12. oldal Irodalom
Marosvécs fái alatt
A Magyar Szépmíves Céh és az Erdélyi Helikon
Édesapám könyvtárában gyerekkoromban mindig megcsodáltam egy furcsa kötésű könyvet: Tamási Áron „Rügyek és reménység” című novelláskötetét. A könyv tapintásra olyan volt, mintha egy durva posztót simogatnék. (Mint később megtudtam, halinakötése volt.) A kiadó neve is furcsán, nemes-ódonul hangzott: Erdélyi Szépmíves Céh. Emblémájuk nagyon tetszett, próbáltam is színes ceruzáimmal másolni…
 |
A marosvécsi kastély bejárati része. A nyíllal jelzett helyen látható Kemény János bronzportréja és há-rom nyelvű (román, magyar, német) emléktáblája |
Később ez a könyv lett egyik féltve őrzött, gyarapított különgyűjteményemnek a „magja”. Ma már 36 könyvből áll ez a gyűjtemény a nappali szekrénysorának tetején, s még van annyi hely, hogy mind a 166 elférjen.
Ennyi könyvet adott ki ugyanis működésének két évtizede alatt az Erdélyi Szépmíves Céh (ESZC), amely egy igen nehéz történelmi időszakban, a kisebbség lét szorításában jött létre 1924-ben Kolozsváron.
Az alapítók, Kádár Imre, Kós Károly, Ligeti Ernő, Nyírő József, Paál Árpád és Zágoni István voltak. Egy irodalompártoló polgár, Szántó Miklós jelentős anyagi segítségét vették igénybe az induláskor. A céh szíve-lelke és irányítója az igen sokoldalú művész: Kós Károly volt.
Az ESZC komoly irodalmi hátországot nyert azzal, amikor 1926-ban Marosvécsen, Kemény János kastélyában megalakult az Erdélyi Helikon. Ez az irodalmi társaság, amely az erdélyi írók, költők színe-javát öszszefogta, nemcsak irodalmi jelentőséggel bírt, de küldetése volt az erdélyi magyarság nemzettudatának, identitásának a megtartásában is.
 |
Küldöttségünk tiszteletét tette a kastély kertjében a Kemény család sírjánál. Itt nyugszik Kemény János, az Erdélyi Helikon atyja is |
A helikoni írók, költők és a holdudvarukhoz tartozó értelmiségi kör tagjai rendszeresen összegyűltek a Kemény család ősi kastélyában – Erdély irodalmi központjává téve a kis Maros-menti falucskát.
Az írói körnek Erdélyi Helikon néven jelent meg folyóirata, amit – akárcsak a kör íróinak, költőinek a műveit – az ESZC adott ki.
A teljesség igénye nélkül sorolok fel néhány kiváló szerzőt a sok közül: Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Bartalis János, Dsida Jenő, Hunyady Sándor, Jékely Zoltán, Karácsony Benő, Kemény János, Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Nyírő József, Reményik Sándor, Szántó György, Tamási Áron, Wass Albert. (Jómagam is számos kedvencemet tudom megnevezni közülük…)
Összegezve elmondható, hogy a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom maradandó alkotásainak jelentős hányada a Helikonhoz kapcsolódóan az ESZC kiadásában látott napvilágot.
Ezért is éreztem egyre erősödő izgalmat, amikor szeptemberi borszéki látogatásunk során Marosvécs felé közeledtünk. (Lásd a múlt havi újságban megjelent úti beszámolót.)
 |
A Kemény Jánost ábrázoló bronz
dombormű a kastély falán |
Sajnos a kastélyba nem tudtunk bemenni, mert ott elmegyógyintézet működik, mindössze a kastély falán lévő emléktáblát tudtuk elolvasni, amely így szól:
„Báró Kemény János. Az író és az áldozatkész irodalompártoló jóvoltából az Erdélyi Helikon írói közössége ebben a várkastélyban tartotta évi találkozóit 1926 és 1943 között.”
A lelakottan is gyönyörű épületet jobbról megkerülve jut a látogató a kastélykertbe, amely annak idején arborétumként szolgált, egy-két fa törzsén még ma is látni a feliratot. A hatalmas fák alól egyszer csak előtűnik a Kemény család vaskerítéssel körbekerített sírhelye, jobbra tőle pedig az ugyancsak vaskerítéssel óvott ún. Helikon-asztal, amelyet Kós Károly faragott Kuncz Aladár emlékére.
 |
Az a bizonyos féltve őrzött könyv, amelyet apámtól örököltem: Tamási Áron „Rügyek és reménység” című elbeszéléskötete |
Balra, kissé följebb Wass Albert nyugvóhelye látható. Az üldözött és hazájából kitagadott író és költő portréja egy hatalmas kőtömb oldalán domborodik. Sok hányattatás után érkeztek el ide földi maradványai, hogy végre örök nyugvóhelyet leljenek. Sírjelével is üzen nekünk a helytállásra, megmaradásra:
„Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.”
Marosvécs ma a magyarság jelentős zarándokhelye. Felemelő élmény állni a Kemény-kastély kertjében, az árnyas fák alatt, fejet hajtani a magyar irodalom és a magyar nemzet jeles alakjainak, kiválóságainak sírjainál, és érezni kisugárzását ennek a nem mindennapi helynek.
Ha arra járnak, ne felejtsenek el betérni ide…
Fogarasy Attila
További információk a Kemény család honlapján: www.kemenyinfo.hu
