Papp József 100. születésnapján

Március 29-én bensőséges ünnepség keretében köszöntöttük városunk legidősebb polgárát, Papp Józsefet kerek egyszázadik születésnapja alkalmából.

Az ünnepség előtt Papp József és népes családjának tagjai a református templomban istentiszteleten vettek részt, ahol Balogh Sándor tiszteletes ismertette az ünnepelt életútját és méltatta emberi erényeit, hűségét, türelmét, jóságát és a belőle áradó szeretetet.

Az istentisztelet után az ünneplők átvonultak a Gilde vendéglőbe, ahol az ország különböző szegleteiből idesereglő nagycsalád tagjai két termet is betöltöttek. A családtagok sorban felköszöntötték a rajongva szeretett „Papát” és ajándékokkal halmozták el – többek között egy fénykép után készített olajfestménnyel.

Gromon István polgármester a városunk történetéről szóló könyvet és a pezsgőbontáshoz való üvegpoharakat ajándékozott Papp Józsefnek, és egyben átnyújtotta a Magyar Köztársaság Kormányának díszoklevelét is.

Gromon István ünnepi köszöntőjében történelmi dimenzióba helyezte Papp József életét, aki a huszadik század számos kataklizmáját, nehéz időszakát átélte: az I. világháborút, a kommünt, Trianont, a gazdasági világválságot, a fasizmust, a II. világháborút, a kommunizmust, a forradalom leverését, a megtorlás időszakát – és mindenkor megőrizte töretlen optimizmusát, életkedvét.

„Ahhoz, hogy valaki mindezt túlélje, nem elég pusztán a szerencse, vagy a jó genetikai állomány, ahhoz olyan kiváló emberi tulajdonságok is kellenek, mint a higgadtság, az alázatosság, a szorgalom, a mértéktartás, az okosság, a konfliktusok megfelelő kezelése. Ezek mind fontosak voltak ahhoz, hogy Ön elérhesse ezt a szép kort, amihez szívből gratulálunk!” – mondotta a polgármester úr.

A köszöntők hosszú sora és az ajándékok átadása után Józsi bácsit sikerült „elrabolnom” a családjától néhány kérdés erejéig. Az ilyenkor szokásos, elmaradhatatlan kérdésre, miszerint „Mi a hosszú élet titka?” a százéves ünnepelt a következőket válaszolta:

– A hosszú élet titka, hogy az ember először gondolkodjon, azután cselekedjen. Tartózkodjon a káros szenvedélyektől, éljen mindig mértékletesen, s legyen benne kellő szeretet embertársai és a világ dolgai iránt. Énnekem semmilyen káros szenvedélyem nincsen, életem során számos betegséget legyőztem, és most is itt vagyok, a közérzetem pedig ragyogó.

– Az elmúlt 100 évből mire emlékezik vissza a legszívesebben?

– Arra, hogy bár nekem nem lehetett saját gyerekem, mégis szerető családot adott a Jóisten. Gyerekeket, unokákat, akiket felnevelhettem szeretetben, boldogságban. A szeretet mindenkor a legfontosabb. A szeretettel megy csak előbbre a világ.

– Hogyan telnek a napjai mostanában?

– Egész életemben keményen dolgoztam, s még ma is szeretek dolgozgatni, tenni-venni a ház körül, kertet művelni, szőlőt metszeni. Kézzel és ésszel még mindent meg tudok csinálni, amit kell, csak a lábam bírja már nehezen az állást.

– Szokott-e olvasni? Bírja-e a szeme?

– Újságot, regényt, mindent tudok olvasni. Most éppen a Névtelen vár című regényt olvasom. De belekezdek abba a szép könyvbe is, amit a polgármester úrtól kaptam.

– Kívánunk hozzá jó egészséget és további boldog éveket szerető családja körében!

F. A.

Anyákról anyáknak

Szűzanya tekint le a világ minden templomából apró csecsemőt szorítva a kék ruha redőibe, az anyák minden kedvességével, melegével átjárva. Mennyi mindent lát odafentről a mi Anyánk! Kitartással tűri, szenvedi el a földi anyák gonoszságát. Például a közel múltban is eltüntettek egy öthetes csecsemőt. Biztosan útban volt, sok galibát okozhatott a környezetének. Ilyenkor több száz jó ember keresi, kutatja a földön, erdőn, víz alatt az eltűnt csecsemőt. Néha előkerülnek a kukákból, nejlonzacskókból, kutakból. A többségük kis lelkét, testét elnyeli a titok és a némaság.

Talán nem kéne minden szülő nőt „édesanyának” nevezni. Megváltozott a világ. Azt mondják, a nők két dologra képesek minden áron: hogy gyerekük legyen, és hogy ne legyen. Megváltozott az anyák napja is. A régi, mézédes illatú tulipán, viola, rózsa kavalkád közé, szúrós, keserű szagú bogáncs ékelődött, mely erőszakosan szaporodik és elnyomja a nemes, értékes virágözönt.

Anyák napján is erkölcsi válságban él a magyar nemzet. Gyilkolnak, csalnak, rabolnak és folyamatosan hazudnak. Most éppen a gyedet veszik el az anyáktól. Mindezt következmények nélkül. Mi miért nem akarunk a mocsárszagú anyák napjától megszabadulni?

Idős édesanya ül fejét könyökével az asztalra támasztva. Mellette vaníliaillatú friss bejgli várja anyák napját köszöntő fiát. Az anya türelmes, mint a mi égi Madonnánk. Várakozik, néha az órára pillant, majd ráncos, munkában megcsontosodott kezére. A jó anyák, nagyanyák, dédik tudnak várni. A keresztény ember tűrő és csendes. Tudja, hogy a harag nem segít. De a némaság sem. Az anya tudja, mikor van ideje a szólásnak és ideje a hallgatásnak. Megcsörren a telefon… Fájós lábaival odabiceg, fülére tapasztja a kagylót.

– Anyu! Ma sajnos nem tudunk jönni… tudod a cégnél sok a munka, meghalni sem érek rá, a gyerekeknek tanulni kell. Majd jövünk, ha tudunk, egyébként délelőtt az állatkertben voltunk. – Hát persze – mondja a mélyen tűrő anya, tudom, hogy jöttök majd. Csendesen leteszi a kagylót, és forró könnyek hullnak a kezére. Majd jönnek, gondolja magában, s a bejglit gondosan lezárja egy fóliával, nehogy kiszáradjon.

A világ templomainak szép Szűz Máriái még szorosabban ölelik magukhoz az isteni gyermeket, s szomorúan tekintenek a földi anyákra.

Dr. Gábeli Zoltánné