Szívtolmács
Mint minden szervünk, így a nyelv is egy remekmű, csodálatra méltó alkotás. Úgy helyezkedik el a szánkban, hogy mobilitása a többi szervhez képest egyedülálló. 3000 ízlelőbimbója, az úgynevezett papillák, zónák mentén helyezkednek el, ahol a négyféle ízt – sósat, édeset, savanyút, keserűt – vagyunk képesek megkülönböztetni. Az evés, a nyelv ízérzékelőinek köszönhetően egyik örömünk forrása. A mostanában oly gyakori szájbetegségek (beletartozik a nyelv is) terjedését, a fogorvosok az elégtelen szájhigiénével, a nem megfelelő ételek fogyasztásával, a dohányzással, a mértéktelen alkoholfogyasztással magyarázzák.
 |
Jókai Anna (Fotó: Rásonyi Győzőné) |
Minden esetben, azok a betegek, akiket ez a kór érint, vagy operáción estek át, nagyon is tudják, milyen öröm volt számukra, amikor még a finom ételek ízét érezték, s örülni tudtak egy nagyszerű karácsonyi ebéd elfogyasztásának.
Most nézzük meg más oldaláról is ezt a kis szervet, a nyelvet, hogy olykor mire képes. A nyelv a szív szószólója, a szív tolmácsa. Szórja az áldást, de tudja szórni az átkot is. Sok mindenen lehet uralkodni: lefogjuk a kezünket, becsukjuk a szemünket, elfordítjuk a fejünket, éppen csak a nyelv az, amin nem lehet uralkodni. Pár centis ez a kis szerv, ám mindenre képes, családi békét rúghat fel még karácsonykor is, háborút tud kirobbantani, emberéleteket olthat ki. Nemrégiben hallhattuk az olasz-liszkai büntetőperben: „Öld meg a magyart!” A nyelv forgott, a nyelv buzdított, a nyelv embert ölt. Aki járt már a Görgey játszótéren, a trágár beszéd minden verzióját átélhette. A nyelv, e kicsi szerv, tud nagyon bántó lenni, gonoszul tud helyezkedni a szájban, tud rágalmazni barátot, ha kell segítőt, akár a kedves rokont is.
A gyűlölet hárfája is képes lenni a nyelv, finoman, érzékenyen, ravaszul pengeti a húrokat, ha bántani kell a munkatársat, beosztottat, barátot, testvért.
A nyelv alkalmas arra, hogy vitriolba mártott fullánkot szúrjon abba a társunkba, aki sikeresebb az életben, aki egy hajszálnyit is szebb, vagy okosabb.
A nyelv a szív szószólója. Amit a szív diktál, a nyelv tolmácsolja. A szájban lévő nyelvek közül sokan nem tudnak különbséget tenni az igen és a nem között, az igazság és hazugság között. Íme, a példák: „Az egyik olyan, mint a másik” – szokták mondani, de az állítás nem igaz. „Az egyik nő olyan, mint a másik” – ez sem igaz. A sértődött, pórul járt férfi állítása ez. Szeretné összemosni a jót a rosszal. Ugyanis vannak tisztességes nők és férfiak, de az ellenkezői is. „Az egyik kormány olyan, mint a másik” – hangzik sokszor ostobácskán. Nem igaz az állítás. Tájékozódni kell, olvasni kéne, látni kellene, mi vesz körül bennünket évek óta. Látni kell, kik ülnek a börtönben, kikhez kötődnek a bűncselekmények, kik taszították ilyen kilátástalan helyzetbe nemzetünket. Hányan öltötték nyelvükre a keserűséget és mérgeztek meg maguk körül mindent, mert szívük nem érzékelte az igazságot. A nyelv a beszéd hatalma. A nyelv a szív tolmácsa.
Fontos tudnivaló! Ha békét, nyugalmat akarunk magunknak most karácsonykor, kell, hogy szerető, békítő, vigasztaló szavak tóduljanak nyelvünkre. A nyelv tud édes lenni, kedves, Istennek tetsző. A nyelvnek sokat kell tudni. „Vannak esetek, amikor hallgatni arany, de vannak, amikor hallgatni bűn” – mondta vörösvári látogatásán Jókai Anna. Az igazságot mindig ki kell mondani, még ha oly csínján bánunk is nyelvünkkel.
Mennyire különös, hogy ez a kis szerv, a nyelv milyen lényeges szerepet tölt be. Rajtunk múlik, hogy a gonoszul használt szavakat eltöröljük, vagy a gyűlölet szintjére alacsonyodunk.
Bölcs Salamon azt tanácsolta, hogy vigyázzunk szívünkre, mert a nyelv mindig a szív gazdagsága szerint szól. Ugye milyen igaz?
Boldog karácsonyt!