3. oldal Köszöntő
Lefeszített és arrébb hajított alapkõ, alatta üres gödör. Az acélurna, amelyben a várossal és a szabadidõközponttal kapcsolatos dokumentumok, valamint a „Vörösvári Újság” néhány száma volt elhelyezve – eltûnt. Ez a látvány fogadott egy októberi napon a város határában, a tervezett szabadidõközpont bejáratánál. Sax Ibolya szerint – aki arrafelé lakik – az alapkövet már régebben is leszedte valaki, õk helyezték vissza eredeti helyére.
A tervezett szabadidõközpont díszes alapkövét az elõzõ önkormányzati ciklus végén helyezték el ide szolid, enyhén kampányszagú ünnepléssel. Amikor a kõ és az urna sorsáról Bruckner Katát értesítem – õ volt az a képviselõ, aki a Sport és Rekreációs Bizottság elnökeként egyik élharcosa volt a komplexum megvalósításának – lemondóan csak ennyit szól: „Jelképes.”
Elgondolkodtam ezen. Ha bulvárújság lennénk, bizonyára címlapon hoznánk a felvételt, öles betûkkel, valami ilyesmi szöveggel: „A vörösvári Gödör” – utalva az Erzsébet téri „Gödörre” – ahová eredetileg a Nemzeti Színház új épületét tervezték.
Nem kevés demagógiával táblázatokat készíthetnénk, hogy a szabadidõközpont terveire, az építkezés elõkészítésére elhasznált durván 110 millió forintból hány méter utat, járdát lehetett volna építeni, hány bölcsõdei, óvodai férõhelyet lehetett volna biztosítani, hány embert lehetett volna alkalmazni a város csinosítására, a szemetes közterületek kulturálttá tételére…
De egyiket sem tesszük. Tudom ugyanis, hogy nagyon sok ember munkája, tettereje, kreativitása és lelkesedése van ebben az üres gödörben. Jó szándékok, remek elképzelések, amelyek a körülmények szorításában mindmáig nem valósulhattak meg, de mindnyájunk érdekébõl, vágyaiból, kívánságaiból, szolgálatából születtek.
Mindezeknek a jelképe ez a „Gödör”.
Volt egy álmunk, de fel kellett ébrednünk belõle. Mintha csak Kosztolányi mondta volna: „Ébredj a valóra!”
Volt egy álmunk? Úgy hiszem, ma is megvan, és álmodjuk tovább. Makacsul. Naivan. Míg csak valóra nem válik...
F. A.
Ölbey Irén
Adventi hajnal
Zihál a szél s megfagy a sóhaj,
a felhõ fenn hajóraj.
Könyörtelen, vad téli éjjel,
az út a messzeségbe vész el.
De lángruhában száll az angyal
s lila sugárral gyúl a hajnal.
Adventi hajnal, zeng és árad
a lélekbõl a tiszta bánat.
S a vágy zokog és zsolozsmázik
s harsog az Isten trónusáig.
Sikolt a könnyes antifóna,
hogy jöjjön a szépséges óra,
harmatozza az Úr, az áldott,
a békét és az igazságot.
Táruljon ki a Menny, a fénydús
s szülessék meg a drága Jézus.
Ölbey Irén a dr. Réthy Zoltán által
alapított Ányos Pál Irodalmi
Kör tagja volt.
Lapzártakor történt
A Nyugdíjas Klub évzárója
Minden várakozást felülmúló részvétellel és remek hangulatban rendezte meg szokásos évzáró rendezvényét a Nyugdíjasok Klubja november 15-én a Zeneiskolában.
Ünnepi beszédet mondott Prohászka István elnök, majd Guth Ferenc köszöntötte az ötvenedik házassági évfordulójukat ünneplõ klubtagokat, név szerint a következõket:
Bálint József és Drobina Júlia,
Ispán István és Rusz Mária,
Mester Márton és Fritz Katalin,
Ollári József és Wenczl Teréz,
Prohászka István és Rákosfalvi Anna.
Az önkormányzat részérõl Szõlõsi János képviselõ köszöntötte az ünnepelteket és a klub tagságát.
Az ünnepi mûsorban elhangzottak versek Henrich István és Szedunka Ferencné elõadásában, fellépett a Solymári asszonykórus és a Nosztalgia dalkör, Parádi József és Józsefné egy jelenetet adtak elõ, a közönség ismét hallhatta a Hegyvári Istvánné, Szedunka Ferencné, Spielberger András és Parádi József alkotta szájharmonika együttest, és megcsodálhatta a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes remek táncait.
A zenét a Bravi Buam zenekar szolgáltatta a mintegy 300 fõ részére.
B. J.
Bányász emlékszoba
Lázas munka folyik, hogy a megnyitóra minden e helyére kerüljön
Lapunk nyomdai munkálatainak kezdetekor, november 21-én nyílik meg a Pilis elsõ bányászati állandó kiállítása, a vörös-vári bánya egyik egykori épületében, a mai Napos Oldal Szociális Központban. A bányász emlékszobát az 1928-as bányászsztrájk évfordulóján rendezett ünnepség keretében avatják fel.
F. A.
