Országjárás: Sárospatak
Aki szereti a hazai barangolásokat, kedvelni fogja a Zempléni-hegységet is. Tölgy-, bükk- és fenyveserdők, várak, várromok várják a kirándulókat, no meg Hegyalja környékén a híres szőlőültetvények. A tokaji borok hazájában szinte kötelező megkóstolni a hegy levét, s nemcsak a mindenki által ismert aszút, hanem a furmintot (nekem ez volt a kedvencem) és egyéb borokat is.
Késő ősz volt már, amikor Hegyalja központjában, Sárospatakon jártam. A turistaszezon nagyrészt már véget ért, ez jó lehetőséget adott a nyugodt szemlélődésre. S ez bizony Patakon fontos szempont, mert itt található a köznyelvben Rákóczi-várként emlegetett késő-reneszánsz várkastély, amely az ország egyik legfelkapottabb látványossága.
 |
A Rákóczi-vár az ún. Perényi-loggiával |
A Bodrog-folyó partja fölötti dombháton álló kastély magja a XV. században épült Vörös-torony. 1996. óta látogatható, érdemes megnézni, még ha ezért külön is kell fizetni. Persze maga a kastély is nagy vonzerőt jelent. A palotaszárnyat a Perényi család építtette az 1500-as években. A vár később a Dobó, majd a Lorántffy családé lett. Ebben a várban nevelkedett fel Lorántffy Zsuzsanna, aki Rákóczi György, erdélyi fejedelemhez ment feleségül. Az 1600-as évek elején-közepén ők építtették ki igazi fejedelmi kastéllyá.
A vár, és a város nagyon sokáig nemcsak Magyarország, ha-nem Európa egyik fontos művészeti, kulturális, oktatási, kereskedelmi és bizonyos időkben politikai központja volt. I. Rákóczi Ferenc itt tartotta a Wesselényi-féle összeesküvés előkészítő tárgyalásait, II. Rákóczi Ferenc ide hívta össze 1708-ban az utolsó kuruc országgyűlést – s még hosszasan lehetne sorolni a történelmi eseményeket.
A várkastélyban lévő kiállításon ezekről is jó képet kapunk.
 |
Osztályterem a kollégiumból |
De Sárospatak nemcsak a várról, vagy a Rákócziakról nevezetes, hanem II. Endre király leányáról, Árpád-házi Szent Erzsébetről, aki Patakon született, 1207-ben. Emlékét ma a vár mellett található egyházi intézetben látható kiállítás is őrzi.
Sárospatak azonban nemcsak a katolicizmusnak, hanem a reformációnak is fontos központja. Az 1531 körül alapított Református Kollégiumban tanított például Comenius, akinek pedagógiai munkássága – a szemléltetve tanítás módszere – a mai napig kiállja az idők próbáját. A Református Kollégium egy időben az egész országra nagy hatást gyakorolt, hiszen falai között olyan nagyságok is tanultak, mint Kossuth Lajos, vagy Móricz Zsigmond – igaz, a jeles író nehezen bírta az itteni kemény, fegyelmezett életet. Mégis, később így írt itteni élményeiről: „Kutya nehéz iskola volt abban az időben a pataki Kollégium. Jó iskola volt, szép iskola volt, nagytekintélyű iskola volt, de nehéz iskola volt. Itt ugyanis a tanárok azt akarták, hogy a diák tudjon.”
 |
A Kollégium könyvtárában |
Az iskola ma újra egyházi kezelésben működik. A Kollégium híres könyvtárában félmillió kötetet őriznek. Nemcsak vallási, hanem tudományos és egyéb más fontos műveket is. A könyvtár idegenvezetővel a turisták számára is látogatható. Biblia-kiállítása egészen lenyűgöző – itt még indián nyelven nyomtatott Bibliát is megcsodálhatunk.
Sárospatak és környéke persze több élményt kínál, mint amenynyit egy ilyen cikk keretében föl lehet villantani. Így a szükségszerű válogatás keretében már csak két dologra szeretném felhívni a figyelmet.
A sárospataki vár mellett található a Rákóczi-pince. Közel 1 km hosszúságban elnyúló járataiban több száz hordó finom bor érlelődik. Érdemes ide bekopogni, szakértő kalauz segítségével beavatást nyerni a borkészítés rejtelmeibe, s aztán egy kóstolót tartani. Itt tudtam meg, hogy ugyanaz a penész, amely a vörösvári szőlőkben tönkreteszi a termést, itt aranyat ér. Más talaj, más éghajlat, más hatások. Ami itt nem jó, ott nektárrá válik.
Annak, aki pedig szeretne egy kicsit messzebbre is elmerészkedni, felhívom a figyelmét a Pácin-ban található Bodrogközi Kastélymúzeumra. Ide érdemes telefonon bejelentkezni, különösen turistaszezonon kívül. Ez a mocsaras vidék sokáig az ország egy külön kis szeglete volt, s még ma is megőrzött valamit ebből.
Jómagam ellátogattam a Hollóházi Porcelángyárba is, ahol szintén szívesen fogadják az érdeklődőket. Ha idemegyünk, nem árt, ha van nálunk némi költőpénz, mert könnyen meglehet, hogy a sok szépség láttán nem szeretnénk üres kézzel távozni.
Ez a vidék még a fentieken kívül is sok érdekességgel szolgál. A történelmi, környezeti, kulturális értékek mellett érződik, hogy ezt az országrészt (sem) veti fel a pénz. Más világ van ott, mint amit a főváros mellett megszoktunk. Úgy látom, érdemes közelebbről is megismerkedni vele.