Csúfolódó anekdoták
Az alábbi anekdoták Enczmann László gyujtésébol származnak, és a Solymári Hírmondó hasábjain jelentek meg. jókedvű - de korántsem bántó - csúfolódók, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a környékünkön letelepedett svábok ugrassák, cukkolják egymást, ha találkoztak. De a pofonok elkerülése végett valószínűleg csak egymás között, falun belül mesélték a történeteket...
Vörösvári nokedlinyújtók
Wéerischwárö Nauckelzáhrö
Werischwarer Nockelzieher
 |
Már nem tudni, ki és miért adta a vörösváriaknak ezt a gúnynevet. A vörösváriak nemigen ismerik a csúfnevüket, annál inkább ismerik azt Szentivánon és Solymáron. Két gondolat jöhet szóba a névvel kapcsolatban. Az egyik, hogy a levesbe szaggatott nokedlijük vagy csipetkéjük hosszabbra, nagyobbra sikeredett egy, a szomszéd falubeli vendégek tiszteletére adott ebédnél, mint ami a vendégeknél szokás volt. A másik, hogy a vörösvári dialektus úgy nyújtja a szóvégeket, mint a tésztát. Erre hajazik egy a környéken elterjedt csúfolódó mondóka: "Aow ti Plátscke kéh i jájtn, wö mei Muede knjájtn hot, kummt si á aow ti Plátschke jájtn." / "Auf die Platschke gehe ich ausgeizen, wenn meine Mutter geknetet hat, kommt sie auch auf die Platschke." / "A Plátcskére megyek kacsolni, ha anyám bedagasztott, o is kijön a Plátcskére kacsolni."
Hidegkúti golyvás parádézók
Hidegkutö Kraupfpáráde
Hidegkuter Kropfparade
valószínűleg az egészségtelen víz miatt gyakori volt a pajzsmirigytúltengés, mely a golyvát okozta.
Szentiváni homoki nyulak
©ántiwáne ©aundhoąn
Sanktiwaner Sandhasen
Szentiván nagy része homokos területen fekszik. A szomszéd legények egy-egy győztes verekedés után - mert régebben volt ilyen is -, gúnyolódva kiáltották a futásnak eredt vert "sereg" után: "Eią ©ánktiwáne ©aundhozn reints schö widö." / "Ihr Sanktiwane Sand-hasen, rennt ihr schon wieder." / "Szentiváni homoki nyulak, már megint szaladtok."
Óbudai barnalábúak
Praunháxlö
Braunhaxler
Az óbudaiakkal Solymárnak szoros gazdasági kapcsolata volt. Ott volt a munkahelyek egy része, sokan pedig oda szállították hetivásárra (Waouchömoag / Wochemarkt) árujukat. Ez a kapcsolat az óbudaiak számára hozott egy ragadványnevet, ami még akkor keletkezett, amikor Óbuda hangulatos, földszintes házakkal, kocsmákkal, üzletekkel beépített városrész volt. A házakat vályogtéglából építették. Nem kellett más hozzá, csak jó minőségu és kello mennyiségű szürke agyag, törek és víz, meg néhány meztelen láb. Ezekből minden a helyszínen volt. (Az 1960-as évekig több téglagyár is működött Óbudán.) Az agyaggödrökbe rétegesen belerakták az agyagot és a töreket, majd taposás közben, óvatosan locsolni kezdték a vályogot, addig, amíg az suru, kenhető masszává nem állt össze. A vályogot formába tették, onnan kivéve szellősen felkupacolták egy nyitott, de fedett szérűszerű építmény alá, száradni. A munka végeztével lementek a víz mellé, lábat mosni. A menet, még ma is Elképzelhető, igen mutatós volt. Térdig felgyurt nadrágban, a lábszár közepéig agyagosan vonultak, az agyag megszáradva úgy virított, mint egy barna zokni. Ezért lettek az óbudaiak Braun-haxlerek.
Tehén a templomon
A nagykovácsiak templomának tetején, csodák csodája, szépen zöldello fu nott. Öszszejöttek az atyafiak megtanácskozni, mi a teendő. Mi sem egyszerűbb, mondták néhányan: a legjobb kaszás felmászik a tetore, levágja, azután a teheneknek adjuk a füvet. Nem jó, mondták néhányan, veszélyes az éles kaszával fent dolgozni. Törték a fejüket, mikor is a bíró megszólalt: ha nem mehet fel az arató, akkor felmegy a tehén. Így egyszerűbb is, nem pocsékolódik el az a rengeteg fuszál, ami a vágáskor és az elhordásnál keletkezik. A templomtoronyban meg kéznél van a megfelelő hosszúságú kötél is. Megéljenezték a bírót, majd a szót tett követte. A bíró saját kezuleg csomózta rá az állat nyakára a kötelet. Négy markos legény elkezdte húzni a tehenet. Az állat alig jutott a torony feléig, mikor mit látnak az alul állók? A tehén kinyújtotta a nyelvét. A bíró erre nagyot rikkantott: "Húzzátok gyorsabban! A tehén nyúl érte, már érzi a füvet."
Enczmann László
A legismertebb vörösvári anekdota
"Egy újszülöttnek minden vicc új" - szokták volt mondogatni. Ez igaz az anekdotákra is. Ennek okán jegyezzük le ide a legismertebb vörösvári anekdotát. Hátha még sem ismeri mindenki.
 |
I. Ferenc József császár |
Ferenc József Vörösváron
Miután Ferenc József király és császár 1896-ban Budapesten felavatta az első földalatti vasutat, Piliscsabára utazott és megtekintette az új katonai tábort.
Délután visszament Budapestre. Útközben megállt a vörösvári községháza előtt. A falu apraja-nagyja ünnepélyesen fogadta a császárt. Hasenfratz Márton, a község bírója rövid beszédet tartott.
Az üdvözlés után megkérdezte a császár: "Mi újság Vörösváron? Minden rendben van?" "Igenis fenség, minden rendben van, csak túl nagy a hoség, minden kiég. Eso kellene." "Sajnálom, de esot nem tudok adni, nem vagyok Isten" - válaszolta a császár és tovább indult a fováros irányába.
Az egész falu megharagudott a bíróra. Eső helyett inkább valami értékeset kellett volna kérnie, mondták az emberek. Ettől kezdve a vörösváriak Hasenfratz Mártont "dummer Bauer"-nak (buta paraszt) nevezték. "Tumbau" lett a gúnyneve. A következő évben új bírót választottak, Müller Jánost.
Hogy a dolog valóban így esett-e vagy sem, ki tudja? Az anekdota műfajától nem lehet megkövetelni az objektivitást és az igazmondást. Mindenesetre a vörösváriak így beszélik el a császárlátogatást immár több mint egy évszázada...