1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 - oldal

13. oldal Hírek-Események

Öt­ven­éves a Ta­ka­rék­szö­vet­ke­zet

Fél­év­szá­zad szor­gos mun­ká­já­nak meg­ün­nep­lé­sé­re szólt a Pilisvörösvár és Vi­dé­ke Taka­rék­szö­vet­ke­zet Igaz­ga­tó­sá­gá­nak meg­hí­vá­sa a Ze­ne­is­ko­la kon­cert­ter­mé­be. A két­száz­húsz fõs ven­dég­se­re­get szín­vo­na­las mû­sor vár­ta.

Zarka Bé­la el­nök po­ha­rát eme­li a Ta­ka­rék-szö­vet­ke­zet szü­le­tés­na­pi tor­tá­ja elõtt (Fotó: Pócsi János)

Berchy Jó­zsef és Szlovencsák Pé­ter négy­ke­zes Rossini-zongoraelõadása után Jeney Er­zsé­bet, az est há­zi­as­­szo­nya – hang­ját a rádi­ó­ból is­mer­het­jük – ked­ves, köz­vet­len sza­vak­kal kö­szön­töt­te a meg­hí­vot­ta­kat.

A leg­ih­le­tet­tebb per­ce­ket Var­ga Ka­tá­nak, a Fran­cia­or­szág­ban és itt­hon egy­aránt ott­hon­élõ szín­mû­vész­nek kö­szön­het­tük, aki ma­gyar köl­tõk és írók gon­do­la­ta­i­ból adott elõ. Min­den kis rész­le­tet oko­san ér­tõ szö­veg­mon­dá­sa, kris­tály­tisz­ta, szép hang­hor­do­zá­sa ma­gá­val ra­gad­ta a hall­ga­tó­kat. Ez­után nép­dal- és ope­ra­rész­le­tek hang­zot­tak el Koz­ma Ró­zsa ének­mû­vész tol­má­cso­lá­sá­ban, majd Zarka Bé­la el­nök lé­pett a mik­ro­fon­hoz, aki szólt az el­múlt, ne­héz­sé­gek­tõl sem men­tes év­ti­ze­dek­rõl.

A vi­dé­ken, me­zõ­gaz­da­ság­ban dol­go­zók pénz­ügyi szol­gál­ta­tá­sok irán­ti megnöve-kedett igé­nyét az OTP nem tud­ta ki­elé­gí­te­ni, ezért 1956 no­vem­be­ré­ben egy mi­nisz­te­ri ren­de­let ka­put nyi­tott a ta­ka­rék­szö­vet­ke­ze­tek meg­ala­ku­lá­sá­nak. Öt­ven­nyolc­ra már kétszáztizenketten mû­köd­tek, s feb­ru­ár 9-én elkez­dõ­dött Vörösváron is a Ta­ka­rék­szö­vet­ke­zet éle­te. Az el­nö­ki sta­fé­ta­bo­tot Appel Feren­cet, Jáki La­jost, és Len­gyel Alajosnét kö­ve­tõ­en 1974-ben Zarka Bé­la vet­te át, aki az­óta is az in­téz­mény el­sõ em­be­re. Hal­lot­tunk a Soly­már és Vi­dé­ke Ta­ka­rék­szö­vet­ke­zet­tel va­ló bõ­vü­lés­rõl, mely je­len­tõs ered­mé­nye­ket ho­zott tag­lét­szám­ban és mû­kö­dé­si terü­let­ben is. A nyolc­va­nas évek ele­jé­tõl már Óbu­dán is ala­kul­ha­tott két ki­ren­delt­sé­gük. A ‘88 és ‘98 köz­ti, erõ­tel­jes fej­lõ­dé­si idõ­szak vé­gé­re fel­épült az új szék­ház, s ki­ala­kult a mind­má­ig ered­mé­nye­sen mû­kö­dõ szer­ve­zet. Cél: a sa­ját tõ­ke ha­té­kony mû­köd­te­té­se, a szö­vet­ke­ze­ti va­gyon gya­ra­pí­tá­sa.

Az Or­szá­gos és a Pest Me­gyei Szö­vet­ség elnök as­­szo­nya­i­nak mél­ta­tá­sa­it kö­ve­tõ­en a még köz­tünk élõ ala­pí­tó ta­gok­nak adott át ked­ves ju­bi­le­u­mi aján­dé­kot Zarka el­nök úr.

Az ün­ne­pi mû­sort Schu­bert in­du­ló­ja zár­ta a két zon­go­ra­mû­vész elõ­adá­sá­ban.

Több­fo­gá­sos va­cso­ra, Ná­das György humo­ris­ta vi­dám mo­no­lóg­ja, vá­ro­sunk fel­nõtt nép­tánc-együt­te­sé­nek re­mek mû­so­ra, az ünne­pi tor­ta szét­osz­tá­sa, majd az „össz­tánc” után csak har­mad­nap, hi­va­ta­lá­ban kér­het­tem szó­ra az el­nök urat egy (saj­nos) meg­ke­rül­he­tet­len kér­dés­sel:

„A je­len pénz­ügyi hely­zet­ben bíz­ha­tunk-e ab­ban, hogy a Ta­ka­rék­szö­vet­ke­zet jól sá­fár­ko­dik pén­zünk­kel?” Idé­zem vá­la­szát:

„A Ta­ka­rék­szö­vet­ke­ze­tek, így a mi ta­ka­ré­kunk is, az egyet­len, 100%-ban ha­zai tu­laj­do­nú hi­tel­in­té­zet. For­rá­sa­i­nak óva­to­san csak egyik ré­szét hasz­nál­ja hi­te­le­zés­re, más ré­szét biz­ton­sá­gos ál­lam­pa­pír­ok­ba he­lye­zi, ame­lye­kért az ál­lam ma­xi­má­lis ga­ran­ci­át vál­lal. Sem­mi­lyen ér­dek­cso­port nem be­fo­lyá­sol­hat ben­nün­ket. Ha­csak nem kö­vet­ke­zik be tel­jes ál­lam­csõd, az ál­ta­lunk ke­zelt pénz tel­jes biz­ton­ság­ban van és ma­rad! Ma­gam is itt élek, és sze­re­tek nyu­god­tan az em­be­rek sze­mé­be néz­ni.”

Így le­gyen!

Újabb si­ke­res öt­ven évet kí­vá­nunk a Ta­ka­rék­szö­vet­ke­zet­nek!

Pócsi János

Dr. Papp La­jos, a szív­se­bész pro­fes­­szor

Ok­tó­ber 22-én, az 56-os for­ra­da­lom év­for­du­ló­já­nak elõ­est­éjén a pilisvörösvári KDNP ven­dé­ge volt a re­for­má­tus temp­lom­ban dr. Papp La­jos szív­se­bész.

A ne­ves pro­fes­­szort dr. Matskássy Gá­bor, fe­le­sé­ge és Fodorné Gilinger Má­ria, a KDNP el­nö­ke fo­gad­ta. A zsú­fo­lá­sig meg­telt temp­lom és kert­je ar­ról ta­nús­ko­dott, hogy nagy em­ber lá­to­ga­tott el hoz­zánk.

Makovecz Im­re, a hí­res épí­tész fo­gal­maz­ta meg leg­meg­fe­le­lõb­ben dr. Papp La­jos és a hoz­zá ha­son­ló út­mu­ta­tók ka­rak­te­rét: „A vál­ság­ból (a nagy kí­sér­let­bõl) pél­da­ké­pek, követ­he­tõ fé­nyes ala­kok, szel­le­mi ha­tal­mas­sá­gok ve­zet­he­tik ki az em­be­re­ket. Ezek a pél­da­ké­pek va­ló­di tar­ta­lom­mal töl­tik meg azt, ami kiüre­se­dett, új­ra fé­nyes­sé te­szik azt, ami elhal­vá­nyult.”

A pilisvörösvári és szentiváni em­be­rek rajon­gás­sal vet­ték kö­rül a vár­va-várt szív­se­bészt. Öröm­mel szo­rí­tot­ták meg a ke­zét, azt a ke­zet, mely­ben a pro­fes­­szor na­pon­ta tart élõ, do­bo­gó szí­ve­ket. Mi­cso­da lel­ki nagy­ság, hi­va­tás­tu­dat, hit és bá­tor­ság kell az élet­men­tõ szív­mû­té­tek­hez! Az adott pil­la­nat­ban a pro­fes­­szor dön­té­se szab­ja meg az éle­tet, eset­leg a ha­lált. A jó dön­té­sért egyéb­ként min­den lel­ki­is­me­re­tes or­vos fo­hász­ko­dik. Dr. Papp La­jos pro­fes­­szor kü­lön­bö­zõ ér­de­kes ese­te­ket, meg­döb­ben­tõ élet­hely­ze­te­ket me­sélt or­vo­si pra­xi­sá­ból a hall­ga­tó­ság nagy örö­mé­re.

Ok­tó­ber 23. kap­csán meg­em­lé­ke­zett a pro­fesszor úr az 56-os for­ra­da­lom­ról és az ün­nep 50. év­for­du­ló­ján tör­tént rend­õr­at­tak­ról. Ar­ról a nap­ról, ami­kor az ide­gen nyel­vet be­szé­lõ rend­õrök vé­res­re ver­ték fe­jét gu­mi­bot­tal, tomfával. Egy 6000 fõs tö­meg élé­re áll­va két­ség­beesés­ében a Miatyán­kot kezd­te el imád­koz­ni. Ahogy a há­bor­gó ten­ger vad hul­lá­ma­i­nak ke­gyet­len csa­pá­sai meg­sze­lí­dül­nek, úgy lett egy­szer­re né­ma csend. Az em­be­rek si­kol­to­zá­sai el­hal­kul­tak, a ke­zek imá­ra kul­cso­lód­tak, el­ered­tek a kön­­nyek. A fel­dü­hö­dött rend­õrök az Úr sza­vá­ra, a Mi­atyánk­ra ki­ej­tet­ték ke­zük­bõl az ütés­re szánt fegy­ve­re­ket. Az ima és a hit ere­je ak­kor is hatott…

Kö­szö­net mind­azok­nak, akik dr. Papp Lajos szív­se­bész elõ­adá­sát meg­szer­vez­ték, és azok­nak, akik a mi­nõ­sé­gi han­go­sí­tást biz­to­sí­tot­ták.

Dr. Gábeli Zoltánné

Áldott legyen

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,

Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Régi magyar áldás (részlet)

A Fe­hér Bot Nap­ja

Ok­tó­ber 15-én tart­ják vi­lág­szer­te a lá­tás­sé­rül­tek nem­zet­kö­zi ün­ne­pét, a Fe­hér Bot nap­ját. Ezt a je­les na­pot, vá­ro­sunk­ban is meg­ün­ne­pel­ték. Az ese­mény a Lá­tás­sé­rül­tek Pi­lis Völ­gye Egye­sü­le­te és a Mû­vé­sze­tek Há­za szer­ve­zé­sé­ben ke­rült meg­ren­de­zés­re ok­tó­ber 17-én 19 órai kez­det­tel a ze­ne­is­ko­la nagy­ter­mé­ben.

A meg­hí­vot­tak kö­zött ott volt Gromon Ist­ván, Pilisvörösvár pol­gár­mes­te­re és Hegyes­hal­mi Fe­renc, Pilisszentiván al­pol­gár­mes­te­re. Gu­lyás Dé­nes or­szág­gyû­lé­si kép­vi­se­lõ, egy­ben fõ­véd­nök, kö­szön­töt­te az est részt­ve­võ­it. Be­szé­dé­ben töb­bek közt elmond­ta, hogy nem for­dí­ta­nak elég fi­gyel­met a lá­tás­sé­rült em­be­rek­re, va­la­mint a lá­tó em­be­rek­nek a lá­tás­sé­rül­tek­hez va­ló nem meg­fe­le­lõ hoz­zá­ál­lá­sá­ra is utalt.

Gu­lyás Dé­nest a szín­pa­don egy Peller Teré­zi­á­val ké­szült in­ter­jú kö­vet­te. A hölgy a Lá­tás­sé­rül­tek Pi­lis Völ­gye Egye­sü­le­té­nek elnö­ke. El­mond­ta, az ün­nep­ség cél­ja, hogy a lá­tó em­be­rek be­te­kin­tést nyer­je­nek a nem látók vi­lá­gá­ba. Az egye­sü­let se­gít a kü­lön­bö­zõ be­szé­lõ esz­kö­zök, se­géd­esz­kö­zök beszer­zé­sé­ben, rend­sze­res ös­­sze­jö­ve­te­le­ket tar­ta­nak, ahol meg­oszt­ják egy­más­sal tapasz­ta­la­ta­i­kat, él­mé­nye­i­ket. A mai mo­dern tech­ni­ka le­he­tõ­vé te­szi a lá­tás­sé­rül­tek tu­dá­sá­nak fej­lesz­té­sét. A le­tölt­he­tõ köny­vek, az ol­va­só és be­szé­lõ szoft­ve­rek biz­to­sít­ják az elekt­ro­ni­kus ta­nu­lást. A lá­tó em­be­rek­tõl mo­rá­lis se­gít­sé­get vár­nak el, nem pedig saj­ná­la­tot, hi­szen õk is tel­jes ér­té­kû em­be­rek. Az egye­sü­let te­lep­he­lye a Fõ út 95. alatt ta­lál­ha­tó, ahol saj­nos na­gyon sok a lép­csõ. Tá­mo­ga­tó­kat ke­res­nek egy olyan ingat­lan­hoz, amely­ben biz­to­sí­ta­ni tud­ják az aka­dály­men­tes köz­le­ke­dést.

Az in­ter­jú után a Vak­re­pü­lés szín­tár­su­lat mû­so­ra kö­vet­ke­zett. Az egész te­rem­ben lekap­csol­ták a vil­la­nyo­kat. A szín­pad elõtt kü­lön­fé­le já­té­ko­kat le­he­tett ki­pró­bál­ni, tel­jes sötét­ség­ben.

Zá­rás­ként egy ál­ló­fo­ga­dás ke­re­té­ben Orsovai Va­lé­ria és Schranz La­jos fes­tõ­há­zas­pár al­ko­tá­sa­it te­kint­het­ték meg az ér­dek­lõ­dõk. A ké­pek meg­vá­sár­lá­sá­val be­folyt ös­­szeg­gel a lá­tás­sé­rül­te­ket tá­mo­gat­ták.

Brek Fru­zsi­na

Ad­ven­ti ké­szü­lõ­dés a Könyv­tár­ban

No­vem­ber 14-én, pén­te­ken dél­után bené­pe­sült a könyv­tár épü­le­te. Kö­zel 200 gye­rek és fel­nõtt jött el hoz­zánk. Nagy volt a ka­val­kád. A Temp­lom té­ri Is­ko­la nap­kö­zi­sei, kis- és nagy gye­re­kek szü­lõk­kel és egye­dül, nagy­szü­lõk az uno­kák­kal néz­ték a ka­rá­cso­nyi köny­ve­ket, ké­szí­tet­ték a szép ad­ven­ti dí­sze­ket, for­máz­ták a mé­zes­ka­lács fi­gu­rá­kat. A gye­re­kek bol­do­gan vit­ték ha­za a sa­ját ke­zû­leg ké­szí­tett aján­dé­ko­kat. Jó volt együtt len­ni, jó volt együtt örül­ni.

Sze­re­tet­tel vá­runk min­den ré­gi és új könyv­tá­ri ta­got a könyv­tár­ba. Sok új me­se- ver­ses- és kéz­mû­ves könyv­vel sze­ret­nénk se­gí­te­ni az ad­ven­ti ké­szü­lõ­dést.

Angeli Már­ta

 

Márton-napi interjú

Ho­gyan jut egy fi­a­tal­as­­szony a 21. szá­zad­ban Bu­da­pest kö­ze­lé­ben ar­ra a gon­do­lat­ra, hogy li­bá­kat ne­vel­jen? S nem csak egy-két jó­szág­ról van szó, ha­nem egész fal­ká­ról! Mi­ért nem ül in­kább be nyolc órá­ban va­la­mi jó me­leg mun­ka­hely­re? Mi­ért ve­szõ­dik, hiszen a bolt­ban min­dent ké­szen meg­kap­ni?

Nick Krisz­ti­nát kér­dez­tem a Már­ton-na­pi li­ba-õrü­let kap­csán.

– Kez­det­ben mind­egy volt, hogy mi­lyen szár­nyast tar­tok. Az­tán el­ol­vas­tam Konrad Lorenz vad­li­bák­ról szó­ló köny­vét, amely nagy ha­tást gya­ko­rolt rám. Az tet­szik a li­bák­ban, hogy olyan be­szé­de­sek, a ba­rom­fi­ak­hoz ké­pest ér­tel­me­sek, és gyö­nyö­rû­ek. Ös­­sze­tett tár­sas kap­cso­lat­ban él­nek, amely­be én is be­le­fé­rek.

– Mi­ó­ta van­nak li­bá­id, és men­­nyi van át­la­go­san?

– A törzs­ál­lo­mány 2004 óta van meg. Hogy men­­nyi­en van­nak, az vál­to­zó. Min­den év­ben ki­kel­te­tem a ta­va­szi to­já­so­kat, és a be­lõ­lük ki­ke­lõ kis­li­bá­kat ne­ve­lem fel, me­lye­ket õs­­szel el­adok.

– Men­­nyi ide­ig tart egy li­ba fel­ne­ve­lé­se?

– A to­jás­tól az ivar­éré­sig kb. hét hó­nap. A fi­a­ta­lo­kat õs­­szel el­adom, és a szü­lõ­ket meg­tar­tom, akik ta­vas­­szal új­ra toj­nak.

– Men­­nyi­re ve­szik ma a li­bá­kat?

– Egész év­ben nagy az igény a ha­gyo­má­nyo­san ne­velt há­zi­ál­lat­ok­ra, de per­sze ilyen­kor, Már­ton-nap kör­nyé­kén még töb­ben vesz­nek li­bát.

– Hol fér el en­­nyi ál­lat?

– Kez­det­ben a fü­ves ud­va­ron tar­tot­tam õket, ma már az ál­ta­luk le­ko­pasz­tott ud­va­ron bók­lász­nak egész nap. Éj­sza­ká­ra ter­mé­sze­te­sen zárt ól­ba ke­rül­nek.

– Mi­lyen prob­lé­mák me­rül­nek fel a li­bák­kal kap­cso­lat­ban?

– A leg­na­gyobb prob­lé­mám a hely­hi­ány, mert szí­vem sze­rint sok­kal töb­bet tar­ta­nék. Má­sik prob­lé­ma, hogy a ta­kar­mány is na­gyon drá­ga. Az ál­la­tok­kal sok mun­ka van. Saj­nos a nyes­tek mi­att na­gyon jól zárt he­lyen kell éj­sza­káz­ni­uk. Az utol­só év­ben pe­dig elõ­foZarka Bé­la el­nök po­ha­rát eme­li a Ta­ka­rék-
­szö­vet­ke­zet szü­le­tés­na­pi tor­tá­ja elõtt
(Fotó: Pócsi János)r­dult csont­fej­lõ­dé­si rend­el­le­nes­ség az ál­lo­má­nyom­ban.

– Tud­nál va­la­mi­lyen jó re­cep­tet aján­la­ni a li­ba el­ké­szí­té­sé­hez?

– Szá­mom­ra a li­ba sem­mi­kép­pen sem táp­lá­lék! Eb­ben nem tu­dok se­gí­te­ni.

Hi­das Il­di­kó

Szent Márton libái

Szent Márton, aki 316-ban született Savariában, (Szombathelyen) nagyon szerény volt. Amikor megválasztották Tours püspökének, szerénységében a libák közé, a libaólba menekült, azonban a libák gágogása elárulta õt. E történet az oka annak, hogy Szent Márton napon szokásos étel a libasült.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 - oldal