„Folytatjuk közös munkánkat”
Interjú Giriczné Taksz Mariannal, a Ligeti Cseperedő
Óvoda újabb öt évre kinevezett vezetőjével
– Milyen eredményekkel zárták ezt az ötéves periódust?
 |
Giriczné Taksz Mariann |
– Szerencsére, nem kizárólag ez az öt év áll mögöttünk. Az intézmény személyi állománya stabil, legtöbben évtizedek óta dolgozunk együtt. Így mindig lehettek, és voltak közösen megalkotott hosszú távú terveink is. A Helyi Óvodai Nevelési Programot is jelenlegi munkatársaimmal együtt dolgoztuk ki, melyet folyamatosan fejlesztünk. Kolléganőim mindannyian jól képzett szakemberek, az alapdiplomán kívül az óvodapedagógusok fele rendelkezik német nemzetiségi végzettséggel is, sokan tettek szakvizsgát, többen fejlesztő pedagógusi végzettséggel is rendelkeznek. Dajkáink, kikre a gyermekközpontúság jellemző, szintén szakképzettek. A két épületben évek óta változatlanul 37 fő dolgozik. A gyermeklétszám minden évben egyaránt magas. Óvodáink 120, illetve 125 férőhelyesek. Tavaszra általában 130 és 145 közötti a gyermeklétszámunk egy-egy épületünkben. Öröm számunkra, hogy Pilisvörösváron nem csökken a születések száma.
– Pályázatából mit emelne ki, amit különösen fontosnak tart?
– Ebben az intézményben a legfontosabbnak tartom a gyermekek tiszteletét. Mindenkinek szem előtt kell tartania, hogy legnagyobb értékként kell kezelni a gyermekeket. Érzelmi biztonságot kell teremtenünk, amely alapja a gyermekek testi, érzelmi, és szellemi fejlődésének, kreatív személyiséggé válásuknak. Minden gyermek számára meg kell teremteni a lehetőséget az optimális fejlődéshez. Mivel minden gyermek más, és más, egyedi, egyszeri, megismételhetetlen, képességeik sem egy időben, egyformán fejlődnek. Ehhez kell alkalmazkodnunk. Nagyon nagy hangsúlyt kell hogy kapjon a személyiséghez, és életkorhoz, az egyéni fejlődési ritmushoz szabott képességfejlesztés.
– Milyen pozitívumai és esetleg negatívumai vannak egy nemzetiségi óvodának?
– A nemzetiségi neveléssel kapcsolatban kizárólag annak pozitívumairól számolhatok be. Ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy intézményünkben a német nemzetiségi nevelést végző óvodapedagógusok nagyon felkészültek, kiváló szakemberek, akik ezen a területen is a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelő, változatos módszereket alkalmaznak. A gyermekek óvodás korban nagyon nyitottak, így szívesen ismerkednek más nyelvvel is. Az iskolába jó alapokkal kerülnek. Természetesen a passzív szókincsük sokkal nagyobb, mint az aktív. Nagycsoportos korukra rövid meséket is megértenek. A kicsik is tudják a különböző tevékenységek közben naponta használt szókapcsolatokat. Mindannyian szeretik a német dalos játékokat, a mondókákat, szívesen mozognak, ezért könnyen, és boldogan tanulnak nemzetiségi (sváb) táncokat is.
A nemzetiségi nevelés nem szűkül le a német nyelv tanítására. A nemzetiségi tudat erősítése, a hagyományokkal való ismerkedés, azok felelevenítése, és ápolása is kiemelt szerepet kap. Óvodai ünnepeinkből sem hiányoznak a nemzetiségi vonások. Mint minden más területen, a nemzetiségi nevelés terén is fontos a szülőkkel való együttműködés. Ösztönöznünk kell a szülőket, nagyszülőket is a nemzetiségi hagyományok megőrzésére, a nemzetiségi nyelv, a tájnyelv használatára.
– Mik a további tervek?
– A kisgyermekek számára a legfontosabb a nyugodt, érzelmi biztonságot adó, családias légkör, ezért ennek megtartására törekszünk. Pedagógiai munkánk során továbbra is kiemelt szerepet kap az egyéni bánásmód, a differenciált nevelés. Mivel a mozgás- és értelmi fejlődés nagyon szoros kapcsolatban van egymással, és a mozgásfejlesztés, -fejlődés a teljes személyiségfejlesztéshez nagyban hozzájárul, ezzel a területtel kiemelten szeretnénk a jövőben is foglalkozni. Már megtaláltuk e területnek az egyik legkiválóbb szakemberét, terveink szerint az általa vezetett továbbképzésen az intézmény valamennyi pedagógusa részt vesz.
A tárgyi feltételek megteremtése terén is mindig vannak terveink. Pilisvörösvár Város Önkormányzata lehetőségeihez mérten mindent megtesz, hogy intézményünkben a feltételek megfelelőek legyenek. Segítségre számíthatunk még az óvodáinkat támogató alapítványoktól, és nagyon sok szülőtől is. Jelenleg különös figyelmet fordítunk a játszóudvarok felszereléseire, mozgásfejlesztő játékainak, eszközeinek pótlására, kiegészítésére.
További céljaink megvalósításában is a nevelőközösség, az alkalmazotti közösség együttműködése az, melyre építhetünk. Ismerve kolléganőimet, bizakodva, és sok tervvel folytatjuk közös munkánkat. Eddigi tevékenységem során nagyon sok segítséget, támogatást kaptam munkatársaimtól, a szülőktől, a hivatal dolgozóitól, a képviselőtestületek tagjaitól, melyet szeretnék megköszönni.
Hidas Ildikó
A Városi Könyvtár könyvajánlója
Orhan Pamuk: A fehér vár
Doppio vára, a fehér vár „fellobogózott bástyáit a leáldozó nap halvány vörössel vonta be, mégis fehér volt, gyönyörű hófehér. Az ember ilyen gyönyörű és elérhetetlen dolgot csak álmában láthat”.
 |
A 17. században játszódó történet főhőse egy Firenzében és Velencében tudományokat és művészeteket tanult fiatalember, aki török fogságba esik. Konstantinápolyban egy befolyásos úr szolgája lesz. A pár évvel idősebb török férfi meghökkentően hasonlít hozzá, és rendkívül érdeklődik a keresztény szokások, művészetek és tudományok iránt. A misztikus történetben főhősünk és a hodzsa közös munkájuk, felfedezéseik, kalandjaik során olyannyira megismerik egymás világát, életét, szokásait, vágyait, hogy egy életveszélyes pillanatban ruhát és életet cserélnek. Az itáliai fiatalember a török császár udvarában fő csillagjós lesz, megházasodik, és családja körében törökként éli le életét. A hodzsa pedig „hazatér” Itáliába, feleségül veszi sosem látott menyasszonyát, és beköltözik a mesékből ismert régi házba.
Orhan Pamuk török író Isztambulban született, itt érettségizett, és az Isztambuli Műegyetemen építészetet tanult. Újságíró lett, majd 23 évesen írni kezdett. Hat évvel később, 1982-ben jelent meg első regénye, melyért két fontos török irodalmi díjat kapott. 1985-ben A fehér vár című kötete hozta meg számára az európai hírnevet és 2006-ban az irodalmi Nobel-díjat.