Sváb esküvő
Véget ért a projektév a Vásár téri iskolában
Újságunk hasábjain már többször beszámoltunk a Vásár téri Német Nemzetiségi Általános Iskola „Sváb esküvő” projektjéről. A tematikus év során hónapról hónapra ismerték meg és dolgozták fel a tanulók a pilisvörösvári esküvői szokásokat. A projekt a tanév végén szervezett két projektnappal, majd egy nagyszabású előadással és egy fergeteges „lagzival” ért véget.
A június 11-12-i projektnapokon a gyerekek részben már a 13-i, szombati előadásra készültek: összegezték a tanultakat, tablókat készítettek, rendezgették a folyosói kiállítást, mézeskalácsot, sváb süteményeket sütöttek, rozmaringcsokrokat kötöttek. A sütés-főzés jórészt családoknál – nagyszülőknél – folyt, ahol a gyerekek nem könyvből, hanem az életből tanulták meg a sváb gasztronómiai hagyományokat. Sok osztály megfordult a két nap folyamán a Tájházban is, ahol különböző feladatokat kaptak a kiállított tárgyakkal, fotókkal, ruhadarabokkal, bútorokkal, az ismertetett népszokásokkal kapcsolatban.
 |
 |
| Az első osztályosok egy nemzetiségi táncot tanultak be a nevezetes napra | Készülnek az esküvőiruha-minták a 2. A osztályban Deli Gabi néni irányításával |
 |
 |
| Csoportkép süteménysütés után a Nagyváradi utca 3-ban |
Készülnek a meglepetés-mézeskalácsok az iskola technikatermében (Fotók: Fogarasy Attila) |
 |
|
Pénteken este a Sváb esküvő több mint 60 szereplője Stecklné Boldizsár Katalin és Lazri Judit tanárnők irányításával még egy hangosító próbát tartottak az iskola udvarán. A gyülekező felhők láttán ekkor az izgalom a tetőfokára hágott: vajon sikerül-e a szabadtéri rendezvény másnap, amelyre az egész iskola már egy éve készült?…
Másnap délelőtt gyönyörű kétlovas hintóval járta körbe a várost a menyasszony és a vőlegény, Paulheim Adél és Feldhoffer Péter egy kisbíró és két kikiáltó társaságában, hogy az esküvőre invitálja a vörösváriakat. Nem is igen kellett őket azonban noszogatni, jöttek maguktól is: már a kezdés előtt egy órával hosszú sorok álltak a kapunál… Az időjárás is kegyeibe fogadta a rendezőket, kellemes hőmérséklet, felhőtlen ég várta a nézőket, akik végül zsúfolásig megtöltötték az iskola tágas udvarát; mértéktartó becslés szerint is körülbelül 1000-1200-an lehettek.
A műsor a Német Nemzetiségi Táncegyüttes gyermek csoportjának produkciójával kezdődött, majd az iskola nemzetiségi ruhába öltözött alsós táncosai vették birtokukba a színpadot. Maga a „Sváb esküvő” – amely körülbelül háromnegyed órás, látványos, sok szereplős előadás volt – eredeti szövegek és hűen megidézett szokások alapján készült, és a szerelembe eséstől, a leánykérésen át a templomi szertartásig és az esküvői mulatságig elevenítette meg egy házasságkötés történetét.
A nagy tetszéssel fogadott előadás után a Nyugdíjas Klub Nosztalgia Dalköre, majd a Pilisszentiváni Német Nemzetiségi Táncegyüttes szórakoztatta a nézőket.
Este nyolc órától azután megkezdődött az „esküvői mulatság”, amelyen a Bravi Buam zenekar húzta a talpalávalót.
A nagyszámú vendégsereg ellátásáról kétféle módon is gondoskodtak a rendezők; a hagyományos sváb konyha kedvelői a régen szokásos esküvői ételt ehették: csirkepaprikást kaláccsal, s hozzá bort és szódát kérhettek. Akik a modernebb ellátást szeretik, azok sem maradtak éhen, és bizony elmondhatjuk, hogy a hagyományos fröccs helyett ezúttal is sokszoros fölénnyel nyert a kihevült táncosok torkának hűsítésében a sör. Az este olyan jól sikerült, hogy 11 órakor a rendezők alig tudták berekeszteni a mulatságot.
Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az utóbbi évek egyik legsikeresebb rendezvénye volt ez, ahol a hagyományápolás és a jókedvű, felhőtlen szórakozás szerencsésen egymásra talált. A legfőbb, örvendetes tanulság az, hogy a hagyományok korántsem vesztek ki még Vörösváron, hanem öröklődnek nemzedékről nemzedékre. Igenis nagy érdeklődés mutatkozik a hagyományőrző rendezvényekre, előadásokra, és jó irányt követ az az iskola, amely a modern pedagógia és a mai kor változó követelményeinek rugalmasan megfelelő tanterv és tananyag mellett, a hagyományok ápolását, az egészséges nemzettudat kialakítása mellett pedig a nemzetiségi identitástudat fejlesztését tűzi ki zászlajára.
Fogarasy Attila
„Liebe auf den ersten Blick”
Schwäbische Hochzeit in der Nationalitätengrundschule am Marktplatz
Nach langer Planung und vielen Vorbereitungen war es am 13. Juni 2009 soweit: in der Nationalitätengrundschule am Marktplatz wurde von den Schülern – unter Mitwirkung der Lehrer – eine „Schwäbische Hochzeit” aus der Zeit von vor 100 Jahren nachgespielt. Das Projekt zeigte nicht allein die Hochzeit, sondern gab gerafft den Überblick über die Geschehnisse eines ganzen Jahres, angefangen mit dem Kennenlernen des Paares über die Verlobung bis zur Hochzeit.
Initiatoren, Betreuer und Regisseurinnen des Projektes waren die Lehrerinnen Katalin Steckl geb. Boldizsár sowie Judit Lazri, die ihren Schützlingen vor, während und nach der Aufführung unterstützend zur Seite standen. Ihnen ist es zu verdanken, dass die Schüler in solch großer Zahl mit offensichtlicher Freude bei der Sache waren. Die vielfältigen Kleider und Requisiten, die auf das schwäbische Dorfleben Anfang des vergangenen Jahrhunderts verwiesen, halfen den Zuschauern, sich leichter in die dargestellte Geschichte einzuleben. Der Dank gebührt all jenen, die dem Aufruf der Organisatoren folgend mit Leihgaben das Projekt unterstützt haben.
 |
 |
| Vidám jelenet a legkisebb szereplők – Vörös Petra és Steckl Bálint – előadásában | Mirk Júlia és Szőnyi Rebeka énekduója, harmonikán kíséri őket Mirk Olivér |
 |
 |
| Vidám hurkatöltés az esküvőre: Tasi Bence, Mátrai Dominik, Hau Márton és Mirk Júlia |
A főszervezők és a főszereplők a tapsrendben: Stecklné Boldizsár Katalin, Paulheim Adél, Feldhoffer Péter, Lazri Judit |
 |
|
Die Aufführung traf auf ein viel größeres Interesse als es die Veranstalter zuvor erwartet hätten. Etwa Tausend Zuschauer beobachteten das Geschehen auf und vor der Bühne, das auch von den Kameras des „Unser Bildschirm” und des „Pilis TV” aufgezeichnet wurde. Dies ist eine Zuschauerzahl, mit der heutzutage manch ein kommerzieller Veranstalter von öffentlichen Aufführungen mehr als zufrieden wäre.
Nach den schwäbischen Grußworten des Schirmherrn László Sax und der Direktorin der Schule Gabriella Fogarasy begann die Darbietung der Geschichte der Liebe und Hochzeit von Nantscherl und Josef, die von Adél Paulheim und Péter Feldhoffer dargestellt wurden.
Zunächst tanzten die Jugendlichen des „Donauschwäbischen Volkstanz-ensembles Werischwar”, gefolgt von der gemeinsamen Tanzdarbietung der beiden ersten Klassen der Nationalitätengrundschule. Hierauf begann die Geschichte der eigentlichen „Schwäbischen Hochzeit”. Geleitet durch die erklärenden Worte der beiden, abwechselnd sprechenden und dabei sowohl das Deutsche als auch das Ungarische benutzenden Erzähler konnte ein jeder der anwesenden Zuschauer immer genau verstehen, was gerade gespielt wurde: die Liebe des jungen Paares, die Verlobung, die Hochzeitsvorbereitungen, der Umzug zum Haus der Braut, das Bekleiden der Braut und die Rolle der Kranzjungfern bis hin zur Hochzeitsfeier nach der Eheschließung selbst.
Geschickt haben die „Regisseure” der Vorstellung darauf geachtet, dass die Darbietung abwechslungsreich und für die Zuschauer spannend bleibt, so auch indem von den Spielenden nicht nur die Bühne, sondern auch der Raum vor der Bühne genutzt wurde, zum Beispiel zur Veranschaulichung der Umzüge. Hierdurch war immer Abwechslung und Bewegung gegeben. Ebenso war es ein „Volltreffer”, das Publikum direkt in das Geschehen einzubeziehen, indem bei der Darstellung der kirchlichen Trauung alle Anwesenden aufgefordert wurden, das „Vater unser” mitzusprechen.
Kurzum: eine sehr gute Idee fand ihre gelungene Umsetzung vor inte-ressiertem Publikum an einem Tag, an dem es auch Petrus mit dem Projekt gut meinte und bei strahlendem Sonnenschein nur leichten Wind schickte.