Vörösvári sikerek a megyei

Kazinczy-versenyen

Gromon István polgármester megnyitja a versenyt

Február 6-án rendezték meg a Kazinczy „Szép Magyar Beszéd” verseny területi-megyei fordulóját a Német Nemzetiségi Általános Iskolában. Tizenötödik alkalommal adott otthont a Vásár téri iskola a rendezvénynek, amelyen még soha sem született ilyen szép vörösvári siker. A három első díjból kettőt városunkbeli tanuló nyert meg, és két második helyet is szereztünk. A verseny országos döntőjébe Holló Noémi, a Templom Téri Általános Iskola tanulója jutott tovább.

„A nyelvet jól és szépen használni egyike a legnagyobb örömöknek" – olvasható Sánta Ferenc szép írásában, amely a Kazinczy-verseny egyik kötelező szövegeként szerepelt az idén. A kötelező szövegeket az ünnepélyes megnyitón választották ki korosztályonként a zsűri tagjai. Az elmúlt évben elhunyt híres író „A nyelvről – iskolásoknak” című írása mellett Pilinszky János és Fekete István egy-egy idézete szerepelt a megmérettetésen, amelyen 17 Pest megyei iskola 37 versenyzője vett részt.

Szőnyi Rebeka átveszi a díjat Szontág Nándortól, a verseny házigazdájától

A versenyzők a kötelezőn kívül egy szabadon választott szöveggel készülhettek. Felemelő élményben volt része annak, aki végighallgatta az otthonról hozott idézeteket: a magyar nemzet és a magyar irodalom legkiválóbbjainak gondolataiban és a gyerekek értő, okos szövegmondásában gyönyörködhetett. Kosztolányi Dezsőtől Wass Albertig íveltek a szavak nyelvről, tudásról, műveltségről, emberségről, magyarságról. Ritkán hallani egy helyütt ennyi nagyszerű, embernemesítő gondolatot. (Ma már alig-alig akad „kulturális menedékhely” az iskolán kívül, amely képes közvetíteni ezeket a pozitív példákat.) Az ember el is felejtkezett – hallva az erős és szép szavakat – arról, hogy egy versenyen van.

Nem úgy a zsűri tagjai, akik nagy figyelemmel hallgatták végig a versenyzők szövegmondását, értékelve a szövegértést, a szöveghűséget, a hangvételt, a hangsúlyozást, a hangképzést, a szünetek megtartását és a természetes beszédet. A versenyzők feladata nem valamiféle művészi produkció volt, hanem a szöveg értő és értető, tartalmának és stílusának megfelelő hangú tolmácsolása. Nagy többségükben a gyerekek ezt a feladatot megértették és magas szinten oldották meg.

Szabóné Klinger Andrea, a zsűri elnöke gratulál Holló Noéminek

Külön örömet jelent számunkra, hogy a három korosztály versenyéből kettőben abszolút vörösvári győzelem született. Íme az eredmények:

3-4. osztályosok:

1. Kecskeméti Dorka (Törökbálint)
5-6. osztályosok:

1. Szőnyi Rebeka (Német Nemz. Ált. Isk.)
2. Mézes Márk (Templom Téri Ált. Isk.)

7-8. osztályosok:

1. Holló Noémi (Templom Téri Ált. Isk.)
2. Hidas Ráchel (Német Nemz. Ált. Isk.)

Holló Noémi továbbjutott az országos döntőbe is, ahol Pest megyét képviseli majd. (A másik két korosztálynak nem rendeznek országos versenyt.)

F. A.

Sánta Ferenc
A nyelvről – iskolásoknak

Sok mindent hagy örökül egyik nemzedék a másikra – de mind között a legfontosabb a nyelv. Ez a hagyomány hordozza az évezredekben összegyűjtött tudásunkat, közvetíti az időben, s így folytonosságot biztosít az értelmes emberi életnek.

De nemcsak az ismereteinket őrzi és nyújtja át korról korra, emberről emberre, hanem ő maga ösztökél arra, hogy többet ismerjünk meg a világból: több dolognak adjunk nevet. Vagyis több dolgot érintsünk meg a gondolatunkkal.

Mert a nyelv gondolat: az tehát, ami egyedül képes birtokunkba adni a világot. A legértékesebb minden lehetséges között, mert értelmét is minden csupán akkor tárja fel, ha szavakkal kezdjük felruházni.

A nyelvet jól és szépen használni egyike a legnagyobb örömöknek. Megnyugtató beteljesedést jelent, amikor valamihez pontosan illő, tartalmát hiánytalanul kifejező szót találunk.

Megérteni akkor kezdünk valamit, amikor beszédünk tárgyává tesszük, s sajátunknak akkor mondhatjuk, amikor megtaláltuk a nevét.

Gondoljátok el: ha arról akarunk beszélni, hogy elmúlik az éjszaka, és helyébe nagy fényességű reggel következik, nem jó-e így mondanunk: először éjszaka volt, aztán derengeni kezdett, majd virradni és pitymallani később, hogy utána pirkadni kezdjen, s rögtön rá hajnalodjon is az érkező reggel elé.

Mennyi szín van ezekben a szavakban a feketétől az égővörösig és a mindent megérintő világosságig. De nem csupán beteljesít és gyönyörködtet a nyelv, hanem szabaddá is tesz. S ez a legnagyobb dolog. Miközben a tárgyához közelít, fölé is emel.

Miközben hozzátapad, formáját kutatva illeszkedik, és alkalmat nyújt arra, hogy jellemezzük, sok apró szó segítségével elemezzük, összehasonlítsuk más dolgokkal, jelenségekkel, kijelöljük a helyét minden egyéb összefüggésében – paranccsá teszi, hogy véleményt alkossunk róla. S ez már szabadság vagy legalábbis annak fő ismérve.

Mert ez ad lehetőséget képességeinek kibontására, s annak a gyakorlására is, ami leginkább különbözteti az embert az élővilágban – hogy ítélkezik. Megismer és ítélkezik. S ez az, ami az egyes ember szabadsága is.

Mert körülmények korlátozhatják mozgásunkat, vágyainkat, kívánságainkat: de semmi nem korlátozhatja gondolatainkat.

S még van valami a nyelv csodái között, amit semmiképpen sem szabad említetlenül hagynunk. Legalább annyira fontos, mint minden egyéb, amiről eddig beszéltünk. őáltala él valamely nemzet. Magunk, magyarok is. És tudnotok kell: ha a nyelv pongyolasága, botladozása a gondolat hitvá-nyulásának a jele, akkor romlása a nemzet életét veszélyezteti.