7. oldal Kultúra
Színészek Vörösváron
A Moór Anna Színjátszó Kör nagy sikerű Liliomfi előadása után sorozatunkban ki mást szólítanánk meg, mint a színdarab amatőr színészeit, s közölük is a címszerepet játszó Szép Dománt, valamint a darabbeli rabiátus kocsmárost alakító Lakatos Bélát. Sándor Jolánt, az előadás rendezőjét már a folytatásról is kérdeztük...
Liliomfi és a többiek
 |
Szép Domán Liliomfi szerepében
az augusztus 18-i előadáson |
Szép Domán és Sándor Jolán
– Domán, voltál-e már színpadon?
– Mivel szüleim mindketten színházi emberek, korán a világot jelentő deszkákra kerültem. Édesanyám, Sándor Jolán színésznő, édesapám pedig Szép Zsolt ügyelő a Magyar Színházban (volt Nemzeti). Tehát már öt évesen a Bánk bánban játszottam, ahol Kozák András volt a partnerem, a következő évben szintén Kozák Andrással a IV. Henrikben játszottam, majd Gyulán a Gül babában Agárdy Gáborral léphettem színpadra.
– Szívesen vállaltad ezt az új kihívást?
– Természetesen, bár, mivel akkor Csongrádon tanultam, a próbákon kezdetben nem tudtam részt venni.
– Mit gondolsz, menne más szerep is, vagy csak ez a Liliomfi-figura áll jól neked?
– Bár másban is szívesen kipróbálnám magamat, leginkább a vígjátékot szeretem. Jobban szeretek mulattatni és szórakoztatni, mint nagy drámákat előadni.
– Mit csinálsz egyébként?
– Nekem sohasem volt a színház az első. Mindig inkább a horgászat, vadászat, madarászat érdekelt. Csongrádon a Bársony István Mezőgazdasági Szakközépiskolába jártam, és most Sopronban az Erdőmérnöki szakon tanulok. Szívesen játszom ebben a kis színjátszó körben. Most, így több hónapos együttlét után már nagyon családias a légkör.
Ennél a végszónál már Sándor Jolán, az édesanya is belép, és tovább mesél arról a csodáról, amely újra létrejöhetett Pilisvörösváron.
– Korábban nagy hagyománya volt itt a színjátszásnak. Nem véletlenül lett Moór Anna Színjátszó Kör a nevünk. És valóban egy kicsit családi vállalkozás jellegű a dolog. A családias hangulatot megalapozta, hogy a Mű-Hely Galériában próbálhattunk. Czeg-lédi Gizella egy kis szeretet-fészket alakított ki számunkra, és valóban tejben-vajban fürösztött minket. Az ő ötlete volt a színjátszás újraélesztése Pilisvörösváron, ő hozta az ismeretségi körét, a varrónőket, asztalosokat a színjátszó körbe, akik mind a mi munkánkat segítették. Fantasztikusan jó dolgunk volt, és minden összejött.
– További tervek?
– Terveink vannak természetesen. Én már a következő darabot ki is választottam, de az még titok. Legközelebb már nem lesz annyira nehéz, hiszen vannak már stabil embereink. Ebben az évadban szeretnénk a Liliomfit minél többször előadni. Erre ígéretet is kaptunk. Hiszen, ha már betanultuk, hadd adjuk elő. Egyébként a közönségből is olyan visszajelzéseket kaptunk, hogy sokan szívesen megnéznék még egyszer a darabot. Tehát, egyelőre menjen ez a darab. Örülök, hogy ennyi tehetséges emberrel dolgozhattam.
Lakatos Béla
– Voltál-e már valaha színpadon? Tudtad-e, hogy vannak ilyen képességeid?
– Ez nézőpont kérdése. Ha a plébánia és a nagytemplom színpadnak számít, akkor voltam. Tavaly és tavalyelőtt a nagytemplomban adtunk elő karácsony táján egy-egy kis történetet, az egyikben rettegett és primitív ÁVH-s börtönőrt, a másikban egy magányos, szeretetre vágyó cipészt alakítottam. Idén gyermeknap tájékán, a plébánián akadályversenyt rendeztünk, és utána adtuk elő a gyerekeknek a Négyszöglétű Kerek Erdő című mesesorozat egyik darabját, melyben Bruckner Szigfridet az önelégült, tudálékos oroszlánt próbáltam alakítani.
 |
Lakatos Béla a hirtelen haragú
korcsmárost alakította |
– Hogyan kerültél ebbe a színjátszó körbe?
– Mészáros Anett, Rita lányom hitoktatója, aki a fent említett mesejátékot és a cipészes darabot rendezte, szólt nekem. Nagyon örülök, hogy így történt, és azonnal igent mondtam, sőt Anettet néha még zaklattam is, hogy mi lesz már, meddig várjak még. Innen üzenném neki, hogy köszönöm, és bocsánat a sok zargatásért.
– Mit gondolsz, csak ez a szerep ment jól, vagy más szerepbe is képes lennél magadat így beleélni?
– Mivel én magamat nem láttam, csak visszajelzéseket kaptam, így nem tudom eldönteni. Hogy más szerep menne-e ilyen jól? Az biztos, hogy javarészben nem rajtam múlott, hogy ez így sikerült. Képletesen szólva, ha nincs tervrajz és építésvezető, lehetsz a legjobb kőműves, nem mész semmire. Tehát Sándor Jolán és „A Társulat” az, ami a siker kulcsa. A másik pedig „A Család”. Ha nem támogatnak, akkor el sem kezdem. Ha nincs a lányom, akkor soha nem tanulom meg a szöveget. Szinte mindent beleéléssel csinálok. Néha még túlságosan is.
– Vannak-e további tervek?
– Vannak. A legközelebbi új szerep novemberben lesz látható, Mészáros Anett rendezésében. Vallásos előadás lesz a Mű-Hely Galéria támogatásával, de az, hogy mi, még én sem tudom.
– Mit csinálsz egyébként?
– Budapesten dolgozom a Fővárosi Közterület-felügyeletnél, mint az észak-pesti csoport vezetője. Mielőtt bárki a Mikulás-csomagokkal azonosítana, el kell, hogy szomorítsam, mert mi nem azok vagyunk. Ha valakit érdekel, annak szívesen elmesélem a munkám lényegét. Szabadidőm egyik legfontosabb eleme a minden pénteken 18 órától kezdődő harcművészeti edzés, melyet a gyermekcsapat számára én okítok, a felnőtt csapatban viszont én tanulok. Továbbá tagja vagyok a Pilisvörösvári Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek, bár egyre ritkábban vonulok, amit nagyon bánok, de a munkám miatt ez így alakult. Remélem, azért ez változni fog a jövőben. Készülök továbbá egy nyelvvizsgára, próbálkozom a gitározással, és újabban bejött az íjászat. Állandó nyári elfoglaltság a Pilisvörösvári Önkormányzat Szociális és Egészségügyi Bizottsága által megrendezett Balaton-fenyvesi tábor vezetése, egy olyan csapattal, akik szinte mindent megszerveznek, nekem már csak a karmester szerep jut.
– A vidámság alaptermészeted, vagy néha elkeseredsz azért te is?
– Talán túlságosan is vidám vagyok, sőt kifejezetten komolytalan. Néha a családom ettől nagyon szenved, mert egy poén kedvéért hátborzongató dolgokra vagyok képes. Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy sokszor esek túlzásokba is, szinte mindenből viccet csinálok. Szerintem minden ember elkeseredik néha. Vannak rossz napok, amikor minden összejön, de szerencsére olyan családom van, hogy a legnagyobb letargiából is képesek kirántani. Záró gondolatként köszönöm mindenkinek, aki megtisztelt minket azzal, hogy eljött az előadásra, és remélem, jól szórakozott.
Hidas Ildikó
Hol vannak a Többiek?
Szeptember 13-án, szombaton este egy újonnan induló pódium műsorsorozat első fellépői Dunai Tamás és Kiss Mari színművészek voltak. Dunai Tamás a Zeneiskola dísztermében az előadást egy személyes „beszélgetéssel” kezdte.
 |
„Szeretsz engem?” – Kiss Mari és Dunai Tamás a „Hegedűs a háztetőn” meghitt, érzelmes dalát énekli |
Megtudhattuk, hogy a színművész itt Vörösváron készítette el első CD lemezét – idézem: „Hazajöttem Pilisvörösvárra”. A vendégművész örömmel fogadta el a Művészetek Háza felkérését és izgalommal várta a Közönséget…
A „Szeretsz engem?” című, kiemelkedően színvonalas irodalmi és zenei válogatásra épített pódium előadás annyi, de annyi emberhez szól, és annyi emberhez szólhatott volna még…
Újraélhettük az első szerelem nagyszerű érzését, a házasság gondolatának izgalmait, titkolt szorongásait, érezhettük a szürke hétköznapok súlyát, a múlandóságot, a meg-csalatást, a féltést, a másik hiányosságainak elviselhetetlenségét, a másik hiányának maró kínját, az odaadást, és újra meg újra a szerelmet…
Mindezt Esterházy Péter, Déry Tibor, Stephen Sondheim, Márai Sándor, Edward Albee, Nagy László, Shakespeare legszebb, legigazabb gondolatain keresztül élhettük át, – mintegy tükröt állítva elénk – Kiss Mari és Dunai Tamás tolmácsolásában. Az előadás után a Közönség érezhette, hogy most újra könnyebb lett. Kicsit szebb lett a világ, kicsit könnyeztünk, kicsit nevettünk. Időről időre minden embernek szüksége van erre, hiszen „a művészet kimossa a lelkekből a mindennapi élet porát.” (Pablo Picasso)
A méltán elismert és közismert színészek jelenléte önmagában is garancia a minőséghez, a sikerhez. Azonban a lazán megtelt széksorokat látva kérdéseket tettem fel magamban, számon kérve ki tudja, kitől:
– Hol vannak a többiek?
– Hol van az irodalmat kedvelő nagyközönség?
– Hol vannak a zenét szerető emberek?
– Hol vannak a szerelmesek? A házaspárok?
Életünk minden szeletét a bulvár média uralja. Kifulladásig celebeket nézünk a tévében, a háttérben erőszakkal nyomulnak be vacsoracsaták hétköznapjainkba.
Hétvégén felsóhajtunk: végre itthon! Fáradtan bezárjuk magunk mögött az ajtót, az ablakot nyitva esetenként azért néha-néha szellőztetünk…
Pedig van más is, csak föl kellene állni a fotelből…
Kiss Mari és Dunai Tamás így jellemezte az előadást: „Nagyon kedveljük az irodalmat, és nagyon szeretjük a zenét. Az ember vegyes táplálkozáson él. Szereti a túrós csuszát, a kolbászt, úgy, mint a gyümölcsöt vagy a vajas kenyeret. Ezért különösen kedves nekünk ez a műsor. Van benne irodalom és zene, fájdalom és öröm.”
Tudjuk, az egyoldalú táplálkozás betegséghez vezethet! A bulvár média mellett és a szürke hétköznapok után van más is! Legközelebb várjuk a Többieket is!
Balasi Anikó
Művészetek Háza
igazgató
„A férj, akkor jó, ha él…”
Férfi és nő, szerelem és házasság – Dunai Tamás ezt az örökzöld témát hozta el Pilisvörösvárra egy kora őszi napon. A nézőtér megtelt – megtelt érzelmekkel, az elfeledett, de most újra éledő szerelem hangjaival. És magunkba szálltunk: Hogyan is toleráljuk egymást még 10-20-30 év után? Hogyan lehetséges hosszú évtizedes házasság után még arra a kérdésre, hogy „szeretsz?”, egyszerű igennel felelni, s nem kertelni, hogy persze, hogy kimosom a gatyádat, és megfőzök rád.
Dunai Tamás bő egy órás előadása alatt megtanulhattuk, hogy a Dávid-szobor igen szép, csak nem él, s a férj, ha nem is Adonisz, és ébren is horkol, de azért, ha baj van, melléd áll. Szóval, a férj, akkor jó, ha él.
Hidas Ildikó
Raku-kerámiák és nosztalgiadalok
 |
Schéffer Anna kerámiája |
Schéffer Anna kerámiái fogadtak bennünket szeptember 5-én a Mű-hely Galériában. Czeglédi Gizella rövid bevezetőjét követően maga az alkotó beszélt önmagáról, munkáinak keletkezéséről. Érdekes, hogy a kerámiaművészet e Japánból kiinduló, 400 éves ágát mennyi európai követő műveli! Valószínű ok, hogy az égetés során, valamint a végeredmény megszületésekor is a természet alkotta véletlennek (melyet azért természetesen a művész is befolyásol) igen fontos szerep jut. Schéffer Annát elsősorban a réz szinte szivárványszerűen változó színei ihletik meg fali- és állókerámiái megalkotásakor. Manapság egyre közelebb érzi magához a raku ősi technikájára jellemző „törésvonalakkal tarkított” felületű alkotások létrehozását.
A művésznő alapképzettsége matematika-rajz tanár, de – mint mondja – az alkotói vágy (és a tehetség – P. J.) előbb-utóbb felszínre tör. Az érdeklődők izgalmas, változatos alkotásokat láthatnak még október 1-jéig.
 |
A muzikális Máté család a színpadon |
Ismét körünkben üdvözölhettük a városunkban élő slágerénekest, Máté Józsefet. A nőnapon már előadott itt egy csokorra valót híres névrokona, Máté Péter dalaiból. Most két üde hangú és megjelenésű tizenéves leányával, Krisztinával és Barbarával együtt lépett fel, akik már sok éve ének- és hangszertanulmányokat folytatnak. A 60-as és 70-es, no meg a jócskán ezeket megelőző évek örökzöld slágereit énekelték – szép sikerrel. Mindhárman sok-sok tervükről meséltek előadás után. Ezekben főszerep jut a további, családi együtténeklésnek, s az MFB (Máté Family Band) megalakításának.
Pócsi János
