Heider László reagálása a Képviselő-testület őt érintő határozatára
A Vörösvári Újság 2009. júniusi számában megjelent a Képviselő-testület 2009. május 20-i rendkívüli ülésen hozott határozata, mely szerint a közszolgálati jogviszonyomat alkalmatlanság címén felmentéssel megszünteti a Pest Megyei Bíróság, mint II. fokú Bíróság ítélete alapján 2009. május 21. napjával (bár köztudott, hogy a jelenlegi Képviselő-testülettel és Polgármesterrel egyetlen napot sem dolgoztam együtt). Ezzel kapcsolatosan az alábbiakról szeretném tájékoztatni a Tisztelt Lakosságot.
1998. január óta először mint aljegyző, később mint jegyző dolgoztam Pilisvörösvár Város Polgármesteri Hivatalában. 2004. évben az akkori polgármester értékelte és minősítette 2003. évi munkámat. Ezen minősítést 2004. júniusában Képviselő-testület elé terjesztette, azonban határozatképtelenségre hivatkozva e napirend tárgyalásánál az ülést bezárta. Majd ugyanezen minősítést változatlan formában és tartalommal kiosztós anyagként 2005. szeptember 19-én ismételten napirendre tűzte, ahol a Képviselő-testület alkalmatlanság jogcímén felmentessél megszüntette közszolgálati jogviszonyomat, annak ellenére, hogy én a minősítésemben foglaltak alapján törvényes határidőn belül a Pest Megyei Munkaügyi Bírósághoz fordultam jogorvoslatért, mivel álláspontom szerint minősítésem szubjektív, valótlan, személyiségi jogaimat sértő megállapításokat tartalmazott. A közszolgálati jogviszonyom megszüntetése miatt úgyszintén Munkaügyi Bírósághoz nyújtottam be keresetet. Az I. fokú Munkaügyi Bíróság ítéletében megállapította munkaviszonyom jogellenes megszüntetését, valamint jegyzői munkakörömbe visszahelyezett.
Az ítéletet a jelenlegi Képviselő-testület és Polgármester megfellebbezte, ezzel felvállalva az előző polgármester és Képviselő-testület törvénysértő döntését. A II. fokú Bíróság a jogellenes munkaviszony megszüntetését helybenhagyta, azonban visszahelyezésemet valótlan indok alapján mellőzte. 2007. november 14-ével munkaviszonyomat megszüntette, és az Önkormányzatot elmaradt járandóság címén bruttó 11.469.798 millió Ft,- + kamatai megfizetésére kötelezte. A döntés ellen felülvizsgálati kérelemmel fordultam a Legfelsőbb Bírósághoz, amely az Mfv. I.10.259/2008./3. szám alatt hozott ítéletével helyt adott keresetemnek, és 2009.04.08-án jogerősen visszahelyezett jegyzői munkakörömbe. A részítélet indoklásában rámutatott arra, hogy visszahelyezésem nem mellőzhető azon indokból, hogy az Önkormányzat időközben jogellenesen jegyzői munkakörömre más személyt nevezett ki. Egyben visszamenőleg elmaradt bérem meghatározására utasította a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságot. Eddigi számítások alapján várhatóan ez újabb (2009. április 8-ig) bruttó 9. 025.282 millió Ft + kamatai költségekkel terheli a város amúgy is súlyos adósságokkal terhelt költségvetését.
A Képviselő-testület határozatának indoklása nem fedi a valóságot, mivel az I. és II. fokú Bíróság minősítésem több pontját megsemmisítette, mindösszesen a 12 pontból 3 olyan, és továbbra is vitatott pont maradt, amire a Testület határozatát alapozta. Természetesen minősítésem egészének megsemmisítése ügyében ismételten felülvizsgálati ké-relmet nyújtottam be a Legfelsőbb Bíróságra.
Ezzel kapcsolatban ügyemnek koránt sincs vége, mivel mind a minősítésem, mind pedig a közszolgálati jogviszonyom jogellenes megszüntetése tárgyában keresettel fordultam a hatáskörrel rendelkező bíróságokhoz.
Heider László
Vesszőparipánk
Forróság, jégeső, pára, köd, felhőszakadás váltják egymást. Nem tudjuk, kalapot vigyünk magunkkal vagy hidegborogatást a homlokunkra, esetleg gumicsizmát esernyővel. Ez jellemzi mostanság az időjárást
A Vásár tér a régi belvároshoz tartozik, afféle vörösvári agóra, találkahely. Innen indulnak az autók, a buszok, mellyel a gyerekeket szállítják különböző programokra, sportfoglalkozásokra. Sok nagyszülő is kíséri, várja unokáját a téren. Ott beszéljük meg a politikát, az időjárást, sőt azt is, mit főzzünk holnap.
Ma éppen 35 Celsius fokos forróság van, mindnyájan keressük az árnyékot. Fiatal apuka (lehet vagy 30) sapkával takargatja kisfia feje búbját.
– Jöjjenek, ide a fa alá, itt kevésbé lehet hőgutát kapni! – invitálom őket, és büszkén mondom el nekik, hogy 15 évvel ezelőtt a környezetvédőkkel ültettük az itt lévő összes lombos fát. Császárfákat, gömbjuhart és gömbakácokat. Hajnali 6-kor felváltva jártunk locsolni, hogy megmaradjanak. Látom várakozótársaimon, hogy megkönnyebbülnek az árnyékban, rögtön beszédesebbé válik a férfi:
– Micsoda mocsok van itt, a téren! Ez régen másképp nézett ki, be volt kerítve, az iskolához tartozott.
– Minden kiszáradva, a fű tele kacattal és gazzal, a bokrok alján féldecis pálinkásüvegek, mintha egy kocsma bejárata lenne – csatlakozik a beszélgetéshez egy fiatal anyuka.
– Nem tetszik tudni kinek a dolga a tér rendbetétele? – fordul bizalommal hozzám, mintha valami vigasztalót várna. – Ugyanis mi annak idején gereblyéztünk, locsoltunk, szemetet szedtünk, a „gyaki kertbe” jártunk még szünidőben is – folytatta lelkesen.
– Ma már csak jogaik vannak a gyerekeknek – szólalt meg nagy bölcsen a fiatal apuka –, ha én lennék az igazgató, nem hagynám ennyiben.
Közben megérkezik sántikálva Kati mama, aki a sors jóvoltából három unokát is menedzsel.
– De kár, hogy nincs hová leülni, egész nap hordom ide-oda az unokákat. Igazán megérdemelnénk, hogy megpihenjünk egy padon – homlokáról letörli a vízcseppeket és körülnéz. Az egyik padon egy holtrészeg alussza az igazak álmát, körülötte üvegek és csikkek garmada. A másik padon (ugyanis kettő van) három suhanc idétlenkedik. „Hasznosan” múlatják az időt. Mindenen röhögnek, és sörös dobozokat pattogtatnak a díszburkolaton.
Gyorsan válaszolok a fiatal anyuka kérdésére: – Pestiek a parkfenntartók, ők adták a legolcsóbb árajánlatot, Pestről járnak ide locsolni a Vásár térre. Aki parkot épít, örökre szóló gondot vesz magára.
Nem bánnám, ha az efféle rögtönzött falugyűlésbe olykor belehallgatnának az illetékesek. Amúgy nem túl hízelgő. Szerencsére megérkezik a várva várt busz, a gyereksereg felszáll, a kísérők hazamennek, a szemét marad.
U. i.: Jogos a kérdés: kell nekünk öt újabb játszótér milliókért, hitelből, mikor ezt az egyet sem vagyunk képesek szinten tartani?
Dr. Gábeli Zoltánné
Kábelégetők
Vörösváron változatlanul folyik tovább a kábelégetés. Azok az emberek, aki erre vetemednek, se a természetre, se a törvényre, se az egészségünkre, se az elemi közösségi normákra nincsenek tekintettel. Társadalmon kívül élnek, a természet ellen. Ellenünk. Forró, kánikulai napok estéjén, amikor mindenki tárt ablakokkal képes csak megmaradni a lakásban, időnként vastag, maró, gyilkos füst lepi el a várost, mert „rezes” barátaink a sötétség leple alatt nekiálltak kábelt égetni.
A helyzet az: 14 ezer vörösvári embernek kell elviselnie nap mint nap néhány tucat rézégetőt, vasazót, hűtőszekrény-kibelezőt, sittlerakót, jogosítvány és forgalmi nélkül száguldozót. Jól van ez így, emberek?
– fetter –
Szerkesztőségi közlemény
Szemrehányó olvasói levelet kaptunk múlt havi lapszámunk megjelenése után. Olvasónk azt kifogásolta, hogy ingyen reklámot csinálunk a Jobbiknak és a Magyar Gárdának. A kifogással kapcsolatban megjegyezzük, hogy a Vörösvári Újság közszolgálati újság, kötelessége hírt adni a város közéletének minden fontosabb eseményéről. A június 5-i Hősök téri Trianon-ünnepség megítélésünk szerint ezek közé tartozott.
Közszolgálatiságunknál fogva mi pártatlanok vagyunk, politikai szempontból nem mérlegelhetjük, hogy miről adunk hírt, miről nem. Ha netán a Munkásőrség helyi szervezete újjáalakulna, és tartana egy nagygyűlést, arról is tudósítanunk kellene.
A történelmet, a közéletet nem mi csináljuk, mi csak beszámolunk az eseményekről. Legjobb tudásunk és szándékaink szerint tárgyilagosan, elfogulatlanul.