19. oldal Fórum
Elhanyagolva, életveszélyben
A busz nagy lendülettel érkezik meg a 10-es mentén fekvő Útőrház utcai megállóba. Fél kilenc körül jár az idő, a téli hidegben a buszról leszálló asszony és kislánya összehúzza kabátját, majd a kivilágítatlan út szélére állnak, előttük autók száguldanak el, néhányan rájuk dudálnak, jelezve, nem látszanak a sötétben, s ez veszélyes. Végre nem jön több autó, s a gyermek és az anyja elindulnak az úttesten keresztül, hol zebra sincs. Ma este szerencsésen átértek. Vajon legközelebb sem lesz gond?
Nem lehet tudni. Baleset már nem egyszer történt az említett ponton, hisz Pilisvörövár üdülőkörzetében egyre többen laknak, egyre többen adják fel budapesti életüket, s gondolják úgy, a pilisi város szélén jobb környezetre találnak. Ez részben így is van. Nyugalom, csönd, friss levegő. Van azonban egy másik oldala a környéknek, mely legtöbbször csak kellemetlen, sok esetben azonban veszélyes is.
A fenti kis történet bár nem szó szerint, de minden nap megtörténik. Főleg télen, mikor korán sötétedik, az itt lakóknak át kell kelniük a rendkívül forgalmas 10-es úton, mely nincs kivilágítva, s hol még egy tábla sem figyelmezteti az autósokat az út szélén várakozó emberekre. Sokszor szó szerint életveszélyes az, hogy a buszról leszálló átjusson egyik oldalról a másikra. Ráadásul a buszról leszállók egyre többen vannak. Míg néhány éve sokszor csak én szálltam le egy pilisszántói buszról, mára ritkaságszámba megy, ha csak én nyomom meg a jelzőgombot az Auchan után. Ráadásul szinte minden esztergomi és pilisvörösvári buszról van leszálló, kik itt laknak a környéken.
De nem kell az, hogy este legyen ahhoz, hogy az ember szó szerint életveszélybe kerüljön. Egy saját példát tudnék felhozni erre. Tavaly nyáron akartam átkelni az említett útszakaszon, s egy udvarias vezető meg is állt, hogy átengedjen engem (itt megjegyzem, hogy lassan hét éve élek az üdülőterületen, hét éve járok így haza, és két kezemen meg tudom számolni, hányszor álltak meg nekem, hogy biztonságosan átmehessek egyik oldalról a másikra). Ekkor azonban egy türelmetlen autós hirtelen, elég nagy sebességgel kielőzte az előtte megállót, engem majdnem elütve, s csak centikkel húzott el mellettem a kocsi. Ha lett volna legalább egy figyelmeztető tábla, hogy itt gyalogos átkelés folyhat, talán nem ütnek el majdnem.
Ha átértünk az útszakaszon, akkor sincs még minden megoldva, hisz közvilágítás nincs. A környéken lévő kóbor, vagy épp estére kiszökő kutyák gyakran zaklatják a sötétben hazafelé igyekvőket, de a fény hiánya a környéken történő betöréseket is gyakorivá teszik, hisz a sötétség leple alatt szinte észrevehetetlenül lehet mozogni.
Ugyancsak saját emlék, mikor néhány éve úgy törték be hozzánk, hogy itthon tartózkodtunk, már a kertben voltak az elkövetők, mikor a sufnink ajtajának nyílását meghallotta kutyánk, mely után elmenekültek. Az átvágott kerítésen kívül túl sok minden nem maradt utánuk. Ezenkívül pedig volt még alkalom, mikor betörtek hozzánk, a szomszédunkba, vagy máshova a környéken.
Amíg közvilágítás sincs, addig ezzel kell együtt élnünk. Nincs csatorna, a legtöbb helyen nincs gáz, nincs vezetékes víz sem. Ezeket mindenki megoldja, sőt a legtöbben megszokták a környéken. Ami viszont mindenki számára kellemetlen, az a teljes sötétség az Útőrház és a Derű utcában, valamint az átkelés veszélyessége a 10-es úton. Reméljük, hamarosan megoldódnak ezek a problémák, míg nem lesz halálos áldozata az elhanyagoltságnak.
Az utcába beforduló kocsikba már többször mentek bele hátulról, ebben már vesztette életét ember nem is olyan régen, de akadt olyan eset is, mikor egy mentő került két kamion közé, amikor valaki be akart fordulni az említett Útőrház utcába. (Utóbbi esetről éppen a Szent Korona Rádiónak számoltam be nagyjából egy éve: http://szentkoronaradio.com/node/12566.)
A busz nagy lendülettel érkezik meg a 10-es mentén fekvő Útőrház utca megállóba. Fél kilenc körül jár az idő, a téli hidegben a buszról leszálló asszony és kislánya összehúzza kabátját, majd a kivilágítatlan út szélére állnak, előttük autók száguldanak el, néhányan rájuk dudálnak, jelezve, nem látszanak a sötétben, s ez veszélyes. A gyermek és édesanyja elindulnak az úttesten, hangos fék-csikorgás… Kell ez nekünk?
Gribek Dániel
Nem kell már a vurstli?
Emlékezés a vörösvári Búcsúra
– „Na, ez volt az utolsó” – mondja minden évben (4 éve) a kapunk előtt áruló ősz hajú vásározó, aki saját magát aktív résztvevőnek érzi a vörösvári Búcsúban. – ,,Ma sem adtam el semmit, pedig rengeteg helypénzt fizettem, ide sem jövünk többet.” Ám valahogy mindig úgy adódott, hogy a következő években elfelejtették a búcsúsok a sérelmeket, és még mindig volt erő és akarat ide a sűrűbe beverekedni magukat. Dehogy kívánná bárki is közülünk ezt a mostoha életet, az övét, az ősz hajúét. Minden hétvégén felhevült, koszos autóban étkezni, éjszakázni, mosdatlanul, alkalmi wc-t, esetleg kapualjat találni. Mit is jelent a búcsúban a 3 db mobil wc, mely csak és kizárólag az ünnepnapokra szólt (3 nap)? A többi 5-10 nap, amíg itt tartózkodnak a mutatványosok a wc-kérdés nem megoldott. (Maradnak a kapualjak.) A környéken élők pedig már régen nem finnyásak, fogják a söprűt és lapátot, és szó nélkül takarítanak. Ó, hol vagy, Európa….?!
A búcsú idén csendesebb volt, évről évre szelídül. A vörösváriak gyorsan körbejárták és igyekeztek haza. Az ablakból figyeltem az arcokat. Lehajtott fejjel sétálnak, szégyellik az igénytelenséget, nem akarnak találkozni ismerősökkel, nehogy magyarázkodni kelljen. ősz hajú vásározó ismerősöm panaszából tudtam meg, hogy a vörösváriaknak már nem kell a „búcsúruha, a műanyag táska, az edénykészlet, és a cukorkülönlegességek.” Nem keserítettem el, hogy a városban mindent lehet kapni, csak sokkal olcsóbban. Kinyitnak boltok vörösváron is, néhány hónap múlva bezárnak. Nincs vásárló sem, az emberek szegények lettek, sokan a rezsit is hitelből fizetik.
Egy többgyerekes anyukával találkoztam a kapuban. ,,A gyerekszem mindent meglát, azt is, amit gondosan eltakarnánk előle. Kis puska, lufi, vattacukor stb. ,,Vattacukor 500 Ft, dodzsemmenet 500 Ft” – mondja az édesanya. ,,Sajnos, iskolakezdés előtt semmire nem futja, még a tüzelőt is meg kell vennünk. De a gyerekek ezt megértik.” – Közben a hintakezelő két gyermek kedvéért beindította a motort.
Jó néhány éve egyik képviselőtől hallottam, a következő elgondolkodtató véleményt: ,,Ez a fajta szórakozás, mármint a vurstli két dolog miatt fog elkopni, illetve megszűnni: ha az emberek a körülöttük lévő szépet látva, tapasztalva igényesebbé válnak, vagy akkor, ha elszegényednek.” Most úgy tűnik, mindkettő ideje eljött.
Dr. Gábeli Zoltánné
A zöld szőnyeg fölé söprés művészete
A Vörösvári Újság augusztusi számában dr. Gábeli Zoltánné sokadik cikkét olvashattuk városunk köztisztaságával kapcsolatban.
Ha csak ennyiről lenne szó, nem vesztegetném válaszadással az időmet. Annál is inkább, mert jómagam úgy kerültem ebbe a bizonyos írásba, mint Pilátus a Credóba. Mennyiben vagyok felelős én (vagy bármely képviselő) azért, hogy városunkban a „szemetelési” és egyéb kultúra, illetve kulturálatlanság olyan, amilyen?
Annak persze örülök, hogy mint írja, Gábelinének elnyerte tetszését a wehrheimi látogatásunkról szóló korábbi cikkem. Sajnos a bókját én nem tudom viszonozni, mert az ő írásával szemben sok kifogást lehetne emelni, na nem is elsősorban a stílus, hanem inkább a tartalom tekintetében. (Mondjuk, a stílust tekintve is, mert pl. igencsak csikorog az a sor, ahol a „fel kell nőnünk vendéglátóinkhoz” fordulatot idézi, hogy ebből bontsa ki azt a gondolatépületet, hogy mi viszont – általános kulturálatlanságunkat tekintve – milyen mélyen járunk, az én részvétlen asszisztálásom mellett.)
Ez a szösszenet attól álságos, hogy látszólag a környezetért érzett folyamatos felelősségérzet motiválja, amely életérzés Gábeli-nének általában is sajátja, azonban indíttatásában mélyebbről jön, és céljait illetően távolabbra („kancsalul festett egekbe”) tekint.
Az indulat lehetséges okaira még a későbbiekben visszatérek, most nézzük az írás tényeket érintő állításait, illetve inkább sejtetéseit.
Konkrétan a Kápolna utca elején elhelyezett szelektívhulladék-gyűjtő sziget körül uralkodó állapotok kapcsán vagyok megszólítva a cikkben, amely állapotok tényleg meszsze vannak az ideálistól. Panaszkodnak is nekem az ott lakók eleget. (Sajnos egyébként mindegyik szelektív sziget körül ugyanez a helyzet, de azokról Gábeliné nem tesz említést. Lehet, hogy azokról a körzetekről később fog írni?)
Mit lehet tenni? Áttenni a konténereket máshová? Akkor meg azok a lakók fognak panaszkodni, akik elé kerülnek. Hacsak nem tesszük őket Gábeliék háza elé. ő mint az összefüggéseket látó közösségi lény talán megértőbb lenne!
További fantáziálás helyett inkább elsorolom gyorsan, hogy mit is tett ez ügyben a Polgármesteri Hivatal, illetve a polgármester úr személyesen az utóbbi időben:
Megegyeztek a rendőrség és a polgárőrség képviselőivel, akik járőrözésük során minden este fokozottan ellenőrzik ezeket a helyeket. Értek is el már eredményeket. Tudják már például, hogy ki a notórius felgyújtogató, szemmel is tartják, de tettenérés híján még nem állíthatták elő.
A konténerek mellé rakott hulladékot egy furgon naponta összegyűjti és elviszi.
Ajánlatot kértünk a Saubermacher-Bicske Kft.-től a konténerek gyakoribb ürítésére és a melléjük elhelyezett lomok még gyorsabb és hatékonyabb elszállítására.
A felgyújtott konténerek helyett újakat vettünk, eddig 6 darabot (480 ezer forint).
Az igények kielégítés érdekében a forgalmasabb szigetekre béreltünk még összesen további 10 konténert (300 ezer forint/év).
A napokban került a postaládákba a polgármester tájékoztató levele, a szelektív szigetek használatáról, az évenkénti fél köbméteres ingyenes hulladéklerakás lehetőségéről, to-vábbá arról, hogy akár 50.000 Ft pénzbírság is lehet a szabálysértési eljárás végeredménye azokkal szemben, akik a konténerek mellé szemetet, lomot helyeznek el.
Legújabban pedig a Hivatal összeírja azokat, akiknek nincs érvényes szemétszállítási szerződésük. ők meg lesznek bírságolva, mert jogszabály írja elő mindenki számára a hulladékszállítás igénybevételét.
Nos, mindez, ha nem is oldotta meg az egész problémát, talán mégis valami. Arról meg végképp egyikünk sem tehet, hogy az igénytelenség, a barbarizmus vagy az önzés következtében minden úgy néz ki, ahogy kinéz, sajnos, mint sok más helyen is az országban.
Persze a városi agorán hangulatkeltést folytatni sokkal egyszerűbb és talán kifizetődőbb is, mint dolgozni a probléma megoldásán, és valószínűleg élvezetes is lehet. Mindenesetre az ilyen tevékenység indulatilag vezérelt, és nincs politikai haszon híján sem.
Gábeliné és köre ugyanis, mióta megszabadult a Fidesz korábbi vezetőitől (Szakszon József, Gromon István), folyamatosan szítja a hangulatot a Fidesz-többségű önkormányzat ellen. Vagy mint testület ellen, vagy személyünket egyenként dehonesztálva, esetleg diszkréten gyanúba keverve.
De sebaj, mert a következő képviselőtestületbe az új többségű Fidesz-csoport általuk favorizált tagjait juttatva, valószínűleg több okuk lesz a megelégedésre, mert ők meg fogják tudni mutatni mindenkinek, hogyan is kellett volna mindezt csinálni…
Eljátszhatunk azzal a gondolattal is, hogy magának Gábelinének is lesz erre végre lehetősége? Nos, ez lenne igazán szép, mert akkor gondolat és tett kéz a kézben járhatna, a köz nagyobb dicsőségére! (Sajna, ahhoz még nem volt szerencsénk, hogy becses személyét szemtől szembe például képviselőként láthassuk. Ehelyett mindig valakiket mozgatott a háttérből. Igaz, ha szerepet vállalna, akkor a tetteit, valamint azok következményeit személyesen kellene viselnie.)
Egyelőre tehát úgy tűnik, maradnak a cikkek… De ha már így van, szívesen olvasnék egy cikket arról, hogy a jeles pilisvörösvári környezetvédők, köztük Gábeliné, mit tettek a helyzet javításáért mások fricskázásán kívül. Az önkormányzat ugyanis már mutatott fel némi eredményt, a polgárőrök és a rendőrség szintén, a környezetvédők esetében azonban ilyenről nem tudok.
Talán Gábeliné következő cikkében erről is olvashatunk.
Dr. Kutas Gyula
önkormányzati képviselő
7. sz. választókörzet
