A nagy vihar

A globális felmelegedésnek tulajdonítható szélsőségessé váló időjárás Magyarországon is egyre gyakrabban okoz hatalmas viharokat. Úgynevezett szupercellák is kialakulhatnak, ezekből pedig pusztító tornádók nőhetnek a földig, iszonyú sebességű és nyomáskülönbségű tölcséreik mindent felszippanthatnak és elpusztíthatnak, ami az útjukba áll. A hírek szerint ma már Magyarországon is megjelentek az ún. viharvadászok, akik az ilyen rémisztő természeti jelenségek nyomába erednek, hogy megörökítsék azokat.

Globális felmelegedés ide, globális felmelegedés oda, téves vélekedés lenne azonban az, hogy ilyen hatalmas viharok régebben nem voltak. A legidősebb vörösváriak ugyanis még emlékezhetnek az elmúlt évszázad legnagyobb viharára, az 1924-es tornádóra, amely Bia és Torbágy községek tájékán alakult ki, és egészen Vácig haladva pusztított, hatalmas anyagi kárt okozva és kilenc emberéletet követelve.

A tornádóról a Vörösvári Újságban már kétszer is szót ejtettünk. A 2004. júliusi számban Horváth Imre biatorbágyi kutató írását közöltük, majd a decemberi számban Hidas György német nyelvű visszaemlékezését tettük közzé.

Ezúttal egy szentiváni szemtanút idézünk a viharról Feketéné Ziegler Ágota „Szülőföldünk szép határa” c. nemrégiben megjelent könyvéből.

Ludányi Jánosné, szül. Osztheimer Mária:

Én nem emlékszem, csak mesélték. Hároméves voltam akkor, egy hároméves gyerek mire tud emlékezni? 24-ben volt a vihar, én 21-ben születtem. Az én húgom „Pujszte-kind” (pólyás baba) volt, 24-es májusi születésű, és júniusban volt a vihar, „te krouzi Sturm”. A szüleim meséltek róla, hogy mindenhol a faluban sok házat megrongált, nem csak ott, minálunk. Volt egy „Truchl” (láda), a papa kapta otthonról, a szobában egy kicsi ablak volt, alatta állt. A Truchlra még emlékszem, mert az sokáig megvolt. Azt mesélték, hogy abba berakták a húgomat, a Pujszte-kindet, és a mama ráült, hogy el ne vigye őtet. Azon a házon mindent a papám csinált, nem volt szép, de erős volt. És azt mesélték, hogy ő fogta a konyhaajtót, hogy a szél be ne nyomja, mert akkor elvitte volna az egész házat. Nagyon nagy volt a vihar, ezt tudom. „Taz unce Nullpreit” (gyúródeszka) a werischware (vörösvári) Kálvária-hegyről hozták utána vissza. Mikor csönd lett, ott találták, és mikor megtudták, hogy a mienk, onnan kaptuk vissza. Ezt mesélték. Hát, ha egy szél innen odavitte, akkor nagyon nagy lehetett. „Und ein Khoab aar haums khott.” (És volt egy kosárra való tojás is.) Azt kivitte az útra, ott találták összetörve mindet, hogy aztán mi volt, még azt nem tudom. Benn a faluban nem volt olyan erős [a vihar]. Mikor elvonult, utána lejöttünk a faluba, itt lakott a nagymamám, ez a Motteisz-ház volt. Itt volt egy nagy szederfa, egész fekete volt alatta, mert az egész szedret leverte. Kanc svarc (egész fekete) volt, össze lehetett söpörni, erre emlékszem, ezt láttam. Évekig volt mise utána. Az Új utcában is elvitte a tetőket [a vihar]. A Tischler Mári mondta, ők is fent laktak akkor az Új utcában, ahol a Halbau-erék laktak, hogy ott is levitte a tetőt. (magnófelvételről)

F. A.

Korábbi cikkeink elérhetősége (Vörösvári Újság online):

http://vorosvariujsag.pilisvorosvar.hu/2004/julius/16.htm

http://vorosvariujsag.pilisvorosvar.hu/2004/december/13.htm

Képek a régi Vörösvárról

 

Kérjük Olvasóinkat, hogy a település egykori életéről, hagyományairól, régi épületeiről készült, féltve őrzött fotóikat osszák meg velünk. – a Szerk.

A diadalkapu

Az itt látható fotót azzal a kommentárral adták először a kezembe, hogy azon egy, a vörösvári bányászok által a rendőrségnél lévő kanyarban felállított diadalkapu látható.

A díszes kaput az út fölébe Mindszenty József bíboros-hercegprímás tiszteletére állították, aki a magyarázat szerint ekkor szabadult ki rabságából, és ment „diadalmenetben” Esztergomba. Rövid nyomozás után azonban kiderült, hogy a képen látható diadalkaput valójában egy egészen másként megítélt történelmi személyiség: Hruscsov tiszteletére emelték.

A kép hátoldalán ez a dátum szerepel: 1958. április 8. Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának első titkára éppen ez idő tájt, április 2-tól 10-ig tartózkodott hivatalos látogatáson Magyarországon.

F. A.