Vitézek Vörösváron II.
Vitéz Vörösvári Márton és József

Vitéz Vörösvári Márton

Az ütött-kopott, több helyen is megsérült fényképről egy büszke tekintetű, jóságos arcú, korosodó férfi tekint reánk. Hosszasan retusálgattam a fotót, mire úgy-ahogy közölhetővé vált. A múlt ködét azonban nem sikerült eloszlatnom erről a kiváló emberről: Vörösvár legelső vitézéről. A családi emlékezet ugyanis már csak foszlányokat őriz róla: aki beszélhetne róla, már csak az angyalok nyelvén szólhatna hozzánk…

Vörösvár legelső vitéze Spiegelberger Márton néven látta meg a napvilágot 1880-ban. Felnővén kitanulta az ácsmesterséget, megházasodott, hét gyermeke született: négy fiú és három leány. A család és a munka mellett a haza védelmezésében is alaposan kivette a részét. Az I. világháborúban a Balkánon harcolt, 1917 őszén tüdőlövést kapott. Helytállása elismeréseként Horthy Miklós kormányzó, a Rend főkapitánya a háború után vitézzé avatta. A vitézzé avatás feltételeként Vörösvárira magyarosította a nevét. (A névválasztás is már egy hűségnyilatkozattal ér fel szülőfaluja mellett. Amúgy általában a névcserénél a kezdőbetűt volt szokás megtartani.)

Vitéz Vörösvári József a II. világ-háborúban kürtösként szolgált

Legidősebb fia, József nemcsak az új nevet, hanem az ácsmesterséget és a vitézi címet is örökölte tőle. Vörösvári Józsefnek ez a cím egy egész életre való szolgálatot jelentett: a haza iránti hűséget, a család szeretetét, vallásos hitet, a közösség érdekében való munkálkodást.

Annak idején még a becsület, a tisztesség, az erkölcsi tartás, az erényesség nem üres szavak voltak, nagyon is komolyan vették azokat. Egy 1932. április 25-én keltezett megsárgult levél szerint Vörösvári Józsefnek engedélyt kellett kérni házasságkötéséhez a Vitézi Széktől. Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye székkapitánya a kérelemre reagálva az engedély megadásához bekérte a mennyasszony (a húszéves Schreck Mária) alábbi okmányait: erkölcsi, orvosi és vagyoni bizonyítvány, a szülők születési anyakönyvi kivonata, orvosi és vagyoni bizonyítványa. Amint az engedély megérkezett, megülték a lakodalmat, két leánygyermekük született: Mária Magdolna és Gizella.

Vörösvári József hegedűn is kiválóan játszott

A II. világháború kitörésekor Vörösvári Józsefet az egész faluból elsőként hívták be katonának. (Nyilván vitézi címe okán is.) Többszöri behívás, frontszolgálat után orosz fogságba esett, ahonnan évek múltán, 1946 augusztusában súlyos betegen érkezett haza. (A család már halottnak hitte, mivel a hatóságok eltűntnek nyilvánították.) Amint kiderült, egy szibériai ólombányában dolgozott, iszonyú körülmények között. Több súlyos betegségben is szenvedett. Végül a Vöröskeresztnek köszönhetően menekült meg a biztos halálból. Egy éven át szanatóriumban lábadozott.

Vitéz Vörösvári József elsősorban zenészi tehetségével, tevékenységével írta be a nevét Pilisvörösvár képzeletbeli aranykönyvébe. Valódi őstehetség volt, már fiatal korában felfigyelt rá id. Mauterer János, a legendás Mau-terer-zenekar akkori vezetője. Hamarosan első szárnykürtösként játszhatott a zenekarban. (A hadseregben kürtös volt.) Zeneiskolába sohasem járt, az idősebb zenészektől leste el a hangszeres zene fortélyait. Hegedülni is tudott, sőt többeket ő tanított meg hegedülni. A Mauterer-zenekar vezetését 1961-ben vette át Nick János bácsitól, és vezetőként egészen 1981-ig tovább öregbítette a „Maura pándá” – kőműves banda – hírnevét.

Vitéz Vörösvári József testvérével és egy barátjával. Mellén kitüntetései és a vitézi jelvény

Mivel ács-állványozóként a szentiváni bányánál dolgozott, a bányászzenekarnak is a tagja volt. Fiatalkorában a bányász focicsapatban is játszott centerként, azaz középcsatárként. Hosszú, tevékeny élet után 1993 szeptemberében hunyt el.

– Vörösvári nagypapa nagyon jó ember volt, mindenki szerette – emlékezik róla unokája, Krammerné Metzger Zsuzsanna. – Vallásos, családszerető és dolgos, szorgalmas emberként ismerte őt az egész falu. Szerette a fiatalokat, sok fiatal zenészt patronált. Emlékszem, hideg téli estéken szorgalmasan másolta a kottákat, minden egyes szólamot gondosan lejegyzett. Sokat köszönhetnek neki a vörösvári zenészek, olyan ember volt, aki munkájával az egész falu javát szolgálta.

Vitéz Vörösvári József méltónak bizonyult megörökölt vitézi címére. Ezt egész élete bizonyítja. Zenei munkásságát ma is őrzik a fúvószenei hagyományok. De nemcsak ezt; erkölcsiségét, emberi tisztaságát, helytállását, hazaszeretetét is meg kell őriznünk emlékezetünkben, és példaként kell állítanunk utódaink elé.

Fogarasy Attila

(A Vörösvári Újság 2003 szeptemberi számában megjelent interjúban Vörösvári Józsefné, Mariska néni sokat mesélt a férjéről. Az interjú interneten elérhető: http://vorosvariujsag.pilisvorosvar.hu/2003/szeptember/9.htm.)