11. oldal In memoriam
In memoriam
Szauter Rudolf
Nehéz kimondani, de Szauter Rudi eltávozott közölünk. Többé már nem válthatunk vele szót a város ügyes-bajos dolgairól, az ország politikai helyzetéről, de gondolatai tovább élnek. Hiszen vannak írott emlékeink, a parlamenti felszólalások, újságcikkek és olyanok, amelyek csak az őt ismerők emlékeiben maradnak fenn…
Nem feledjük alakját, jellegzetes bajuszát, frappáns humorát, amely néha mart, mint a vitriol.
Kiváló mérnök volt, sok malom működik a mai napig, amelyeket ő tervezett, szabadalmai hozzájárultak a gabonafeldolgozás korszerűsítéséhez.
A politikába a rendszerváltáskor kapcsolódott be, 1990-ben lépett be az MDF-be, még ebben az évben az országgyűlési választásokon Pest megye 10. sz. egyéni választókerületében képviselővé választották. Az Országgyűlésben több törvényjavaslatot nyújtott be, különös tekintettel a német nemzetiség helyzetének javítása érdekében, többek között felemelte szavát a második világháborúban a német hadseregbe kényszersorozott magyar állampolgárok érdekében a kárpótlási törvény kapcsán, akiket akkor még hatályos jogszabály háborús bűnösnek minősített. Közreműködött a Német Szövetségi Köztársaság által nyújtott támogatás elnyerésében, amelyből a Német Nemzetiségi Gimnázium átalakítása és kibővítése megtörténhetett. Mindig tiszta elvi álláspontot képviselt a parlamenti vitákban. Az első ciklust követően 1994-ben a Pest Megyei Közgyűlés tagja lett
Cukorbetegsége, mely egész életét végigkísérte, egyre romlott, de még így is segítséget nyújtott nekünk 1998-ban az országgyűlési és az önkormányzati választásokban, a programkészítésben és a csapat összekovácsolásában.
Ekkor már szinte teljesen elvesztette a látását, azonban ő nem adta fel, a Vakok Intézetében elsajátította a vakok életéhez szükséges tudást, hogy továbbra is önállóan közlekedhessen, megtanulta a számítógépet így kezelni. A közéletet folyamatosan figyelemmel kísérte, amit cikkei tanúsítanak. Létrehozója volt a Látássérültek Pilis Völgye Egyesületének, amely igyekszik az itt élő látássérült emberek életén javítani, programokat kidolgozni. Az MDF Pilisvörösvári Szervezetének haláláig aktív, meghatározó tagja maradt.
Szerencsés vagyok, hogy 10 évvel ezelőtt megismerhettem, és a barátja, párttársa lehettem, sokat tanultam tőle politikáról és Vörösvárról.
Köszönöm.
Isten nyugosztaljon és adjon nekünk vigaszt! Sose feledünk, bennünk élsz tovább!
Dr. Biró Benjamin
elnök
MDF Pilisvörösvári Szervezet
Muttnyánszky-anekdoták
Ludvig Győzőtől
Meghívás az Operába
 |
Muttnyánszky Ádám professzor egy
hónappal a halála előtt a solymári
temető bejáratánál |
Hajnalban csöngetnek Muttnyánszky professzor lakásán. Ajtót nyit, és két géppisztolyos ÁVH-katonával találja magát szemközt.
Katona: Muttnyánszky elvtárs itt lakik?
M. Á.: Igen, én vagyok az.
Katona: Levelet hoztunk a pártközpontból, itt tessék aláírni!
Ijedelmének elmúlása után (akkoriban általában nem levelet hoztak a géppisztolyos ÁVH-sok), felbontotta a levelet, majd elolvasta azt. Ezután bejött a műszaki mechanikai tanszékre és nekünk is megmutatta:
„Ezennel meghívjuk Önt és feleségét a Kossuth-díj átadását követő operaházi díszelőadásra. A borítékban talál egy háromszögletű táblácskát, azt ragassza a gépkocsijának szélvédőjére, így a bejárathoz állhat az autóval.”
Ezután hozzánk fordult: Adjanak tanácsot! Most nősüljek meg és vegyek autót?
Mi csak hallgattunk. Udvarias levélben megköszönte a meghívást és visszaküldte a jegyeket.
Ma már elmondható, hogy Muttnyánszky professzor a Kossuth-díj teljes összegét az igazságtalanul kitelepített mérnök barátainak megsegítésére fordította, mondván: „Korrigálom a rendszer hibáit.”
Szocialista munkaverseny
Az ötvenes években az egyik tanszék „vonalas” oktatója felkereste Muttnyánszky professzort, mondván: „Ki szeretnénk hívni a műszaki mechanikai tanszéket szocialista munkaversenyre.”
M. Á.: Jó, elfogadom – majd rövid gondolkodás után –, de tudja mit, maguk nyertek!
Az oktató csendben eltávozott.
Tervgazdálkodás
Egy másik „buzgó” oktató valamiféle munkafelajánlást javasolt.
M. A: Ugye Magyarországon tervgazdálkodás van?
O.: Természetesen, professzor úr!
M. Á.: Na látja, ez a munka nincsen benne a terveimben.
Kandidátusi cím
Szintén az ötvenes években történt, miután Muttnyánszky professzor jegyzetei és több kiváló tankönyve megjelent. Felkereste őt az MTA megbízottja, és javasolta, hogy kérelmezze a kandidátusi cím megadását.
M. Á.: Miért kell ezt nekem kérni?
MTA: Mert ez jár a professzor úrnak!
M. Á.: Miért kell azt kérni, ami jár az embernek? Ami jár, azt adják meg, de én – szerény ember lévén –, nem kérelmezem.
Házasságkötésem bejelentése
Én: Professzor úr! Rövidesen megnősülök, és meg szeretném hívni az esküvőnkre.
M. Á.: Nagyon helyesen teszi, barátom!
Én: Furcsának tartom, hogy a professzor úr – aki tudvalevően nem nősült meg – ezt mondja nekem.
M. Á.: Jegyezze meg: az okos ember korán nősül, a bölcs ember soha.
(Forrás: Bánki Imre, Ludvig Győző: Muttnyánszky Ádám családfája, rokonsága, életrajza. Püski Kiadó, Budapest, 1998.)
