Kulturális est a Mű-Hely Galériában

A Mű-Hely Galériában ebben az évben a kiállítások sorát ismét egy vörösvári művész nyitotta meg: Manhertz János intarziakészítő, aki több év termését hozta el a Hunyadi utcába. 1964-ben óta foglalkozik fával. Ekkor kezdte tanulmányait a Faipari Technikumban, ahol minden héten műhelygyakorlati napon vett részt. Itt kötelező volt intarziákat is készíteni.

Hogy mi kell az intarziakészítéshez? Vékony furnérlapok különböző fából, melyek a színskála bármely színében tudnak pompázni, hiszen a kék kivételével a fák között minden szín megtalálható. Szükség van még a munkához egy éles bicskára, kézügyességre és némi fantáziára, kreativitásra.

Ahogy Manhertz János elmondta, mindig az utolsó kép a kedvence. Most a "Szüloi ház" című, mely több évig készült. Most a Vörösvári Nagytemplom intarziás képén dolgozik. Reméljük, ezt is hamarosan láthatja a nagyközönség. Az eddig elkészült műveket február elsejéig tekinthetik meg az érdeklődők.

A kiállítás megnyitója után a Teatro Társulat előadásában a Radnóti-év megnyitójaképpen a 100 éve született költő életérol és munkásságáról láthattunk műsort.

"In Nomine Domini Nostri Jhesu Christi / így kezdte régen s most nem ér rá naplót írni." - írja Radnóti "Kolumbusz" című versében. Ki ér rá naplót írni? S ki kezd el bármit is Isten nevében? És ki ír egyáltalán verset? Nem, nem is ez a kérdés, hanem az, hogy ki olvas verset. Mert a versnek gyakran megvan az a rossz természete, hogy elsőre nem mond semmit. Fárasztó mulatság a versolvasás. Mikor minap elmondtam tanítványaimnak, hogy Goethe a Faust több részét először prózában írta meg, s csak később írta át versbe, akkor valaki önkéntelenül is felszólalt: "Hát, azt kár volt." Persze, hogy kár volt, hiszen olyan gyorsan és röviden lehet azt közölni SMS-ben, hogy: "Ma nemtok órára jönni", ehhez nem kell vers. De hogy miért keresi Faust az élet értelmét, azt se tudjuk igazán, hiszen az élet értelme a nagy ház és a nagy autó. És ha még tovább forszírozom, hogy mégis valami mást is mondjunk, akkor az a válasz, hogy egy-két feleség.

Radnóti oly korban élt e földön, mikor a költő is csak hallgatott, én meg csak várom, hogy talán megszólal újra.

Hidas Ildikó

kitűnő kezdeményezés

Már a programajánló is sokat sejtetett! A Művészetek Házában a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem növendékei adtak zongorahangversenyt. A Balasi Anikó és Berchy József által életre hívott rendezvény egyelőre még (sajnos!) nem töltötte meg egészen a Zeneiskola nagytermét, de akik elmentek - köztük a polgármester úr is - bizony, nem bánták meg!

A műsorban négy ifjú tehetség mutatkozott be. A legfiatalabb tizenkét éves, a "legidősebb" pedig az Akadémia ötödik évfolyamának hallgatója. Mindegyikük szívét-lelkét adta játékába, ami (hisz' még egyikük sem kiforrott, rutinos művész) kitűnően átsegítette őket az apróbb technikai nehézségeken.

Mind a négyen előtanulmányaiknak megfelelő, magas színvonalú előadással örvendeztettek meg bennünket. Nem is tudom, hogy Boros Tekla (12) Bartók-, a 15 éves Lebhardt Dániel Rachmanyinov-, a másodévfolyamos Licsák Attila Scarlatti- vagy az ötödiket végzo Monostori Gábor Rachma-nyinov-előadása tetszett-e jobban? Mindegyikük több muvet is játszott, s méltán érdemelték ki a közönség elismerését, a többszöri visszatapsolást.

A műsor után Balasi Anikót kértem szóra. Elmondta, hogy szerinte az itt már rendszeresen megrendezett kiállításokhoz a zene klaszszikus műfaja illeszkedik legjobban, s ehhez Berchy József ötletére a hazai, legmagasabb szintű zenei képzést nyújtó intézmény növendékeit hívják meg.

A felkérést mind a növendékek tanárai - esetünkben Falvai Sándor és Keveházi Gyöngyi - mind maguk a szereplők is örömmel fogadták. E sorozat későbbi estjein mindig más és más hangszerek szólistái, valamint énekesek mutatkoznak majd be.

Vajon miért láttunk az este nagyon kevés fiatalt városunk zeneiskolai növendékei közül? "A gyerekek egész heti túlterheltsége után nem könnyu sem őket, sem szüleiket behozni egy ilyen előadásra" - hangzott a válasz. Ez sajnos, igaz. De higgyék el Olvasóink: nagyon megérné!

Pócsi János

A Liliomfi Pilisszentkereszten

December 21-én Pilisszentkereszten vendégszerepelt Sándor Jolán színművész-rendezo színtársulata a "Liliomfi" című vígjátékkal. A Vörösváron már kétszer előadott színjáték ezúttal is nagy sikert aratott.

Peller Mariann másik műsorban

Decemberi lapszámunkban közöltünk interjút Peller Mariannal, az RTL Klub "Fogd a pénzt és fuss!" című vetélkedőjének műsorvezetőjével. Azóta a műsor megszűnt. Ennek okáról Mariann a következőt nyilatkozta nekünk: "A műsort levették, mert nem volt elég nagy a nézettsége, de azt mondták, számítanak rám a továbbiakban is, kapok még lehetőséget." Azóta ez meg is történt, Mariann újabban a "Reggeli" műsorvezetőjeként tunik fel a képernyon.

"A fordítón múlik, mit ért meg az olvasó"
Interjú Ábrahám Zoltán fordítóval

Sok szakmáról esett szó már a Vörösvári Újságban. Mivel olyan városban élünk, amelyrol még ma talán elmondható, hogy kétnyelvű hagyományokat ápol, fontos beszélnünk a nyelvrol, és azokról, akik dolgoznak vele. Ábrahám Zoltán fordítót kérdeztem.

- Hogyan lesz valakiből fordító?

- Vörösváron sok kiváló fordító dolgozik. Bácsatyai Istvánt, Mesés Pétert és Zádor Évát - itt csak az ismerőseimet említem - is érdemes lenne megkérdezned erről. Több válasz lehetséges a kérdésre, műfaj, történelmi kor, személyiség, és ki tudja még, hány tényező szerint. A magam esetében valószínűleg az volt a dönto, hogy a latin szakosként megszokott olvasásmódot folytattam, ebbol szinte egyenesen következett a fordítás. Másrészt bátorítást adott az a felismerés, hogy van kulturális hozadéka ennek a munkának, hiszen mégoly jó nyelvismeret esetén is gyakran csak az anyanyelvén ért meg valamit az olvasó, és így voltaképpen fordítón múlik, mit ért meg. (Profánabb válasz is van a kérdésre: a '80-as évek közepéig az lett fordító, akinek a hozzáértésében megbíztak a kiadók, ma az általános minőségbiztosítás jegyében az fordító, akinek erről megfelelő szakvizsgája van.)

- Milyen tulajdonságokkal rendelkezik egy jó fordító?

- Újra csak azt mondhatom, hogy több tényezőtol függ. Az általam muvelt területen - többnyire filozófiai műveket fordítok - a két legfontosabb erény a könyvtárazás (a szakirodalom ismerete - a Szerk.) és a mondatszerkezet világos értése. Egyébként persze szükség van a belehelyezkedés készségére, de ez a könyvtárazásból adódik. Valamint érdemes alázatosnak lenni: abból kiindulni, hogy a szöveg értelmes, s csak azután folyamodni egyéb fogásokhoz, amikor már minden más lehetőség kimerült, (mert ilyen helyzet is adódhat).

- Lehet-e ezeket a képességeket tanítani?

- Természetesen nagyon sok mindent lehet tanítani, de ez nem pótolja az egyéni erofeszítést, az aprómunkát. Mindkettő nélkülözhetetlen. Azaz, mint minden más szakma muvelésében, mindenki autodidakta.

- Miket fordítasz? Milyen nyelvrol milyen nyelvre?

- Filozófiai és társadalomelméleti műveket fordítok magyarra, angolból, németbol és - sajnos ritkán - latinból, erre kicsi a kereslet.

- Mi volt eddig a legnagyobb kihívás ezen a téren?

- Komoly feladatokban nem szenvedek hiányt - talán Kant- és Heidegger-fordításaim a legismertebbek -, de ha a nyelvi és gondolati szépséget egyszerre nézzük, akkor Max Webert említeném az első helyen (a Világvallások gazdasági etikájának a nagy része jelent meg a fordításomban.) A munka a szerkesztő, Hidas Zoltánnal való együttdolgozásunk miatt örökre emlékezetes marad, aki budakeszi sváb családból származik, Solymáron él, vagyis torolmetszett sváb.

- Vissza lehet-e adni az eredeti szöveget?

- egyszerű dolgom van, visszakérdezek: van-e eredeti szöveg? Ez a kérdés az antik szövegeknél elemien fontos, de későbbi szerzoknél is lényeges. De ez nem csak filológiai értelemben kérdés, hanem abban az értelemben is, hogy a szöveg anyanyelvi olvasói különbözőképpen értenek egy adott szöveget.

- Szeretnél-e más nyelveket megtanulni?

- Nem biztos, hogy egy fordítónak - aki ráadásul életének csak egy szeletében fordító - pont a nyelvtudás a passziója. (Ahogyan mellesleg egy fordítónak - ha van megrendelése - jóformán arra sincs lehetősége, hogy a szó igazi értelmében olvasson.) Azonkívül pedig egy tündéri és igen intenzív gyermek apjaként, ha aludni is szeretne, erre egyszerűen nincs ideje.

- El lehet-e sajátítani több nyelvet magas szinten?

- valószínűleg igen, abban az értelemben, hogy a nyelvtudás - bizonyos alapképességeket leszámítva - általában a nyelv bizonyos szempontú tudását jelenti (nem véletlenül teljesen más a tolmács és más a fordító stb.)

- Mióta laktok itt Vörösváron? Mit találsz itt jónak?

- Már tíz éve itt élünk. Feltétlenül jó dolog a hagyományorzés, hiszen ez a közösség létének az alapja. Jó minták, s kivált az aranyszabály bátor alkalmazásával pedig bizonyosan nagyra hivatott a vörösvári közösség.

- Legyen úgy, ahogy mondod! Köszönjük az interjút!

Hidas Ildikó

A Városi Könyvtár februári könyvajánlója
Wass Albert: A vitatkozó mókus

Tavaly ünnepeltük az erdélyi magyar író, költő Wass Albert születésének 100. évfordulóját. A grófi származású, és a címet maga is viselő író Debrecenben gazdasági akadémiát végzett, majd a gazdálkodás mellett irodalommal kezdett foglalkozni. A második világháború után előbb Németországba, majd az Amerikai Egyesült Államokba ment, itt telepedett le. l956-tól az University of Florida tanára volt, o alapította meg az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet. először verseskötettel jelentkezett, később azonban elbeszéléseket és regényeket is írt. Ez utóbbi műfaj hozta meg számára a legnagyobb sikert, Farkasverem című regényéért Baumgarten-díjat kapott.

Könyvtárunk polcain ma már ott sorakoznak muvei és olvasóink nagy örömmel forgatják őket. Gyerekek számára született a Tavak könyve és az erdők könyve mesesorozata. Ez utóbbinak egyik darabja a "Vitatkozó mókus".

Wass Albert meséjének hose sokban hasonlít Tersánszky Józsi Jeno Misi Mókusára. A kis mókus szintén nem a munka hose, bármiről legyen szó, o csak felesel. Szülei azonban nem érnek rá vele vitatkozni, viszont úgy tartják igazságosnak, hogy aki nem segít a munkában, az ne is kuckózhasson télen, és ne kapjon mogyorót. Hosünk szedi a sátorfáját és világgá megy. O azonban nem a messzi tengerre száll, csak lakóhelyét az erdőt fedezi fel. Sajnos azonban az egyetlen állat, aki hajlandó vele vitatkozni, a nyest. És itt kezdődnek a bonyodalmak. A humoros és tanulságos történetet Gábor Emese gyönyörűséges festményei illusztrálják.

Fetterné Denk Éva
könyvtáros