Képek az első áldozásról

 

Úrnapi körmenet

2009. június 3-án szerdán 19 órakor a vörösvári KDNP és Fidesz Trianoni emléknapot tartott a nagytemplomban. Vendégünk volt Hofher József jezsuita atya, aki a 90-es években Vörösváron káplánként szolgált.

(Fotók: Rásonyi Győzőné)

A szerzetes nagy szeretettel köszöntötte régi híveit, komoly történelmi tudása és ismeretei nyomán a trianoni békediktátum következtében szétdarabolt Magyarország sorsáról beszélt a gyásznap előestéjén. A zsúfolásig telt nagytemplom szentmiséjét a vörösvári egyházi kórus tette még ünnepélyesebbé. Ezúton is köszönjük Kristofori Valter plébános úrnak, hogy a trianoni szentmise megtartásához segítséget nyújtott. – Dr.

Gábeli Zoltánné

Változás előtt a helyi egyház

Tavaly ilyenkor, a bérmálás idején ért bennünket a váratlan hír, hogy Ambrózy Tamás atyát Csákvárra helyezik plébánosnak. Ez mindenkit sokkolt, és joggal kérdezték: mi lesz ezután? Boros Zoltán plébános atya is leroskadt székébe, és azon tűnődött, hogyan fogja egyedül ellátni ezt a három egyházközséget? (Pilisvörösvár, Bányatelep, Pilisszántó)

Zoltán atya kiújult betegsége választ adott számára e kérdésre, és kérte elhelyezését egy kisebb, nyugodtabb helyre.

Ebben a helyzetben érkezett Weisenfeld Zoltán atya, aki a Püspök atya hívó szavára azonnal igent mondott. Átmeneti segítségre kérték fel, míg az új plébános Kristofory Valter atya felépül betegségéből. Már ekkor látni lehetett, hogy ez a helyzet csak átmeneti lehetőség. Hosszú távon Valter atya egyedül lesz kénytelen ellátni Vörösvárt és Szántót, és az ebből fakadó problémákat kezelnünk kell és meg kell oldanunk. Valter atya is felismerte ezt a helyzetet és négy jelentkezőt még az őszszel beiskolázott a fehérvári lelkipásztori kisegítő képzésre. Babay Kristóf, Blazsek Vilmos, Ujházy András és Varga Zoltán – reményeink szerint – november 25-én, Katalin napján fogják kézhez kapni kinevezésüket. Rajtuk kívül, mindenki más segítségére is nagy szüksége lesz a plébános atyának.

Kedves Hívek! Ez a helyzet sok-sok lehetőséget és feladatot kínál a világiak számára.

Mi itt, Pilisvörösváron eddig hozzá voltunk szokva ahhoz, hogy minden egyházi feladatot a plébános vagy a káplán (káplánok) végeztek. Az egyházmegye más településein ez már régen nem így működik. A civil munkatársak már régebben bekapcsolódtak az egyház vérkeringésébe, és aktívan kiveszik részüket a munkából. Nem kell nagyon meszszire tekinteni elég, ha csak Pilisszentivánt nézzük, ahol már egy generáció nőtt fel azoknak a világi személyeknek a keze alatt, akik évekkel ezelőtt kezükbe vették a hitoktatást.

Valter atya jól ismeri őket, hiszen fiatalabb korában velük együtt tevékenykedett a szentiváni egyházközségért.

A teljesség igénye nélkül fel szeretnék sorolni néhány területet, ahol a civilek aktív munkát végezhetnek közösségünk fejlődéséért.

Az első és talán a legfontosabb a hitoktatás. Valter atya irányításával ezt a feladatot teljes egészében átvállalhatja a világi hívek közössége. Fontos lenne, hogy a nyolcadik osztály után is legyen lehetőség a közösségi életre és a hittan tovább tanulására.

Civilek irányíthatják a fiatalok fejlődését a keresztény értékekre alapozva (pl. Szentjánosbogár Klub, Cserkészet, Kórus, majd később Asszonyklub és egyebek). Ezek valamennyien alkalmasak jó közösségek kialakítására, melyekben olyan tapasztalatokat szerezhetnek a fiatalok, hogy jó valahova tartozni. Ez a pozitív tapasztalat megmaradhat a párkeresés, majd a párválasztás idejére is. Sőt igényük lesz arra is, hogy házasságban élve, gyermekeket nevelve is legyenek közösségek, ahol hasonló életállapotban lévő anyukák és apukák tudják megosztani örömeiket és problémáikat. A közösségekben felnövő fiatalok körében nagyobb a lehetőség a papi hivatásra.

A ministránsokkal való foglalkozás szintén nem feltétlenül papi feladat. Várjuk olyan fiatal felnőttek jelentkezését, akik ifjú korukban aktív ministránsok voltak, és példát mutatnának a mai fiataloknak az oltár körüli szolgálatra. Azt gondolom, ez nagy vonzerő lenne fiataljaink számára. Nem régen hallottam, hogy Budakeszin 60 ministráns szolgál civilek irányítása mellett. Mi miért ne tudnánk hasonló nagyságú ministráns csapatot kialakítani?

Valószínű, hogy még sok más lehetőség adódik a világi munkatársaknak. Aki egy kis indíttatást érez magában bármely feladatra, ne hezitáljon, jelentkezzen Valter atyánál!

Idén ősszel is szeretnénk beiskolázni néhány jelentkezőt lelkipásztori kisegítő képzésre. Ezek a munkatársak sok terhet le tudnak venni a plébános atya válláról.

Csak a gyóntatás és a szentmise bemutatása kizárólag papi feladat. Ezen kívül az összes feladatot elláthatják a megfelelő jogosítványokkal rendelkező civilek. A lelkipásztori kisegítőt elvégzők segíthetnek az áldoztatásban, igeliturgiát tarthatnak, temethetnek.

Bizonyára furcsa lesz ez a helyzet mindannyiunknak, de jelenleg ez az egyetlen lehetőség arra, hogy egy ekkora terület egy pappal tudjon működni. Át kell alakítani a szentmisék számát és rendjét is. Mindenkit arra szeretnék kérni, hogy ne csak bíráljon, hanem próbáljon segíteni építő ötleteivel és jó szándékú észrevételeivel.

Mutassuk meg, hogy minden megnyilvánulásunkat a szeretet hatja át, és arról ismerjenek meg Bennünket, hogy minden helyzetben szeretjük egymást. Ne bújjunk el a szokásos frázis mögé, hogy ez eddig nem így volt, vagy évtizedek óta ez nem így működött. Természetesen nagyon fontos, hogy az összes változtatáskor vegyük figyelembe az értelmes hagyományokat és azokat, melyek fontosak az identitásunk megtartásában.

Olyan időszak következik, amely valóban új lesz papnak és hívőnek egyaránt.

Erősítsük egyházközségünket, és buzdítsunk mindenkit az összefogásra.

Hoffher József atya mondta itt nem régen, hogy ámul és bámul, hogy milyen szép lett a templomunk, és azt kívánta, hogy az egyházközség lelki élete is legyen ennyire szép, és hétről hétre töltsék meg a hívek ezt a szép templomot.

Botzheim Tibor
világi elnök

Böjte Csaba testvér gondolatai

Nemcsak a részvények esnek, meg az árfolyamok, hanem mintha a világ nagyhangú elöljárói is elcsendesedtek volna. A politikusok elbizonytalanodtak, a bankárok sokkal visszafogottabban nyilatkoznak. Talán ez nem is volna baj, az a szomorú, hogy az emberiség nagy tömege a holnaptól már nem a jót, nem szép álmaik beteljesedését várja, hanem reményvesztetten félnek az eljövendő napoktól, mely nagyon sokak szerint csak munkanélküliséget, háborút, összeomlást, anarchiát, pusztulást fog hozni. Félünk, mert szinte kitapintható, ahogy napról napra párolog, vékonyodik el az embertársainkban a közintézményeinkbe vetett bizalmunk, hi-tünk. Elillan az összetartozás kellemes érzése, az, hogy együtt jobb, könnyebb, szebb ez a világ. Elmagányosodunk, bezárkózunk, félünk egymástól és sok mindenben megtorpanunk.

(...)

Megtorpant a világunk, de nem is baj – mondom fél szájjal –, mert talán nem jó felé mentünk.

Nem hiszem, hogy nekünk még több autóra, és csillogó-villogó ruhára, limlomra, elektromos kütyüre lenne szükségünk. Jó lenne most egy csendes, visszafogott séta. Úgy gondolom, hogy mindannyian arra vágyunk, amit a betlehemi barlang jelképez, arra amit a Mária karjaiban simuló kisgyermek mosolya jelent: Biztonság, szeretet, egymást átkaroló jóságra van szükségünk! Mária figyelő, egy életre kimondott alázatos igenjére, Szent József megbízható férfiúi hűségére, ki a nem vér szerinti gyermekére is gondoskodó jósággal tekint. Nekünk ma a család melegére, megértésre, elfogadásra, a ránk ragyogó tekintettel felnéző kisdedekre van szükségünk.

(...)

Megtorpantunk, hogyan tovább? Alázatos imádkozó lélekkel kérem az Urat, hogy a názáreti csendes élet mellett tudjunk dönteni. Krisztus mutatja nekünk a kétezer éves utat, a szeretet útját. Képesek vagyunk a mindannyiunkat boldoggá tevő szeretet mellett dönteni, vagy világunk újból a gonosz lélek játékszere lesz? Van megoldás, kiút, és lelkünk mélyén érezzük, látjuk is ezt az utat. Merjünk külön külön is, de együtt és a jó szándék által vezetett őszinte szeretet útja mellett dönteni, nem feledve azt, hogy bármi is történik körülöttünk, az nem jogosít fel bennünket arra, hogy letérjünk erről az útról, melyen kívül minden más csak pusztulás, szakadék.