Flash Player -letöltése szükséges a megtekintéséhez.

IX. évfolyam 7. szám 2009 július
KezdőlapElőző oldal
Következő oldal

„Ellenség hírére vitézeknek szüve gyakorta ott felbuzdul…” (Balassi Bálint: Egy katonaének)

Vitézek Vörösváron

A magyar vitéz nemzet. Kellett is vitézkednie eddigi történelme során derekasan, mert számolatlan törtek rá ellenséges hadak, bitang hordák, rontó szándékok. A végeken hadakozó önfeláldozó vitézek, katonák sokszor mentették meg létünket, lelkünket, önbecsülésünket. A bátor és nemes lelkű vitézek eszméjét, eszményét akarták feleleveníteni a szörnyű és vesztes I. világháború után a vitézi rend létrehozásával országunk akkori vezetői. Sokan kaptak a háborúban véghezvitt hőstetteikért kitüntetést, vitézi címet és jutalomföldet. Akkor még nem tudták, hogy alig két évtizeden belül bőven lesz okuk ismét a jutalmazásra, a címek osztogatására, hiszen a szovjet hadsereggel vívott egyenlőtlen harcban na-gyon sok magyar katona bizonyította bátorságát, kitartását, önfeláldozását.

A vitézi címek várományosai közül azonban nagyon sokan – idő hiányában – már nem kapták meg a vitézséget. A háború után pedig ez már szóba sem jöhetett. A rendszerváltást követően újították fel a vitézzé avatásokat. Számos idős ember kapott ekkor elégtételt a sorstól. A vitézi cím ugyanakkor nemcsak igényelhető a múltbéli hősi tettek okán, de örökölhető is, az eszmények, értékek hagyományozódnak és egyszersmind kötelezik is a címet tovább vivő gyermekeket, unokákat, hogy az egykori hőstetteket végrehajtókhoz méltóan éljenek, s tegyenek jót a hazának, a hazáért.

Cikksorozatunkban szeretnénk megidézni azokat a vörösváriakat, akik bátorságukért, helytállásukért vitézi címet kaptak, illetve akik tovább örökítik a vitézi címet.

Az első világháborúban szerzett elévülhetetlen érdemeket – többször is megmentve bajtársai életét – Peller Ferenc, azaz vitéz Petrozsényi Ferenc. (A nem magyar nevűeknek magyarosítaniuk kellett a cím felvételekor, ez feltétel volt.)

Ugyancsak az első világháborúban tanúsított hőstetteiért avatták vitézzé Spiegelberger Mártont, aki Vörösvári Mártonra magyarosította a nevét. A vitézi címet legidősebb fia, Vörösvári József, a híres zenész örökölte.

Koczka Gábor rendőr alezredes, őrsparancsnok apai nagyapja, vitéz Koczka Ferenc után viselheti a címet, akinek a nevéhez több hőstett is fűződik az I. világháborúból, az isonzói pokolból. Egy alkalommal egyik társát a hátán mentette ki a srapneltűzből, akinek a lábát letépte egy gránát. Az egész szakaszból egyedül ők ketten maradtak életben. Más alkalmakkor géppuskafészkeket robbantott fel élete kockáztatásával, megmentve a halálos veszedelemtől bajtársait.

Koczka Gábor vitézzé avatására – 61 vitézi várományossal együtt – 2008 szeptember 27-én a budavári Mátyás templomban került sor.

Vitéz Fogarasy-Fetter Mihály a II. világháborúban a Don-kanyarban harcolt, ahol egy vakmerő akció során megsebesült. Bátor helytállásáért megkapta a „Magyar Érdemérem Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal” kitüntetést. A rendszerváltás után lett a Vitézi Rend tagja, vitézzé avatására 1997. június 21-én került sor a solymári templomban.

A II. világháború csatáiban szerzett érdemeket Wenczl Miska bácsi is. Elmondása szerint 13 hónapig volt kint az orosz fronton. Egy géppuskás században szolgált, irányzóként. Kint a fronton kapta meg a vitézségi érem bronz és kisezüst fokozatát. 2000-ben vette fel sorai közé az Erdélyi Vitézi Rend.

Az egykori vitézek, hősök, bátor katonák emlékét kötelességünk örökre megőrizni, mert ahogy Balassi írta több száz évvel ezelőtt, aki maga is hősi halált halt Esztergom ostrománál: „Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak.”

Fogarasy Attila

A folytatásban szeretnénk a vörösvári vitézeket közelebbről is bemutatni a családi emlékezet és írásos dokumentumok, fényképek alapján.

A Vitézi Rend rövid története

Az I. világháború után Horthy Miklós kormányzó kezdeményezésére hozta létre a magyar kormány a Vitézi Széket a háború hőseinek földdel történő jutalmazására. (A kiosztott vitézi telkek 1938-ban több mint 70 000 holdat tettek ki.) A Vitézi Szék 1920 novemberében döntött arról, hogy a vitézek és a Vitézi Szék tagjainak közösségét ezentúl Vitézi Rendnek nevezik. A Vitézi Rend főkapitányává Horthy Miklós kormányzót választották.

Nagyításhoz kattintson a képre!

„A Vitézi Rendbe felvételre azok jelentkezhettek, akik a szervezeti szabályzatban előírt kitüntetéssel rendelkeztek, feddhetetlen előéletűek, erkölcsösek, testben-lélekben egészségesek és lélekben ízig-vérig magyar érzelműek voltak. A felvételt kérelmezni kellett, a jóváhagyást a Vitézi Szék mondta ki.”

A Vitézi Rendnek 1943-ban mintegy 16 000 ezer tagja és több mint 7000 várományosa volt.

A második világháborúban a Vitézi Rend Üllői úti központi székháza az irattárral együtt megsemmisült.

A Rend újjászervezését az ötvenes évek végén kezdték meg a nyugati emigráció tagjai.

A rendszerváltás után Magyarországra is visszatért a Rend, a Fővárosi Bíróság 1992. februárjában jegyezte be a „Vitézi Rend Magyarországi Tagozata” néven. Az első magyarországi ünnepélyes vitézavatásra 1992. október 26-án Bicskén került sor.

1997-ben sajnálatos módon kettévált, majd egy egységesítési törekvés után 2004-ben több részre szakadt a Vitézi Rend. Ebben az évben egy új vitézi rend is létrejött 1956-os vitézi lovagrend néven. A különböző vitézi rendek rendszeresen tartanak avatásokat, és tüntetnek ki vitézeket. (Az egységesülésre – úgy tűnik – jelenleg nincs esély.)

F. A.

Felhasznált irodalom: A vitézi Rend története (www.vitezirend.com)

Vitézi rendek Magyarországon

Vitézi Rend
Elnök, főkapitány: Dr. vitéz Várhelyi András
www.vitezirend.com

Vitézi Rend
Főkapitány: vitéz Habsburg József Árpád
www.vitezirend.org

Történelmi Vitézi Rend
Főkapitány: vitéz Hunyadi László
www.vitezirend.hu

1956-os vitézi lovagrend
Elnök, főkapitány: vitéz Holl Ferenc
http://www.56osvitezilovagrend.hu

Vitézi Rend Kárpát-medencei Tartomány
A főkapitányi teendőket a Kormányzótanács gyakorolja
Tartományi kormányzó: v. ns. Vad László
www.vitezek.hu

Erdélyi Vitézi Rend
Országos Törzskapitány: vitéz lovag torbosz-lói Ing. Bereczky Árpád

 

KezdőlapElőző oldal
Következő oldal
Copyright © 2008 Pilisvörösvár Város Önkormányzata