Versek időseinknek

Puszta Sándor

Áldassék

Áldassék ez alkonyóra,
Simogass meg, Istenem.
Szórd kegyed kis lázadódra,
Összeteszem két kezem.

Legyen békéje a szóknak,
Lehunyom a két szemem,
Könnyezôknek és síróknak.
Simogass meg, Istenem.

Minden harc és minden lárma
Csituljon el szívemen.
Te lakjál benn, te légy álma.
Simogass meg, Istenem.

Áldassék ez alkonyóra,
Összeteszem két kezem.
Szemem húnyom, figyelj szómra.
Simogass meg, Istenem.

Ki hegyre megy

Ki hegyre megy, annak
Kardok közt kell járni
S odafönt a csúcson
Keresztnek kell állni.

Az jut csak oda fel,
Kit Isten keresztel.
De nem babérággal,
Tövissel, kereszttel.

Százezer kard éle
Fog szívébe vágni.
Mégse engedj, Uram
Félúton megállni!

Puszta Sándor 1911-ben született. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett bölcsész doktorátust. Pilisvörösvári pappá szentelése után itt volt káplán 1937-ig. 1985-ban bekövetkezett haláláig Leányfalu plébánosa volt.

Zs. Dobozy Erzsébet

Gondolatok mínusz tíz és húsz között

Ablakomon szikrázó jégvirág.
Tél van. Hideg van. Fagyos a világ.
Fázósan járkálnak az emberek.
Nagyon hideg van. Én ki sem megyek.

Karácsony elmúlt. Hol a szeretet?
Ami szíveknek adna meleget?
Él sok gazdag, ki mindent learat.
De a szegénynek semmi sem maradt.

Az Újesztendo jót még nem hozott.
Sok tartályból a sok gáz kifogyott.
Kifogyott, mert elzárták a csapot.
Megint a "pórnép" lett a becsapott.

Kérdezzétek meg az öregeket;
A sok nyugdíjas fázó beteget,
Kis nyugdíjukból vajon mire futja?
Orvosságra? Kenyérre? Kandallóra?

Vagy akiket a nyugdíj előtt szanálnak?
Akik állást már sehol sem találnak?
Ezért dolgoztak egy életen át?
"Panem et circenses?" Kenyeret? Munkát?

Elkopott jelszavak. Nem érnek semmit.
Nagy kérdojel maradt. erről ennyit.

(tuti)

Bartal Klári

Újévi köszöntő

Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.

Hontalannak menedéket,
Éhezoknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Pulyát asszony ölébe.

Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.

Istenhitet a pogánynak,
Hu szeretot a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.

Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.

Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfénybol is öleget.

Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót -
Isten adjon minden jót!

Norrköping,
2000. december 19-én

Bartal Klári Szegeden született 1940-ben. Verseit a 90-es évek elején a budapesti "Bulletin" közli, 2000-tol rendszeresen publikál a norr-köpingi "Hunsor"-ban és a "Magyar Tükör"-ben. Válogatott versei 2001-ben jelentek meg a Püski könyvkiadónál "Tuznek születtem" címen. Jelenleg Székesfehérváron él, de sokat tartózkodik Svédországban.