Városunk kitüntetettjei a Megyeházán
Interjú dr. Harmath Attilánéval és Koczka Gáborral

Jó érzés, ha elismerik az erőfeszítést, a munkát, a hűséget... Annak pedig mindanynyian örülünk, ha olyan embereknek adnak át kitüntetést, akik városunkban értünk, a mi környezetünkért, biztonságunkért dolgoznak. Az 1841-ben megépült patinás épület méltóságot sugárzó díszterme november 27-én két Vörösváron élő és dolgozó embert is várt: dr. Harmath Attiláné tanárnőt és Koczka Gábor rendőr alezredest

Az udvaron álló Kossuth-szobor megkoszorúzása után a Himnusz csendült fel az ünnepeltekkel, családtagjaikkal, az önkormányzatok vezetőivel, vendégekkel és a sajtó munkatársaival zsúfolásig megtelt nagyteremben. A köszöntőt a Megyei Közgyűlés alelnöke, Szabó István tartotta. Méltatta a megyei berendezkedés évszázados múltját, és féltőn óvott attól, hogy a megyék jól bevált, hagyományos rendszere áldozatul essék a globalizáció diktálta régiókra bontásnak.

A rövid bevezetőt követően számos kategóriában adtak át emlékplaketteket, elismerő okleveleket és ajándékokat a megye városaiban, falvaiban kiemelkedően teljesítőknek. Orvos, tanár, táncegyüttes, művészeti vezető, könyvtári dolgozó, sportoló és még számos foglalkozás képviselői fogadhatták a Megyei Közgyűlés legmagasabb szintű vezetőinek elismerő kézszorítását.

Jóleső érzés volt, mikor városunkból előbb dr. Harmath Attilánénak Wentzel Ferenc alelnök és Radics Ernő a Környezetvédelmi és Közlekedési Bizottság elnöke, nem sokkal később pedig Koczka Gábor rendőr alezredesnek Szabó István alelnök és Szandhofer János, az Önkormányzati és Településfejlesztési Bizottság elnöke adta át megérdemelt és megtisztelő kitüntetésüket.

A komoly, hivatalos események közepette üdítően hatottak a százhalombattai Forrás Néptáncegyüttes fiataljainak változatos táncai (vezetőiket is kitüntették).

Pest megye fennállásának 1000 éves jubileumi éve alkalmából a megye reprezentatív városai megajándékozzák a Megyeházát zászlójukkal. Ezúttal Szentendre polgármestere, dr. Dietz Ferenc adta át a város címeres lobogóját a Pest Megyei Közgyűlés elnökének, dr. Szűcs Lajosnak.

A Szózat hangjai után a házigazda szeretettel invitálta a jelenlévőket a Megyeháza földszinti konferenciatermében tartott fogadásra. Jó volt itt látni-hallani, hogy a megye városainak első emberei, a díjazottak milyen jó kapcsolatban vannak egymással! Elkapott félmondataikból is kiérződött a jobbító szándék, a tenni akarás, az egymás gondjaira, tapasztalataira figyelés…

A Nagyterembe visszatérve már csak mi voltunk, vörösváriak. Ebben az igazán bensőséges környezetben mindkét kitüntetett immár felszabadultan fogadhatta Gromon István polgármester úr személyes jókívánságait, akitől egy gyönyörű virágcsokrot, illetve egy finom italt is kaptak.

Rövid beszélgetésre kértem először dr. Harmath Attilánét, aki a Pest Megye Környezetvédelméért díjat vehette át a szelektív hulladékgyűjtés megszervezéséért városunkban, és azért a szüntelen törekvéséért, hogy a fiatalok – elsősorban a gyermekek – már úgy nőjenek fel, hogy féltőn vigyázzák azt, amit mindannyian kaptunk, s csak rajtunk múlik, hogy adjuk tovább.

– Az elmúlt egy évben, de akár ennél rövidebb időszakban is milyen eredményeket hozott önnek a környezetvédelem?

– Nyugdíjazásom előtt az iskolában, s elsősorban a gyerekek körében próbáltam népszerűsíteni a környezetvédelmet és a szelektív hulladékgyűjtést. Kezdetben az iskolaudvaron különítettünk el egy területet erre a célra, de később kinőttük a kereteket…

– Kapott e törekvéséhez segítséget a város vezetésétől?

– Elmondhatom, hogy amíg én ezt végeztem, tényleg nagyon sok segítséget kaptam mind az iskola, mind a város részéről.

– Még idejövetelünk alatt beszélgettünk a „fáradt étolaj” összegyűjtéséről (ezt legtöbben a csatornába vagy az emésztőbe engedik). Megvalósult ez?

– A nagyobb fogyasztók részéről van már erre törekvés. Sajnos a háztartások még eléggé passzívak e téren…

– Városunk felnőtt lakossága részéről milyen együttműködést tapasztal a környezetvédelmi törekvésekkel?

– Szerintem mindenki fel van háborodva, ha lát valamit, csak nem biztos, hogy tesz is érte; illetve tehetne, de: „Miért pont én…?"

– Végezetül mi lenne a mottója eddigi kitartó környezetvédelmi munkájának?

– Mindig is fontosnak tartottam a mindennapi környezetvédelmet. A legapróbb cselekedeteinkkel tesszük a legnagyobbat. A gyerekeknek is ezt tanítottam.

Ezután Koczka Gábor rendőr alezredest, rendőrőrsünk parancsnokát kértem szóra, aki a Pest Megye Közbiztonságáért díjat kapta. Mint elhangzott, tízéves szolgálati ideje alatt a bűnesetek száma városunkban felére csökkent. Sikeresen egyesítette a rutinos, régebbi rendőrök tapasztaltságát a fiatalabbak lendületével. Nyugdíjba nem ment senki, jöttek a fiatalok, s az állományban a fluktuáció szinte ismeretlen fogalom. Tíz itt töltött éve: „rekord”… E mondathoz kapcsolódott első kérdésem:

– Hogy lehet, hogy parancsnok úr az első, aki ilyen soká „bírta” ezt a sokszor bizony nem könnyű szolgálatot?

– Nyomozóként kerültem Vörösvárra 1996-ban, és két év után gyakorlatilag már én vezettem az őrsöt. Két évig megbízott őrsparancsnok voltam, majd '99 májusában neveztek ki. Ekkor költöztünk ide. Akkor tizenheten voltunk egy kocsival, ma harmincegyünknek van nyolc autója…

– Köztudott a terv, hogy a Vörösvári Rendőrőrs rövidesen önálló kapitánysággá válik.

– Ez már nemcsak terv. Létszámbővítés következik 2010 második felében. Előbb 50-60 fős lesz az őrs, majd 90-re bővül. Az időpont már csupán ennek anyagi fedezetén múlik.

– Kin múlik az anyagi fedezet? Az Önkormányzat „beszáll”?

– Természetesen igen, de a fő gond az, ha ide plusz 30 embert hozunk, ennek havi bérköltsége kb. 16-18 millió forint. Elméletileg ezt az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium biztosítja. Több gépkocsi, számítógépes fejlesztés… Mind-mind szükségessé válik.

– Városunk rendőrsége jelenleg mennyire kapcsolódik a testület országos informatikai rendszeréhez?

– Teljes mértékben, valamint az országos nyilvántartó-hálózathoz, az ún. „Neozsaru”-hoz is. Ez jó és rossz is egyben. Azért rossz, mert ez utóbbi rendszer csak az épületen belül épült ki. Pl. egy 12 órás szolgálat után a rendőrnek be kell jönnie az őrsre, s csak itt tudja bevinni az adatokat a zárt rendszerbe. Tehát ahelyett, hogy ezt már az utcáról megtehetné – ezáltal „elémenve” a bűncselekménynek –, benn kell elvégeznie a papírmunkát, ami sajnos ma már igénybeveszi a munkaidő több mint felét.

– Hogy van ez nyugaton?

– Ott már nem kell a rendőrnek jelentést írni. Amint kiszáll a kocsiból, egy kamera felveszi az egész intézkedést. A kocsiból egy laptopon keresztül mindent el tud végezni (adatokat lehívni, közölni stb.)…

– Hogy vált be az új Toyota Avensis?

– Kitűnően. Itt azonnal meg kell jegyezni, hogy nagyon sok köszönhető a saját és a többi önkormányzatokkal való jó kapcsolatunknak. Azt, hogy Pilisvörösvár 70 százalékkal visszafogta a bűnesetek számát, s ezt az országban senki sem tudta elérni, nagyrészt e kitűnő együttműködésből adódik. Vörösvár önkormányzata egy, Üröm kettő, Szentiván, Solymár és immár Borosjenő is egy-egy rendőrkocsit üzemeltet. Ennek fejében viszont körzeti megbízottakat tudtunk idehozni, s mindegyikük az adott településen teljesít szolgálatot.

– Ha városunkban kapitányság létesül, nagyobb lesz itt a rendőri jelenlét?

– Feltétlenül. De nemcsak ez, hanem a szolgálat minősége is ugrásszerűen emelkedik. Például egy balesetnél nem kell órákig várni, amíg Budaörsről megérkeznek a helyszínelők. Negyedóra alatt elintézhető minden...

– Főleg a téli hónapokban napi hír a falopás. Sajnos a városunkat körülvevő erdőkből gyakran hallani a motoros fűrész hangját. Ha ilyet észlelünk, és értesítjük a rendőrséget, nem „kapunk a fejünkre”, ha mégis legális a cselekmény?

– Nem. Vannak olyanok (pl. természetvédelmi területen a Pilisi Parkerdő Zrt., a Duna-Ipoly Nemzeti Park vagy saját területén az Önkormányzat), akik a fakivágást legálisan végezhetik, de ezt minden esetben ellenőrizni kell. Tehát nyugodtan hívható a 26/330-130-as szám. Egyébként ezt a számot tanácsos hívni tűzesetnél is.

Köszönöm mindkettőjük szavait, és mindannyiunk nevében szeretettel gratulálunk kitüntetésükhöz!

Pócsi János