1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 - oldal

6. oldal Színház

Színészek Vörösváron: Xantus Barbara

– Mi­ó­ta él­tek itt, Vörösváron?

– Nyolc éve élünk itt. Na­gyon szép hely, és sze­ret­ném, ha a gyer­me­ke­im is itt ala­pí­ta­ná­nak majd csa­lá­dot.

– Hogyan lettél színész?

– Ta­nár­nak ta­nul­tam az EL­TE BTK ma­gyar–fran­cia sza­kán, de 19 éve­sen fel­vé­te­liz­ni kezd­tem a Szín­ház- és Film­mû­vé­sze­ti Egye­tem­re, aho­vá 23 éve­sen fel­vé­telt is nyer­tem. Még­sem itt ta­nul­tam meg vé­gül a szak­mát, ha­nem a Gór Nagy Má­ria Színita­no­dá­ban, ahol osz­tály­fõ­nö­köm mos­ta­ni és ed­di­gi és ez­tán is egyet­len fér­jem, Szurdi Mik­lós lett. Õ a leg­ko­mo­lyabb pél­da­ké­pem szak­mai tu­dás, mû­vé­szi íz­lés, er­kölcs és em­ber­ség te­kin­te­té­ben egy­aránt. Má­ra már bi­zo­nyos szem­pont­ból mel­lé­nõt­tem ta­lán, bi­zo­nyos ér­te­lem­ben so­sem fo­gok. Nagy­sze­rû em­ber, tisz­ta, egye­nes. Jó apa, re­mek, iga­zi társ. Mel­let­te, ha baj van, ak­kor sincs baj. Vagy leg­alább nem fáj úgy. Má­sik pél­da­ké­pem a ma­mám, és van még egy, a lá­nyom. Õ egy cso­da. Az adott­sá­gai, a ké­pes­sé­gei, és fur­csa, de a meg­lé­võ tu­dá­sa. Per­sze, csi­szol­ni va­ló, de már most a leg­jobb, leg­kri­ti­ku­sabb, leg­iga­zabb ba­rát. So­se hit­tem vol­na, hogy tíz­éve­sen az lesz!

– Ho­gyan egyez­tet­he­tõ ös­­sze a te nyüzs­gõ éle­ted, kar­ri­e­red a csa­lád­dal?

– Csa­lád és mun­ka szin­te ki­zár­ják egy­mást. Mind­ket­tõ 1000%-ot kér be­lõ­led. És még­is a bol­dog anya az iga­zán jó szí­nész­nõ, és csak a te­vé­keny, küz­dõ szí­nész­nõ a jó anya! Mert az ilyen tí­pu­sú em­ber, mint én, er­re szü­le­tett, a küz­de­lem­re. Nyer­ni és ve­szí­te­ni. És e ket­tõt, s ami köz­te van, azt el­vi­sel­ni.

– Mi a ked­venc sze­re­ped?

– Amneris az AI­DA cí­mû mu­si­cal­bõl. Talán ezt ol­dot­tam meg a leg­ös­­sze­tet­teb­ben, és itt éne­kel­tem a leg­job­ban. Rá­adá­sul a fér­jem egyik leg­jobb ren­de­zé­se, te­hát dup­la öröm! Ja, igen! És Maureen a Pisz­ka­vas cí­mû da­rab­ból. Azt hi­szem, ez­zel a fi­gu­rá­val min­den­kit meg­lep­tem, de leg­in­kább ma­gam lepõd­tem meg azon, hogy há­nyan la­kunk ebben a lény­ben, akit úgy hív­nak: Xantus Bar­ba­ra. Ahogy mon­da­ni szo­kás, az anyám sem is­mert rám. És azt is biz­to­san tu­dom, hogy ezt a fel­ada­tot nem so­kan bíz­ták vol­na rám, csak a szé­kes­fe­hér­vá­ri Vö­rös­mar­ty Szín­ház ko­ráb­bi igaz­ga­tó­ja, Szurdi Mik­lós és a darab ren­de­zõ­je Ko­los Ist­ván. Há­lás va­gyok ne­kik ezért. (Ha jól em­lék­szem, ak­kor ezt a sze­re­pet tény­leg tér­den áll­va kö­szön­tem meg ne­kik a premierbanketten, a Szí­nész­tár­sal­gó­ban.)

– Mik a to­váb­bi ter­ve­id?

– For­gat­ni fo­gok ha­ma­ro­san egy ma­gyar te­le­ví­zi­ós kri­mi­so­ro­zat­ban egy jó és há­lás karak­ter­sze­re­pet, ezen kí­vül pró­bá­lok Fe­hér­vá­ron a Copperfield David cí­mû da­rab­ban. Egy rém go­nosz nõ­sze­mélyt igyek­szem élet­re kel­te­ni. Na­gyon ér­de­kes fel­adat, tu­laj­don­kép­pen na­gyon szó­ra­koz­ta­tó. És Szurdi Mi­ki­nek, ahogy azt már meg­szok­hat­tuk a Familia Kft. óta, több nagy­sza­bá­sú ter­ve is van. Sok te­het­sé­ges em­ber­rel. Köz­tük ve­lem is. Bol­dog vagyok és op­ti­mis­ta. Ve­le az em­ber mer na­gyot ál­mod­ni. Amit ve­le ál­mod­tunk ed­dig, az va­ló­ra vált…

– Ak­kor szép ál­mo­kat és még szebb be­tel­je­sü­lést kí­vá­nunk! És örü­lünk, hogy itt vagy­tok a kö­ze­lünk­ben.

Hidas Ildikó

A Ma­gyar Ope­rett Nap­ja
Peller An­na Bár­sony Ró­zsi-em­lék­gyû­rû­je

Ok­tó­ber 24. Le­hár Fe­renc ha­lá­lá­nak és Kál­mán Im­re szü­le­té­sé­nek év­for­du­ló­ja 2002 óta hi­va­ta­lo­san a Ma­gyar Ope­rett Nap­ja. A Bu­da­pes­ti Ope­rett­szín­ház tár­su­la­ta az idén is nagy­sza­bá­sú gá­la­mû­sort ren­de­zett a je­les nap al­kal­má­ból. Ha­gyo­mány im­már az is, hogy ezen az es­tén ad­ják át az Ope­rett­szín­ház el­is­me­ré­se­it az ar­ra leg­mél­tóbb mû­vé­szek­nek.

A leg­jobb szub­rett­nek já­ró Bár­sony Ró­zsi-em­lék­gyû­rût az idén Peller An­na kap­ta. A gyû­rût a Bu­da­pes­ti Ope­rett­szín­ház ügy­ve­ze­tõ igaz­ga­tó­ja, Sárdi Mi­hály húz­ta An­na uj­já­ra.

An­na eb­ben az évad­ban már túl van egy pre­mi­e­ren: a Szentivánéji álom­ban játs­­sza He­lé­na sze­re­pét. Ta­valy két be­mu­ta­tó­ja volt: A víg öz­vegy és az Abi­gél. Az ope­rett­szín­ház hon­lap­ján (www.operettszinhaz.hu) ol­vas­tuk a hírt, hogy An­ná­nak ha­ma­ro­san újabb be­mu­ta­tó­ja lesz a „Ba­goly és a ci­ca­ba­ba” cí­mû Barbra Streisand-film ere­de­ti, szín­pa­di vál­to­za­tá­ban. A két­sze­mé­lyes da­rab­ban part­ne­re név­ro­ko­na, Peller Kár­oly lesz, az elõ­adást Sza­bó P. Szil­vesz­ter ren­de­zi. A pre­mi­ert ja­nu­ár­ra ter­ve­zik.

F. A.

25 éves a Ma­gyar­or­szá­gi Né­met Szín­ház Szek­szár­don

Hogy men­­nyi­re nem ide­gen Ma­gyar­or­szá­gon a né­met ki­sebb­sé­gek kul­tú­rá­já­ban a szín­ját­szás, azt nem csak a pilisvörösvári szín­ját­szá­si ha­gyo­má­nyok, s azok új­ra éle­dé­se bi­zo­nyít­ja.

Aki hos­­sza­san és be­ha­tób­ban fog­lal­ko­zott a né­met nyelv­vel és iro­da­lom­mal, an­nak biz­to­san nem ide­gen a „Deutsche Bühne in Ungarn” (DBU) név. Az 1983-ban ala­pí­tott Ma­gyar­or­szá­gi Német Szín­ház ma ha­zánk­ban az egyet­len né­met nyel­ven ját­szó pro­fi szín­ház. Az in­téz­mény fel­ada­tá­nak te­kin­ti a né­met kul­tú­ra ápo­lá­sát és az iro­dal­mi ér­té­kek meg­õr­zé­sét. Mi­vel a né­met kisebb­sé­gek Ma­gyar­or­szá­gon sok te­le­pü­lé­sen je­len van­nak, ezért a szek­szár­di szín­tár­su­lat igen gyak­ran vi­dé­ki és fõ­vá­ro­si ven­dég­sze­rep­lé­se­i­vel is meg­ör­ven­dez­te­ti a né­met­aj­kú kö­zön­sé­get.

Mos­ta­ná­ban – leg­na­gyobb örö­münk­re – már Pilisvörösváron is lehet szín­ház­ba jár­ni. Ta­lán egy­szer ide is el­ve­tõd­nek majd a szek­szár­di­ak, hogy õse­ink nyel­vén is szín­da­ra­bot lát­has­sunk.

A szek­szár­di szín­ház gye­re­kek­nek és né­me­tül ta­nu­ló fi­a­ta­lok­nak is „kön­­nyen emészt­he­tõ”, ám szín­vo­na­las elõ­adá­so­kat kí­nál. Szek­szárd meg­ér egy hét­vé­gi ki­rán­du­lást, de Bu­da­pes­ten is gyak­ran lát­hat­juk õket.

Hi­das Il­di­kó

 

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 - oldal