ha az a tel­jes egy­há­zi anya­könyv tar­tal­mát át­fog­ja, így apai ágon ku­ta­tá­sa­it ki­ter­jesz­tet­te Pilisvörösvárra is.

Mun­ká­já­hoz a Dunamenti Svá­bok Csa­lád­ku­ta­tó Mun­ka­kö­zös­sé­ge ad­ta át Keszler úr­nak mik­ro­fil­me­ken az egy­há­zi anya­köny­ve­ket, és adott hoz­zá­juk egy ol­va­só­gé­pet is. Mun­ká­ját ak­kor szá­mí­tó­gé­pek még nem se­gít­het­ték, hi­szen ilyen jel­le­gû prog­ra­mok ak­kor még nem lé­tez­tek. Ezért elõ­ször az egy­há­zi anya­köny­vek tel­jes tar­tal­mát le­ír­ta.

A ku­ta­tás ele­jén nem gon­dol­ta vol­na, hogy mun­ká­ja ilyen soká­ig fog tar­ta­ni. Marlok Ist­ván plé­bá­nos úr­ral még mind a ket­ten úgy gon­dol­ták, hogy az Ortsfamilienbuch még a plé­bá­nos úr éle­te során meg­je­len­het. Vé­gül csak 20 év el­tel­té­vel volt ide­je a könyv meg­je­len­te­té­sét kez­de­mé­nyez­ni.

Városunk díszpolgára: Boros Zoltán plébános

Zoltán atya átveszi a díszpolgári oklevelet Gromon istván polgármestertõl

Bo­ros Zol­tán plé­bá­nos úr 1961-ben szü­le­tett Vár­pa­lo­tán.

Ál­ta­lá­nos is­ko­lai ta­nul­má­nya­it Inotán, Vár­pa­lo­ta III. ke­rü­le­té­ben vé­gez­te el, majd 1975-tõl a Pan­non­hal­mi Ben­cés Gim­ná­zi­um ta­nu­ló­ja lett. Itt tett érett­sé­gi vizs­gát 1979-ben. Érett­sé­gi után egy évig a szé­kes­fe­hér­vá­ri Ál­la­mi Nyom­dá­ban, majd 1980-tõl 1983-ig az Orszá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár­ban dol­go­zott. Köz­ben be­irat­ko­zott a Buda­pest-Új­pa­lo­tai Nyom­da­ipa­ri Szak­mun­kás- és Szak­kö­zép­is­ko­lá­ba, ahol könyv­kö­tõ szak­mun­kás ok­le­ve­let szer­zett. Ez­után két év ka­to­na­ság követ­ke­zett Veszp­rém­ben.

Köz­ben meg­ér­le­lõ­dött ben­ne a papi hi­va­tás gon­do­la­ta, ezért 1985-ban fel­vé­tel­ét kér­te az Esz­ter­go­mi Pap­ne­ve­lõ Sze­mi­ná­ri­um­ba. A sze­mi­ná­ri­um el­vég­zé­se után 1990. jú­ni­us 24-én szen­tel­te pap­pá dr. Ta­kács Nán­dor szé­kes­fe­hér­vá­ri püs­pök.

Új­mi­sés pap­ként elõ­ször Bu­da­ke­szi­re ke­rült, ahol két évig volt káp­lán, majd 1992. au­gusz­tus 1-jén, 31 éve­sen ke­rült Pilisvörösvárra káp­lán­nak, Labbant La­jos plé­bá­nos úr mel­lé.

Ter­mé­sze­tes vi­sel­ke­dé­sé­vel, sze­rény­sé­gé­vel, szol­gá­lat­kész­sé­gé­vel, nyi­tott­sá­gá­val, köz­vet­len­sé­gé­vel, gya­kor­la­ti­as hoz­zá­ál­lá­sá­val Zol­tán atya hamar meg­sze­ret­tet­te ma­gát. An­­nyi­ra, hogy két és fél év múl­va, 1995 ele­jén, ami­kor Labbant La­jos plé­bá­nos úr meg­halt, Ta­kács Nán­dor püs­pök úr
– fi­a­tal ko­ra el­le­né­re – Zol­tán atyá­ra bíz­ta az egy­ház­me­gye egyik leg­na­gyobb plé­bá­ni­á­ját: 1995. feb­ru­ár 2-ától ad­mi­niszt­rá­tor, majd 1996-tól Pilis-vörösvár plé­bá­no­sa lett.

A gyerekek énekekkel kedveskedtek Zoltán atyának

Plé­bá­nos­ként Zol­tán atya iga­zol­ta a be­lé ve­tett bi­zal­mat: so­kat fá­ra­do­zott az egy­ház­köz­ség­ért, sok ma­ra­dan­dó ered­ményt tud fel­mu­tat­ni. Plé­bá­no­si ki­ne­ve­zé­sé­nek el­sõ nap­ja­i­tól kezd­ve nagy hang­súlyt he­lye­zett ar­ra, hogy temp­lo­ma­ink, ká­pol­ná­ink kí­vül és be­lül szé­pek és íz­lé­se­sek le­gye­nek, se­gít­sék a hí­vek lel­ki el­mé­lyü­lé­sét. Szin­te min­den év­re ju­tott egy na­gyobb fel­újí­tá­si mun­ka, né­ha több is.

Zol­tán atya lel­ki té­ren is so­kat fá­ra­do­zott a hí­ve­kért. Pré­di­ká­ci­ó­i­ban gyak­ran buz­dí­tott a jó­zan em­be­ri gon­dol­ko­dás­ra, a meg­bo­csá­tás­ra, a bé­kes­ség­re törek­vés­re, a szent­sé­gek vé­te­lé­re, az egy­há­zi pa­ran­csok meg­tar­tá­sá­ra. Hang­sú­lyoz­ta az imád­ság fon­tos­sá­gát, va­la­mint a hit to­vább­adá­sá­nak és a gyer­me­kek val­lá­sos élet­re ne­ve­lé­sé­nek szük­sé­ges­sé­gét.

Ugyan­ak­kor Zol­tán atya nem­csak hir­det­te, ha­nem ma­ga is együtt jár­ta hí­ve­i­vel ke­resz­tény em­ber küz­del­mes élet­út­ját. Sze­mé­lyes pél­dát adott sze­rény­ség­bõl, em­ber­ség­bõl, ki­tar­tás­ból, val­lá­si-hit­be­li ki­egyen­sú­lyo­zott­ság­ból, jó­zan­ság­ból, a biz­tos de szûk ös­vé­nyen já­rás­ból. Fel­tû­nés nél­kül szol­gált, a szó ne­mes ér­tel­mé­ben. Nem erõl­tet­te rá sen­ki­re a né­ze­te­it, nem ítél­te el a más­képp gon­dol­ko­dó­kat, nem he­lyez­te elõ­tér­be a sa­ját sze­mé­lyét.

Zoltán atya ös­­sze­sen ti­zen­hat évet töl­tött Pilisvörösváron a hí­vek szol­gá­la­tá­ban, s oly­kor töb­bet is vál­lalt, mint amit a szer­ve­ze­te el­bírt. Egész­sé­ge meg­óvá­sa és hely­re­ál­lí­tá­sa ér­de­ké­ben ezért Spányi An­tal püs­pök úr bõ két hó­nap­ja egy ki­sebb egy­ház­köz­ség­be küld­te Zol­tán atyát: 2008. au­gusz­tus 15-én Érd-Tusculánum plé­bá­no­sá­vá és Érd-Óváros ad­mi­niszt­rá­to­rá­vá ne­vez­te ki.

Nagyobb felújítási munkák Zoltán atya plébánossága alatt:

1995: nagy­ha­rang ké­szí­té­se a sza­bad­ság­li­ge­ti Szent Csa­lád
temp­lom­ba,
1996: pa­dok vá­sár­lá­sa a sza­bad­ságli­ge­ti Szent Csa­lád
temp­lom­ba,
1996-97: a plé­bá­nia­temp­lom kül­sõ ta­ta­ro­zá­sa és te­tõ­fel­újí­tás,
1997: né­met éne­kes­könyv ki­adá­sa,
1998: az áldoztatórács ere­de­ti he­lyé­re va­ló vis­­sza­té­te­le és a
szen­tély ren­de­zé­se a nagy­temp­lom­ban,
1998: az Er­dei ká­pol­na fel­újí­tá­sa,
1998-99: a nagy­temp­lom kö­rü­li tér­bur­ko­lat ké­szí­té­se, a temp-­
lom mel­let­ti ke­reszt át­he­lye­zé­se a mos­ta­ni he­lyé­re,
1999: a II. vi­lág­há­bo­rú­ban el­vitt nagy­ha­rang pót­lá­sa a
nagy­temp­lom­ban,
2000: a Bol­dog Gi­zel­la-szo­bor fel­ál­lí­tá­sa a nagy­temp­lom mel­lett,
2000: Egy­ház­köz­sé­gi év­könyv (ka­len­dá­ri­um) ki­adá­sa,
2000: a Kál­vá­ri­á­ra új gra­ví­ro­zott stá­ció­ké­pek ké­szí­té­se
és a Kál­vá­ria ká­pol­na kül­sõ ta­ta­ro­zá­sa,
2000: mil­len­ni­u­mi em­lék­mû ké­szí­té­se kor­pus­­szal a nagy-
­templom ol­da­lá­ba, amely egy­ben a sza­bad­té­ri mi­sék
hát­térképe is,
2000: a Szent Fló­ri­án ká­pol­na fel­újí­tá­sa,
2000: a Vá­sár té­ri Se­gí­tõ Szûz Má­ria ká­pol­na fel­újí­tá­sa,
2001-2002: a plé­bá­nia­épü­let fel­újí­tá­sa,
2002: a bá­nya­te­le­pi Szent Bor­bá­la temp­lom fel­újí­tá­sa,
2004: a nagy­temp­lom or­go­ná­já­nak fel­újí­tá­sa,
2005: a sza­bad­ság­li­ge­ti Szent Csa­lád temp­lom­ban a va­ti­ká­ni
re­li­ef má­sod­pél­dá­nyá­nak el­he­lye­zé­se,
2007: a Sza­bad­ság­li­ge­ten temp­lom­to­rony-épí­tés és ha­rang-
­szen­te­lés,
2008: a nagy­temp­lom bel­sõ fel­újí­tá­sá­nak elõ­ké­szí­té­se.

A rovatban olvasható méltatások az október 23-i ünnepségen elhangzottak rövidített változatai. – a szerk.

 

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 - oldal