13. oldal Partnerkapcsolat
Borszéki látogatás
Szeptember 12-én Gromon István polgármester vezetésével önkormányzati delegáció indult Borszékre, a Görgényi- és a Kelemen-havasok által körülölelt, 900 méter tengerszint magasságban fekvő, egykoron felkapott fürdővárosba. Úti beszámolónk a négynapos út néhány pillanatképét eleveníti fel.
Marosvécs
Szászrégentől Maroshévízig festői út vezet végig a Maros mentén. Az emelkedettséghez egy irodalmi és nemzeti élmény is hozzátartozik: ha a magyar ember fia megtekinti az irodalompártoló Kemény János marosvécsi kastélyát. Egykoron ez volt az erdélyi irodalmi élet központja, itt alakították meg az Erdélyi Helikon című folyóiratot, itt tartották az évenkénti találkozókat, amelyen az erdélyi írók, költők színe-java részt vett.
 |
 |
Tisztelgés Wass Albert sírjánál
a marosvécsi kastély parkjában |
Borszéki városnézésen. Több tucat gyönyörű villát csodáltunk meg |
 |
 |
| A Kossuth-forrás pavilonja. Ez a legnagyobb pavilon a borszéki fürdővárosban |
Kifelé jövet az átadás előtt
álló tornacsarnokból |
 |
 |
| Csoportkép a testvértelepülések tábláival. A képen balról jobbra: dr. Szakmári Mária Magdolna, Kimmel József, dr. Kutas Gyula, Mik József, Szigeti Éva, Gro-mon István, Kovács Zsolt, Szöllősi János, dr. Krupp Zsuzsanna, Kimmelné Sziva Mária. (A delegáció tagja volt még Pfeiffer Ferenc, aki ezen a fotón nem szerepel.) |
Ezt láttam a szállodai szobám teraszáról |
 |
 |
| Borszéki látkép borús időben a viaduktról |
Indul a menet a borvízüzemből |
 |
 |
| Varga Ferenc, Simon Zsolt (helyi tűzoltóparancsnok) és Kovács Zsolt az élen |
Átadtuk az otthonról hozott könyveket az iskolai könyvtárnak. Baloldalt Farkas Aladár |
 |
 |
| Mik József polgármester hivatali asztalánál |
Ajándékozás a búcsúesten |
A kastély parkja ma zarándokhely, aki csak teheti eljön ide, hogy nemzeti színű szalagokat, virágokat helyezzen el Kemény János sírjánál és a Kós Károly által készített Helikon asztalnál. Mindig található friss virág, koszorú Wass Albert (szintén helikoni író) sírján, akit nem olyan régen hantoltak el itt. Földi maradványaira egy hatalmas kő nehezedik („A kő marad, a kő marad...”)
A vörösvári delegáció tagjai meghatottan álltak meg e kőnél, s hajtottak fejet a nagy halott emléke előtt.
Amúgy a kastélyba nem tudtunk bemenni, ott ugyanis elmegyógyintézet (!) működik...
Borszék
Estefelé ért küldöttségünk Borszékre. A Polgármesteri Hivatalban meleg fogadtatásra leltünk. Mik József polgármester – aki június 1-je óta vezeti a 2800 lelkes település önkormányzatát – már ezen az estén kifejezte reményét, hogy a két város hivatalos partnerkapcsolatát írásban is megerősítsék.
Másnap a polgármester úr kalauzolásával borszéki városnézésre indultunk.
Borszék gyönyörű természeti környezetben, fenyvesekkel borított hegyek között fekszik. A mérések szerint egész Romániában itt a legtisztább a levegő. Legfontosabb természeti kincsei azonban forrásai, amelyek ásványokban gazdagok, s a legkülönfélébb betegségekre szolgáltatnak gyógyírt. A borszéki ásványvíz – itteni szóval: borvíz – áldásos hatásait már a XVI. században is ismerték. A feljegyzések szerint Báthori István gyulafehérvári palotájába innen vittek vizet a fejedelem testi bántalmainak enyhítésére. Ferenc József császár egyenesen a „borvizek királynőjének” nevezte a borszéki vizet.
A gyönyörű tájra, a kristálytiszta hegyi levegőre és a gyógyító hatású borvizekre egész fürdőváros települt a XVIII. században. Borszék a Monarchia idején az előkelő társaság kedvelt helye volt. Rengeteg villa, fényűző hotel, s több fürdő épült itt. Nyaranként nyüzsgő tömeg vette birtokba a pavilonokat, sétányokat, báltermeket. Mindez ma már a múlté...
– A fürdőváros hanyatlását két megrázó dolog idézte elő – mondja Mik József polgármester, miközben sorra mutatja az egykor jobb sorsot látott, pusztuló villákat –, az egyik annak idején az államosítás volt, a másik az újabban lezajlott privatizáció. A városi önkormányzat tehetetlenül nézte, mint kerülnek az ingatlanok sorban telekspekulánsok kezébe, akik csak nyerészkedni akarnak, s nem az egykori lendületet, fényt és gazdagságot viszszahozni a településre. A végső döfést az ún. Kezelőbázis bezárása jelentette, ahol nagyon sok beteget kezeltek a helyi gyógyvizekkel a legkülönfélébb betegségek enyhítésére. Azóta Borszékre inkább csak átutazó vendégek jönnek, holott korábban nem ritkán előfordult, hogy akár 5000 vendég is tartózkodott egyszerre a városkában.
A fiatal polgármester mindent megtesz annak érdekében, hogy visszafordítsa Borszék sorsát: az egészségügyi minisztériumot állandóan azzal bombázza, hogy nyissák meg ismét a Kezelőbázis kapuit, bukaresti kormányhivatalokban kilincsel, befektetőkkel tárgyal, uniós pályázatokon indul, projekteket szervez...
Az erőfeszítések mára már meg is látszódnak a Csipkerózsika-álmát alvó hajdani fürdővárosban: egyre több közterületet, parkot, sétányt, pavilont sikerül rendbe hozni, felújítani. Ott-tartózkodásunk alatt készült el az új tornacsarnok (magyar pénzben 200 millió forintos pályázati pénzből), és pályázatot nyertek a Hétvezér sétány (ez a központi sétánya a fürdővárosnak) teljes felújítására is.
„A borvizek királynője”
A delegáció tagjait fogadta Lazaroiu Radu, a borvízüzem vezérigazgatója, aki elmondta, hogy cége a romániai ásványvízpiac 30 %-át uralja, az elmúlt évben 280 millió liter borszéki vizet adtak el. A termék 10 %-át exportálják Európába, Amerikába és Ázsiába. A fejlesztések eredményeképpen a termelés idén minden bizonnyal eléri a 400 millió litert. Az igazgató úr méltán büszke a „Borsec” márkanévvel forgalmazott ásványvízre, mivel azt 2004-ben az amerikai Berkeley Springs-i versenyen aranyéremmel jutalmazták.
A borszéki üzem tulajdonosa a privatizáláskor megígérte, hogy senkit nem bocsát el. A szavát máig állja. Ma az üzemben 800 ember dolgozik, túlnyomó többségük helyi lakos. Ennek ismeretében megdöbbentő volt az igazgató úr azon kijelentése, hogy az üzem működtetéséhez elég lenne a létszám egyharmada is. (őszintén szólva nem értettük, hogy egy magáncég hogyan tudja ezt felvállalni... Bár kétségkívül nemes gesztus és emberségből ötöst érdemel. Különösen azóta, hogy bezárt a szénbánya és az édesvízi mészkőbánya, így a városkában szinte az egyedüli munkalehetőséget a borvízüzem nyújtja...)
Tűzoltóünnep
Két önkormányzat között csak akkor alakulhat ki gyümölcsöző partnerkapcsolat, ha annak alapját civil szervezetek és polgárok kapcsolatai alkotják. A Pilisvörösvár és Borszék közötti kapcsolatot 1999-ben a két város önkéntes tűzoltói teremtették meg. Erről is megemlékeztek a szónokok azon a tűzoltóünnepségen, amelyet a tűzoltószertár udvarán tartottak meg szeptember 13-án délután. Az ünnepségre a borvízüzemből érkeztek a helyi tűzoltók, a fúvószenészek által kísért menetben együtt lépdelt a borszéki bajtársakkal Kovács Zsolt és Pfeiffer Ferenc is, valamint a fővárosi tűzoltók képviseletében Varga Ferenc tűzoltó alezredes.
Gromon István polgármester és a delegáció más tagjai abban a Magirus tűzoltóautóban utaztak le a menettel Felső-Borszékről (a hajdani fürdővárosból) a 130 méterrel lejjebb fekvő Alsó-Borszékre, amelyet a vörösvári tűzoltó-egyesület adományozott a helyi egyesületnek. (A járművön ma is ott láthatjuk városunk címerét.)
A tűzoltószertár udvarán rendezett ünnepségen Mik József polgármester ismertette az 1901-ben alakult borszéki tűzoltóság történetét, és elismerő okleveleket adott át ma élő aktív és „nyugdíjas” tagjainak. Elismerésben részesült a partnerkapcsolatokban játszott kiemelkedő szerepéért Kovács Zsolt, Pfeiffer Ferenc és Varga Ferenc. Mik József elismerő oklevelet nyújtott át Gromon István polgármesternek is, aki rövid beszédet intézett a tűzoltóünnep résztvevőihez – méltatva az önkéntes tűzoltóság szerepét, jelentőségét, áldozatvállalását.
Kirándulás a környékre
Ott-tartózkodásunk harmadik napján Mik József polgármester, felesége, kislánya, valamint Farkas Aladár tornatanár, helytörténeti kutató kíséretében élménydús autós kiránduláson vettünk részt, melynek során Borszék környékének látnivalóival, nevezetességeivel ismerkedtünk. Megtekintettük a gyergyó-ditrói templomot, a gyergyószárhegyi reneszánsz Lázár-kastélyt, az attól nem messze lévő kolostor templomát és a gyergyószentmiklósi örmény templomot. Megtekintettük a híres Gyilkos-tavat, átsétáltunk a Békási-szoroson, majd autóval megkerültük a Békási-víztározót. Né-hány percre megálltunk és elmerengtünk a történelmi Magyarország és Románia egykori határán is...
Búcsúvacsora
A búcsúvacsorán a borszéki képviselő-testület teljes létszámban jelen volt, mintegy de-monstrálva komoly szándékait a kötendő hivatalos partnerkapcsolat iránt. Gromon István polgármester búcsúbeszédében elmondta, hogy amennyiben ezt a kezdeményezést a vörösvári képviselő-testület is támogatja, erre a legmegfelelőbb alkalom a 2009-es Vörösvári Napokon nyílik, amelyre szeretettel meghívta Mik József polgármestert és a borszéki önkormányzat tagjait.
Küldöttségünk szeptember 15-én, hétfőn reggel búcsúzott el a varázsos szépségű Borszéktől, hogy azután nekivágjunk a hazafelé vezető 630 kilométeres útnak...
Fogarasy Attila
