Lovagias ügy

Mit tegyen az öregedő tisztviselő, aki 30 éve dolgozik ugyanannál a cégnél, ugyanannál az íróasztalnál, és egy nap porig alázzák, vérig sértik, nevetségessé teszik egy bájos és dúskeblű titkárnő kegyeiért való ártatlan vetélkedésben? Elcsattan két pofon, tintásüveg dől, hősünk cvikkere törik. Testi sértés ez a javából. De nincs esélye a főnök fiatal, gazdag, nagystílű unokaöccsével szemben. Amikor protestál, elégtételt követel, a főnök szélesre tárja az ajtót: „Tessék, el lehet menni, úgy is meg akartam magától szabadulni, akár egy régi, kiszolgált bútordarabtól.”

A szerencsétlen kistisztviselő megalázottan kullog el. Otthon persze nem meri elmondani a történteket; filléres gondokkal küzdenek, éppen most akarják kiadni egyik szobájukat albérletnek.

A Kosztolányi Dezső novelláinak művészi magasságát, lélekábrázolását helyenként megközelítő színdarab ettől kezdve azonban egyre inkább feloldódik a jellem- és helyzetkomikumok és poénok özönében. A cégvezető rádöbben arra, hogy egyszerűen nem nélkülözhetik a cégnél Virágot – ő a megalázott kisember –, a főnök unokaöccsét lelkiismeret-furdalás gyötri, mert időközben rájött, menynyire szereti a kisöreget; mindenki azon mesterkedik, hogy visszaédesgesse őt az irodába.

A történet vége természetesen abszolút hepiend. Virágot visszaveszik az irodába, a főnök pertut ajánl neki, az unokaöcs bocsánatot kér tőle, sőt elnyeri Virág úr leányának kezét. Ásó, kapa, nagyharang. Kész operett. (Írják is egy helyütt Hunyadyról: nem operettet írt, de operett eszközökkel.)

Hunyady Sándor valójában drámai műként írta meg a történetet, de a siker érdekében nem akarta következetesen felvállalni a társadalmi konfliktusok őszinte feltárását, színpadi ábrázolását. Az 1935-ben a Pesti Színház világot jelentő deszkáin bemutatott darab ennélfogva természetesen zajos sikert arat. Azonnal filmet is készítenek belőle, amelyben Kabos Gyula, Ráday Imre, Gombaszögi Ella és Perczel Zita játssza a főszerepeket. A film tovább távolodik a 30-as évek valóságától, hiteles ábrázolásától. Könnyű bohózattá laposodik. Kabos pojácaként dadog, hadar, grimaszol végig a filmben. Légüres térben mozog a figura.

Ezért is érdemel meg minden dicséretet a Moór Anna Amatőr Színjátszó Kör augusztus 14-i előadása, a Vörösvári Napok nyitórendezvényén. Sándor Jolán rendező értő kezekkel nyúlt a darabhoz, és a vígjátéki köntöst többször fellebbentve láttatni engedi a szívszorító valóságot: a kisemberek napi gondoktól terhes világát, a munkanélküliség fenyegető rémét, a megaláztatások és önzések, a törleszkedés és a gőg mindennapi kutyakomédiáját.

És a közönség vette a lapot, nemcsak a poénokat tapsolta meg, hanem a szívszorítóan szánandó gesztusokat, mondatokat, félszeg mozdulatokat is.

Ebben az előadásban nem a humor, hanem az ember volt a főszereplő.

Egri Béla játéka színészi remeklés. Egyszerű eszközökkel, fölösleges gesztusok nélkül olyan életszerűen ábrázolta az önbecsülésétől megfosztott kistisztviselő szerepét, hogy időnként megfagyott a levegő, és a nézők torka összeszorult. Hirtelen mindenki ráeszmélt arra, hogy ez most már nem a múlt század harmincas éveiről szól: hanem rólunk, mostani valóságunkról, ahol az ember egyik napról a másikra elvesztheti munkáját, családját, életének értelmét és végül emberi tartását is…

Ezért válthatott ki tapsot Ludvig Károly pár mondatos színpadi megjelenése is, aki egy állásért esedező munkanélkülit alakított. A megalázkodó, „bocsánat, hogy élek”-kisembert torokszorítóan jelenítette meg.

Kiemelkedő alakítást nyújtott Gallai Anita is a gépírókisasszony szerepében. A férfi nézők fejében bizonyára megfordult az előadás közben, hogy „de jó lenne egy kicsit fölmenni a színpadra udvarolni neki”, ahogy azt szinte az összes férfi szereplő tette. Hitelesen alakította Szép Zsolt a főnök szerepét, az unokaöccsét játszó Szép Domán pedig a tőle megszokott eleganciával formázta meg a kissé bohém, ficsúros fiatalembert. Dicséretet érdemel persze minden további szereplő színpadi játéka, lelkes igyekezete is.

A társulat nagyot lépett előre e darabbal. Gratulálunk Sándor Jolánnak és színtársulata minden tagjának. Kíváncsian várjuk újabb előadásukat!

Fogarasy Attila

Szereposztás:

Virág: Egri Béla
Virágné: Hug Anna
Baba, a lányuk: Fetter Viktória/Fetter Fruzsina
Nagymama: Nánási Szilvia
Salgó, Virág főnöke: Szép Zsolt
Pali, Salgó unokaöccse: Szép Domán
Gizike, gépírókisasszony: Gallai Anita
Fekete: Ludvig Károly/Lantos Csaba
Gyula, szolga: Pinczés István/Nemes Dávid
Borcsa, mindenes: Kruppa Klaudia
Kereskedősegéd: Mázsár Fanni
Rendezte: Sándor Jolán

Lemeztulajdonos nyolcadikos

Most elballagott nyolcadikos tanítványom egy zenei CD-t adott ajándékozott nekem. A lemezen ő énekel és zenél. A címadó szám egy saját szerzemény: „Számíthatok rád”. A lemez- és daltulajdonos fiatalembert, akit már többször hallhattunk különböző rendezvényeken énekelni, gitározni Demeter Eriknek hívják.

A kezembe nyomott CD-t – ami már nem is első, hanem második a sorban – 50 példányban sokszorosították családtagoknak, barátoknak – kereskedelmi forgalomban még nem kerülhetett. De nem lesz váratlan meglepetés, ha néhány év múlva a boltok polcain is megtalálhatjuk majd Erik CD-it.

A mostani, második lemezen 13 felvétel található. A saját szerzeményén kívül Illés-, Omega-, Hobó- és Tankcsapda-számokat ad elő, a külföldi előadók sorában pedig többek között Mike Oldfield, Leonard Cohen, Afric Simone számait hallhatjuk. A lemez érdekessége, hogy azt a család stúdiójában vették fel, és játszik rajta Erik nagypapája, Richolm János is (basszusgitáron).

Amikor Eriket arra kérem, beszéljen arról, mióta foglalkozik zenével, elmondja, hogy nyolcéves korában édesapja biztatására iratkozott be a helyi zeneiskolába, gitár szakra. (Édesapja maga is zenél: oszlopos tagja a Gratis együttesnek.) Sajnos a gitár tanszak szünetel. Így most kénytelen a tudását saját maga csiszolni.

A CD elkészítésében nemcsak énekesként, ritmusgitárosként, szólógitárosként és billentyűsként vett részt, hanem a hangtechnikai munkában is oroszlánrészt vállalt. Nem véletlenül. Eriket nagyon érdekli ez a szakterület, elmondása szerint hangmérnöknek szeretne továbbtanulni, és mellette előadói karrierjét is építené. Már tervezi következő lemeze anyagát, ezen csak saját felvételek szerepelnek majd. Hadd halljuk!

F. A.

A húszéves évfordulón
Négyesben a Német Nemzetiségi Fúvószenekar zenészeivel

Az idei Vörösvári Napok rendezvénysorozatának hétfői napját városunk igazán patinás, nemzetiségi fúvószenét játszó együttesének sörsátorban tartott koncertje zárta.

A zenekar három tagjával, az elnök Feld-hoffer Jánossal, Erdősi Andrással, aki épp 50 éve zenész, és Jászkuti Oszkárral, az együttes titkárával beszélgetünk. Sok mindent átéltek már e közösségben: jót, rosszat egyaránt.

Újraalakulásuk húszéves évfordulójáról, a megérdemelt elismerésekről lapunk júniusi száma már beszámolt. Most inkább a három kitűnő zenész indulásáról, Vörösvárhoz, a sváb zenéhez való kötődésükről, a közönséget talán leginkább érdeklő kérdésekről beszélgetünk.

Jóleső érzés, hogy a legendás Mauterer zenekar és alapító-vezetőjük szelleme mindvégig jelen van beszélgetésünk során… Mindhárman alig tizenéves kamaszként kezdték a zenélést. János és András – mindketten trombitások – már ekkor is fúvósként, míg Oszkár, a tuba megszólaltatója gitárosként indult. Jánosra és Oszkárra az itteni híres pályatársak stílusa, elhivatott sváb zeneisége, míg a korábban Solymáron, majd Szentivánon élt Andrásra pedig immár tíz éve ennek az együttesnek a szelleme hatott.

Egyéni életútjaikról szinte észrevétlenül a zenekarra terelődik a szó. Fiatalokat is látunk szinte az összes hangszercsoportban, elsősorban vörösváriak, akik a Zeneiskolából érkeznek, de távolabbi községekből is muzsikál itt ifjú zenész. A jelölteket Buzás Bálint karnaggyal együtt hallgatják meg, és közös megegyezés után lesznek zenekari tagok, s már turnéikra is velük járnak.

Zeneiskolánk vezetőivel, tanáraival igen jó a kapcsolatuk, akik közül többen pl. Kozek Balázs (trombita), Tóth Csaba (trombita), Vörös Tibor (trombita) a kitűnő pedagógus és zenetanár Németh János bácsi keze alatt nőttek fel. „Nagyon fontos, hogy KI tanítja a gyerekeket!"

A következő kérdésre, hogy egy-egy, az együttesbe kerülő fiatal hogy szívhatja magába a sváb zene iránti elkötelezettséget, András így válaszol: „Bizony, itt van a kutya eltemetve, mert ezt sehol sem oktatják! Ha ezt mi, idősebbek nem adjuk át, soha nem fogják megtanulni! A klasszikus zene oktatása erre nem is terjedhet ki. A mi zenénkhez szükséges frazírozás (a klasszikus zenei alapok sajátos sváb dialektusban történő megszólaltatása) csak hosszú évek kemény munkájával sajátítható el.”

A zenekar hangzása rendkívül kiegyenlített, egyéni, emellett a legjobb sváb-német zenei hagyományokat tisztelő. Honnan ez az elhivatottság? Szinte egyszerre mondják: svábságuk, az ősök tisztelete a vérükben van. János szavait idézve: „Akik itt a városban a zenét oktatják: nevek.”

Oszkárt – aki az együttes titkári teendőit is ellátja – kérdezem, hogyan egyezteti össze zenekari munkáját a prózai pénzügyi-adminisztratív tevékenységgel? Elmondja, hogy mind ő, mind a közhasznú egyesületként működő együttes sok segítséget kap feleségétől, aki pénzügyi szakember.

A koncert után még egyszer leülünk, s kérdésemre, mi az, ami eddig nem hangzott el, de fontos lenne, egyként panaszolják: a jelen válság sajnos őket sem kerülte el. Harmadára csappant az Önkormányzattól kapott fő bevételi forrás, s a pártolók csökkenő támogatása mellett elemi kiadásokra, pl. saját (!) hangszereik javításaira, vagy hosszabb utazással járó fellépésekre sincs fedezet. Egyre több az anyagi áldozat a zenekari családok kasszáiból. Cseppek a tengernyi gondból…

Utolsó kérdésemre: ennyi gond ellenére továbbra is együtt??? – így válaszolnak: „Ha hideg vízre való lesz már csak, akkor is együtt maradunk!”

Pócsi János

A Fúvószenekar története

A pilisvörösvári Német Nemzetiségi Fúvószenekar a Pünkösdi Fúvósfesztivál keretében ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját. Jogelődje a legendás Mauterer-zenekar volt. Az alábbiakban az elmúlt 20 év legfontosabb eseményeit idézzük fel.

1989-ben 18 taggal alakult meg a zenekar Brandhuber János vezetésével, aki 1994-ig látta el a karnagyi teendőket. Ezután majd egy évig Feldhoffer János, a jelenlegi egyesület vezetője vette át a karnagyi munkát.

1995. októberétől már Buzás Bálint volt a zenekar karnagya, és vezetésével 1996. április 14-én a IX. Országos Fúvószenekari Minősítésen „Német nemzetiségi zenekar” kategóriában 148 ponttal, a „Show zenekari” kategóriában 143 ponttal kapott kiemelt arany diplomát az együttes, így elnyerte a „Fesztiválzenekar” címet.

1997. május 1-jén jelent meg a zenekar első kazettája és CD-je. Ugyanebben az évben szeptemberben, Sopronban az Országos Német Nemzetiség Fúvószenekari Fesztiválon az első 6 helyezett között volt. E sikeres időszak után két évig Kovács Tibor volt a zenekar karnagya, majd 2002. augusztusától ismét Buzás Bálint vette át a vezetést.

2002. májusában a zenekar közhasznú egyesületté alakult. 2003. októberében a Nagymányokon rendezett német nemzetiségi zenekarok országos döntőjében a zenekart a 7. helyre rangsorolták.

2004. áprilisában megjelent a zenekar 2. kazettája és CD-je.
2004. április 25-én ünnepelték 15 éves jubileumukat.
2005. áprilisában megjelent egy válogatás CD is.
2005. október 23-án a zenekar „Pilisvörösvárért” Emlékérmet kapott.
2006. nyarán a zenekar részt vett a testvérvárosi, németországi Gerstetten Musikverein Harmonie fúvószenekar 100 éves jubileumi ünnepségén.
2007. május 25-27: megszervezték az I. Pünkösdi Német Nemzetiségi Fúvósfesztivált.
2008. május 10-11: II. Pünkösdi Német Nemzetiségi Fúvósfesztivál a környékbeli és a Gerstetten Musikverein Harmonie zenekarok közreműködésével
2008. december 7. A Művészetek Háza emlékplakettjét kapták meg zeneművészeti díj kategóriában
2009. április 24. Taksonyban a „Kiemelt arany diploma minősítés”-t nyerték el.

A zenekar megalakulása óta résztvevője a helyi és környékbeli egyházi és világi rendezvényeknek és fesztiváloknak – ezzel is öregbítve országszerte városunk hírnevét.

(Lásd még: www.vorosvar.freeweb.hu/ fuvoszenekar.htm)