Évvége a Mű-hely Galériában
Negyedórával a hétórai kezdés előtt már egy tűt sem lehetett leejteni a teremben. Czeglédi Gizella december 11-én az év nevezetes eseményére, a 2007-ben alakult, s az általa vezetett Pilisi Alkotók Kaptára Egyesületének évadzáró rendezvényére várta vendégeit.
 |
Czeglédi Gizella, a Mű-hely Galéria tulajdonosa, a PAKE elnöke és Cserőháti Kovács István festőművész, az egyesület tiszteletbeli tagja |
Ez alkalommal mindenki szerepet kapott. A falakon festők, grafikusok, az asztalokon keramikus és gyapjúművész műveiből állítottak ki, a színpadon pedig színjátszók, táncosok és hangszeres előadók működtek közre.
A Vörösváron élő és alkotó festőművészek, szobrászművészek közül – akikről szóló portrékötet januárban a Művészetek Napján jelenik meg – ezúttal Cserőháti Kovács István volt jelen, a falon két remek tájképével és egy csendélettel. Újra megcsodálhattuk Bihari Sándor néhány gyönyörű aktját is. Sajnos betegség miatt sem ő, sem Bajnok Béla nem lehetett itt személyesen. A festmények és grafikák közt külön elismerés illeti Czeglédi Gizella hangulatos „lovas” szentkereszti táját, valamint a fiatal tehetség, Kovács Alexandra kollekcióját.
Nagyon tetszettek Toll Tünde gyapjúfantáziái és a Németországból e rendezvényre hazaérkezett Répás Magdolna rakukerámiái. Mindketten már önálló kiállítói voltak a Mű-hely Galériának, ekkor bemutattuk őket lapunk hasábjain is.
A közreműködők közül a fiatal szentiváni Tükrösi Attila bravúros harmonikajátékának tapsolhattunk. Jómagam tőle és édesanyjától tudtam meg, hogy e hangszert is legmagasabb szinten a Zeneakadémián oktatják. ő maga már tizennégy éve tanulja, s későbbi hangszeres szólista-pályafutását is a harmonikához köti, melyre elsősorban orosz, de spanyol és olasz szerzők is írnak műveket.
 |
Részlet az est műsorából (Fotók: Pócsi János) |
Tuti néni (Hoffer Károlyné) és Ziegler Károly egy-egy gondolatgazdag versét is hallhattuk; az előbbiét unokája tolmácsolásában.
Szép sikert arattak a fiatal néptáncos testvérpár, Ujházy Anna és Ujházy Károly elegánsan, kitűnő technikával előadott mezőségi (magyarpalatkai) és délalföldi (tápéi) táncai.
Legnépszerűbb a Mákvirágok Színkör gyerek, és a Király Nóra vezette Veterán Barbik öttagú „haladó” csapata volt. Utóbbiak remek összhangban előadott táncai vastapsot arattak.
Az est végén mind a résztvevők, mind a vendégek elismeréssel adóztak Czeglédi Gizellának és férjének a sok-sok hetet igénybevevő szervezésért, fáradozásért. Megérte…
Pócsi János
Kórustalálkozó a plébániatemplomban
November 22-én, Krisztus Király vasárnapján, Szent Cecília, az egyházi zene védőszentjének ünnepén egyházzenei kórustalálkozót rendeztek a plébániatemplomban.
 |
A plébániatemplom Nagyboldogasszony Kórusa.
Az orgonánál Kárpáti Levente |
A kórustalálkozón fellépett a Csákvári Katolikus Vegyeskar Ambrózy Tamás (volt vörösvári káplán) vezényletével, a Wardos Öregdiákok Kórusa (vezényelt: Ujházy Márton), a pilisvörösvári Nagytemplom Boldogasszony kórusa (vezényelt: Somorai Nóra) és az Angelica gyermek- és nőikar (vezényelt: Gromonné Keszthelyi Ildikó).
Orgonán közreműködtek: Kárpáti Levente, Szlovencsák Péter és Ujházy Márton.
F. A.
Adventi koncert a Szent Borbála templomban
 |
Tácsik Zoltán brácsaművész Albinoni „Adagio” című
darabját adja elő. Zongorán kíséri Bihari Nóra |
Második alkalommal rendezett adventi koncertet a bányatelepi Szent Borbála templomban a Fidesz és a KDNP vörösvári alapszervezete. A koncerten helyi művészek léptek fel – nagy sikerrel.
Az előadók – Tácsik Zsuzsanna, Tácsik Zoltán, Kárpáti Levente, Bihari Nóra, Juhacsek Eszter, Szilágyi Gizella, Vachaja József és a Somorai Nóra vezényelte Nagyboldogasszony Kórus – Bach, Mozart, Vivaldi, Albioni, Gounod, Händel, Arcadelt és Fischer népszerű műveit játszották, énekelték. Kőrösy Zsófia Ady Endre „Kis karácsony”, Matskássy Márton Szőke István Attila „Az igazi ajándék” című versét szavalta el.
Az est házigazdája Altorjai Attila színművész volt.
F. A.
Angyali hangok Pilisvörösváron
Interjú Keszthelyi Ildikóval, az Angelica Gyermek- és Női Kar vezetőjével
Mostanában többször hallhattuk az Angelica kórust Pilisvörösváron énekelni. Érdekelt bennünket, hogyan jött létre az együttes, hogyan lehet ma éneklésre buzdítani kicsiket és nagyokat egyaránt.
 |
Az Angelica Gyermek- és Női Kar a november 22-i kórustalálkozón a plébániatemplomban |
– Miért ezt a nevet kapta a kórus?
– Sokáig törtük a fejünket, mi is legyen a nevünk. Ez volt az a szó, amely leginkább illett a gyerekek hangjához, habitusához: „angyaliak”. Latinosan c-vel írjuk, hiszen elsősorban egyházi kórus vagyunk.
– Mióta dolgoztok együtt?
– Két éve éneklünk a gyerekekkel vasárnaponként, először a Nagytemplomban, majd a fél 9-es gyerekmise megszűnte óta a Ligeti templomban. A próba a mise előtt egy órával kezdődik, nem kis dolog ez a gyerekek (és a szülők) részéről: a vasárnap délelőttjük ezzel telik el. A női kar elsősorban az énekes gyerekek anyukáiból (és egy nagymamából!) áll, velük tavaly szeptemberben kezdtünk gyakorolni. Mind kottaolvasó, szép hangú, jó hallású, énekkaros múlttal rendelkező hölgy. Hárman közülük a húsz évvel ezelőtti templomi kórusomban is énekeltek már.
– Kinek az ötlete alapján, milyen apropóból jött létre az együttes?
– A gyerekek egy része Herczeg Mihály (az előző kántor) idejében kezdett énekelni nagyobb ünnepeken. A jelenlegi gyermekkar teljesen spontán szerveződött, egyre többen jelentkeztek és egy évvel később szinte természetes volt, hogy az anyukák is „dalra fakadtak”.
– Miket adtok elő? Hol léptek fel?
– Repertoárunk elsősorban a római katolikus liturgiához kapcsolódik, latin és magyar gregorián dallamokat, cantiókat éneklünk, a többszólamú részeket pedig a női karral kiegészítve szólaltatjuk meg. Más műfajjal is próbálkoztunk: tavasszal egy Radnóti-esten Schlotter Ferenc egyik művét, október 23-án a városi ünnepségen pedig Selmeczi György Milleniumi ódáját adtuk elő. Ennek megtanulása hosszabb időt vett igénybe, ezért nyáron – az egyházközség komoly anyagi támogatásával – egyhetes kórustábort szerveztünk, s a nagy sikerre való tekintettel ezt jövőre is szeretnénk megismételni. Ambrózy Tamás (Tomi atya) meghívására 2009. május 17-én tartottuk Csákváron az első kórustalálkozót, november 22-én pedig Vörösváron a másodikat. Ebből is hagyomány lesz, reméljük!
– Milyen együtt dolgozni a gyerekekkel?
– Mivel önszántukból vesznek részt a próbákon, szerepléseken, közös programokon, vagyis „nem kötelező” kórustagnak lenni, örömmel jönnek, és azt tapasztalom, hogy jól is érzik magukat. Nekem is sok erőt adnak vidámságukkal, lelkesedésükkel, őszinteségükkel és gyönyörű hangjukkal. Velük foglalkozni, életem egyik legszebb élménye.
– Milyen célok mozgatnak?
– Sok tervem, ötletem van, szerencsére ezekben a szülők is támogatnak, segítik a megvalósulásukat. Talán vakmerőnek tűnhet, de célom egy új, most felnövő, kórusban énekelni szerető, ezáltal egymásnak és másoknak is örömöt adó, igazi értékeket közvetítő réteg létrehozása, nevelése és vezetése addig, amíg ez a dolgom. És, hogy az Angelica kóruscsalád teljessé válhasson, várjuk az apukák és fiútestvérek jelentkezését is!
Hidas Ildikó
A Városi Könyvtár könyvajánlója
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás
Az írónő a hetvenes évek egyik rideg, zimankós karácsonyán bácsikája temetésére utazik szülőföldjére, Erdélybe. Testvérével, Egonnal és beteg édesanyjával a kalandos, zsúfolt vonatút után először Szebenbe érnek. Mínusz 18 fok van, itt már érezni a havasok tiszta, közeli jelenlétét. Innen Vízaknára utaznak. Karácsony délutánján itt van a temetés. Boldog találkozások és családi perpatvarok során ismerjük meg a szereplőket, este pedig az erdélyi betlehemesekkel találkozunk. „Családok mennek családokhoz, ott aztán kínálják őket enni-innivalóval, csatlakoznak hozzájuk, és úgy mennek tovább, mind nagyobb és nagyobb lesz a csoport.”
 |
Másnap Kolozsvárott már igazi tél, egy jégpáncélba burkolt, megbénult város várja. Így aztán autó nélkül, egyedül, csúszkálva jut el a Kis-Szamos partján a rokonokhoz. De nem baj, itt minden ismerős, otthon van. Gyermekkori emlékek élednek újra, megszépül a múlt. A várva várt és véletlen találkozások mögött valódi emberi sorsok húzódnak meg, és ezekből tevődik össze egy korszak igaz története. Gyermekkori emlékek élednek újra, megszépül a múlt. Az írónő hatalmas élettapasztalata, az emberi lélek finom rezdüléseinek ismerete, szelíd és megbocsátó humora, lágy hangú meseszövése jól érzékelteti a kor hangulatát, atmoszféráját. A lírai hangú kisregény igazi karácsonyi képeslap a hetvenes évekből, mely derűsen és megnyugtatóan szól a szeretet fontosságáról.
Dr. Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsváron. 19 évesen, a II. világháborúban megsérült, a klinikai halál állapotába került. Ez az élmény egész életén és munkásságán is nyomot hagyott. Számos könyve foglalkozik a halál problémakörével, így pl. A halál iskolája (1989), Meghalok én is? A halál és a gyermek (1993), Ideje a meghalásnak (1998). 1949-ben végzett az ELTE Bölcsésztudományi Karán, pszichológiai szakon. Ugyanebben az évben ment férjhez Mészöly Miklós íróhoz.
Pályája kezdetén elmebetegekkel folytatott művészi terápiát, később játékdiagnosztikával foglalkozott és ezzel kapcsolatban is jelentek meg művei. 1970-től a Tűzoltó utcai II. számú Gyermekklinikán dolgozott, ahol a nagyon súlyos beteg és haldokló gyermekek és hozzátartozóik pszichológusa volt. 1976-ban Magyarországon elsőként hozott létre klinikai osztályon játszószobát és külön szobát a szülők számára. Az írónő a halál és gyász kutatásának magyar úttörője volt. 1991-ben ő hozta létre a Magyar Hospice Alapítványt. Munkásságát számos díjjal jutalmazták. Az Asszony a fronton című regénye 1991-ben „Az Év könyve” lett. 2007. szeptember 20-án halt meg Budapesten.