„Írországból jöttünk…”

Hihetetlen, de igaz: a fizetés 3/4 részét félre tudják tenni

Egyik kedves ismerősöm – Papp Máté, aki korábban lapunk nyomdai előkészítésében is részt vett – 2008. augusztus 3-a óta Írországban él kedvesével. Januárban látogattak haza először Magyarországra. Az alábbi interjúban – amely részben a Rotburger sörözőben készült néhány pohár jófajta hazai sör mellett – írországi tapasztalatairól kérdeztem őt: hogyan élnek az írek, mik a szokásaik. Nem mellékesen azt is megkérdeztem, hogy mennyit sikerül félretenniük ottani keresetükből. ő és kedvese ugyanis nem azért utazott ki egy vadidegen országba, hogy gyönyörködjenek a tájban, és néprajzi ismereteket gyűjtsenek, hanem hogy megalapozzák jövendő közös életüket itt, Magyarországon. A magyar fiataloknak manapság saját erőből vajmi kevés esélyük van az otthonteremtésre. ők ebbe nem nyugodtak bele, és ezért szánták rá magukat a merész lépésre…

– Mikor jött az ötlet, hogy kedveseddel együtt szerencsét próbáltok idegenben?

– 2007 novemberében határoztuk el, hogy nekivágunk a nagyvilágnak. Először Svédország felé kacsingattunk, de aztán rájöttünk, hogy még angolul sem tudunk rendesen, nemhogy svédül… Nézegettük tovább a térképet, és egyre szimpatikusabbá vált Írország. Egy zöld sziget a Google Earth-ben, amit körbevesz a tenger. Azt már korábban hallottuk róla, hogy gazdaságilag elég jól áll. Ez a mi helyünk – mondtuk végül.

– Mi volt a célotok azzal, hogy kitelepültök a szigetországba?

– Elsősorban az, hogy anyagilag összeszedjük magunkat, másodsorban, hogy nyelvet tanuljunk, harmadsorban, hogy megismerjünk idegen tájakat, embereket…

– Írország melyik részén éltek?

– Kilkennyben élünk, ez egy 23 000 lakosú kisváros Dublintól 140 kilométerre délre, 50-60 kilométerre a tengerparttól. Elsősorban idegenforgalomból, vendéglátásból élnek a helyiek, elég sok szálloda van a városban. Mi is egy szállodában dolgozunk.

– Hogyan sikerült szerezni az állást?

– Amikor kiutaztunk, rögtön megismerkedtünk az ottani magyarokkal, akik segítettek nekünk szállást és munkát szerezni. Barátnőm Betti mosogatóként (Kitchen Porter) dolgozik egy szállodában, én pedig a szobalányoktól hordom a szennyest és viszem nekik a frissen mosott dolgokat (Accomodation Porter).

– Ilyen könnyen lehet munkát kapni Írországban?

– Tavaly ősszel még valóban könnyen ment, most a válság miatt sokkal nehezebbé vált a munkaszerzés.

– Milyen odakint a megélhetés, mennyit kerestek, és mennyit tudtok félretenni?

– Átlagosan 2800 eurót keresünk egy hónapban. (Ez mostani árfolyamon 800 000 forintnak megfelelő összeg! – a Szerk.) 5-600 euróból meg tudunk élni, ebben benne van az étkezés, szállás, rezsi, egy kis szórakozás, minden. A többi pénzt félre tudjuk tenni. Ez havi 2000-2200 euró, ami durván 600 000 forintnak felel meg.

– Ha jól számolom, akkor ez azt jelenti, hogy Írországban az emberek a keresetüknek akár a 3/4 részét is meg tudják spórolni, félre tudják tenni. Magyarországon pedig még az is szerencse, ha egyáltalán hó végéig kitart a fizetésük. Nem is beszélve a fiatal házasokról, akik szülői segítség nélkül meg sem tudnának élni…

– Így van. Írországban, akkor is szépen megélnek, ha csak egyetlen kereső van a családban.

– Beszéljünk egy kicsit az ír emberekről. Milyen nyelven beszélnek egyáltalán?

– Az írek túlnyomó többsége angolul beszél, csak nagyon kevesen tudják az ősi kelta nyelvet. Én őszintén szólva még senkit nem hallottam írül megszólalni. Az angolt is nagyon torzítva, „ír módra” beszélik. Egész más a kiejtésük, mint az angoloknak, nagyon nehéz őket megérteni. Akik közép- vagy felső fokú angol nyelvvizsgával érkeznek ide, azok is alig tudnak boldogulni az itteni nyelvvel. Kezdetben alig értik ezt az „íres angolt”.

– Hogyan jellemeznéd általában az íreket?

– Az íreket alapvetően mindig is meghatározta az, hogy egy szigeten laknak, és hogy ezért ritkán érintkeztek idegenekkel. Ez egy belterjes társadalom. Ahogy mi hallottuk, korábban népszerű volt például a családon belüli házasság is. Egyébként elég egyszerű emberek. Ahhoz képest, hogy nem szegények, egyáltalán nem dőzsölnek, egyszerű házakban laknak, csak akkora házat építenek maguknak, amekkorára valóban szükségük van. Segítőkész, kedves emberek élnek itt. Ha nem tud valaki angolul, akkor is türelmesen, kézzel-lábbal elmagyarázzák neki a dolgokat. És közben mosolyognak.

– Hogyan telik a napjuk az íreknek?

– Nagyjából ugyanúgy, mint nálunk. Egy lényeges különbség, hogy nem tartanak nagy háztartást, nagyon szeretnek vendéglőben étkezni. Az ételeket tekintve viszont sokkal igénytelenebbek a magyaroknál.

– Mi a helyzet a nemzeti öntudattal, hogy viszonyulnak az angolokhoz?

– Erről egyelőre túl sokat nem tudok mondani. Általában született írrel ritkán beszélgetek, mivel abban a szállodában, ahol dolgozom, főleg lengyelek a munkatársaim. (A negyvenötven fős személyzetből egyébként szinte mindenki vendégmunkás. Csak a szálloda tulajdonosai és menedzserei írek.) Azt azért én is érzem, hogy nem szeretik túlzottan az angolokat, pedig az ő nyelvüket beszélik. Nemrégiben beszélgettem pár szót egy szakáccsal, aki korábban tagja volt az IRÁ-nak. ő természetesen nyakra-főre szidta őket, gyűlölettel beszélt róluk.

– És másokhoz, például a vendégmunkásokhoz hogyan viszonyulnak?

– Úgy vettem észre, hogy abszolút toleránsak. Hogy meddig lesz ez így, azt nem tudjuk. De amíg szükség van vendégmunkásokra, amíg van olyan munka, amit ők nem végeznek el, addig szívesen látnak minden idegent Írországban.

– A válság mennyire érinti az országot?

– Beszélnek ugyan róla, de az emberek annyira nem idegesek, érződik, hogy az ír gazdaság még mindig erős.

– Meddig maradtok még kint?

– Úgy tervezzük, hogy maximum 4-5 évig maradunk Írországban. Az összegyűjtött pénzből családi házat fogunk építeni Budapest közelében, telkünk már van, a barátnőm szüleitől kaptuk.

– Kívánom, hogy számításaitok bejöjjenek, és a munka emellett jól is érezzétek magatokat Írországban.

Fogarasy Attila

További fotók:
http://mgrafika.hu/kilkenny/