9. oldal Múltidéző
Nyolcvan éve történt
A pilisvörösvári bányászsztrájk I.
 |
A vörösvári bánya (Lipót-akna) bejárata
korabeli képeslapon |
Háromrészes sorozatunkban hónapról hónapra követjük a 80 évvel ezelõtt, 1928. november 23-án kitört bányászsztrájk eseményeit. Az elsõ részben a sztrájk kitörésének okait és a bányászok követeléseit foglaljuk össze.
Az 1920-as évek derekán a magyarországi bányavállalatok értékesítési nehézségekkel küzdöttek. A megváltozott vámtarifák kedveztek ugyanis az olcsóbb
külföldi szén behozatalának. A magyar bányavállalatok kénytelenek voltak csökkenteni a szén árát. Míg 1924 nyarán még 50 000 korona volt egy mázsa hazai szén ára, 1926 nyarán már csak 33 000 koronáért lehetett értékesíteni.
A vörösvári bánya is nehéz helyzetbe került. A bányaigazgatóság ott spórolt, ahol tudott: a termelési költségek leszorításával, anyagtakarékossággal, a bányászok kedvezményeinek megvonásával, bércsökkentéssel, elbocsátásokkal. Újabb és újabb csavarást tettek a présen, míg végül rendszeressé váltak a pótmûszakok. Az egyre megerõltetõbb munka, a megélhetési nehézségek és a létbizonytalanság miatt egyre nõtt a feszültség és az elkeseredés a bányászok között.
 |
A vörösvári bánya a Bányateleppel
(Képeslap részlete) |
1924. március 17-én a pilisvörösvári és pilisszentiváni bányászok sztrájkba léptek az ún. drágasági pótlék felemeléséért. A sztrájk csak néhány napig tartott, és sikerrel végzõdött. A bánya tulajdonosai március 24-én végül is engedtek a bányászoknak, és visszamenõleg megemelték a pótlékot. A sztrájk gyõzelme a bányamunkások szilárd összefogásának köszönhetõ: nem lehetett õket megfélemlíteni semmilyen fenyegetéssel.
1928-ra a vörösvári bányászok helyzete tovább romlott, ezért beadványt intéztek a bányaigazgatósághoz, amelyben követeléseiket rögzítették. A tárgyalások megindultak, de eredményre nem vezettek. Ezért a bányászok november 23-án ismét úgy határoztak, hogy leteszik a munkát. 1600 pilisi bányász kezdte meg a sztrájkot a jobb megélhetés érdekében.
Ezen a napon a pomázi járás fõszolgabírája a következõ táviratot adta fel: (részlet) „…jelentem, hogy Pilisvörösváron a Bu-dapestvidéki Kõszénbányánál a mai napon a munkások bérmozgalmat indítottak és sztrájkba léptek. Békéltetõ tárgyalásokat a helyszínen személyesen vezetem. Kilátás van a békés megegyezésre. A községben rend és nyugalom van.”
 |
A sztrájkbizottság
(Korabeli újság fotója) |
A sztrájkoló bányászok kérték a bányaigazgatóságtól, hogy engedjék el a telepen lakó bányászoknak a lakfenntartási illetéket, a községben lakó bányászoknak pedig adjanak lakbérpótlékot; részesítsék õket díjmentes szénjárandóságban; a 8 órán felüli munkáért adjanak nekik 25%-os pótlékot; a 40 filléres órabért emeljék fel 8%-kal, és kapjanak karácsonyi segélyt.
A vezérigazgató kijelentette, hogy hajlandó kifizetni a karácsonyi segélyt, de a többi kérést nem teljesíti.
A belga érdekeltségû Budapestvidéki Kõszénbánya Társulat már régebben elzárkózott az elõl, hogy megadja a lakbérpótlékot, a természetbeni lakást, természetbeni szénjárandóságot, s azt ígérte, hogy ezek helyett inkább nagyobb béreket ad majd. Ámde négy év óta a bányamunkások nem kaptak semmiféle bérjavítást, sõt ennél a társaságnál a munkások keresete mûszakonként 40 fillérrel alacsonyabb volt, mint az átlagos bányászkereset.
A vörösvári bányászok szilárdan és egységesen kitartottak követeléseik mellett, és nem hagyták magukat most sem megfélemlíteni. Bíztak abban
– korábbi sikeres bérmozgalmaik, így az 1924-es sztrájk nyomán –, hogy harcukat ezúttal is gyors siker koronázza majd. Azt gondolták, hogy a sztrájk legfeljebb egy-két hétig tarthat. Keservesen csalódtak ebben. Két hónap küzdelem, éhezés és fagyoskodás várt rájuk.
(A következõ részben: A bányászok éhségmenete Budapestre)
Felhasznált irodalom:
– Vígh Károly: Pilisvörösvári sztrájk. Az 1928. évi bányászsztrájk a korabeli sajtó tükrében (Pest Megyei Könyvtár, Bp. 1968.)
– Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörös-vár története és néprajza (P.vár, 1994.)