Miért volt szükséges a Szentlélek eljövetele számunkra?

Húsvét hajnalán Jézus feltámadt a sziklasírból. A tanítványokat eltöltötte az öröm, hogy Mesterük él, s valóra vált minden, úgy, ahogyan megmondta. Húsvét napjaiban mi is ünnepelünk, örvendezünk, a családtagok összejönnek elfogyasztani a sonkát, meglátogatják egymást a barátok a munkaszüneti napokon. De meddig tart örömünk? Meddig beszélünk Jézus feltámadásáról?

Az ünnepnapok elteltével visszarázódunk a hétköznapok szürkeségébe, rohanásába, s nem csak a közös vacsorákra, a baráti összejövetelekre, de már Jézusra, a feltámadás örömére sem marad időnk, energiánk. Pedig húsvét ünnepe valójában 50 napig tart, azaz pünkösdig, amikor a Szentlélek megerősítő eljövetelét ünnepeljük. Valamilyen szinten mi osztjuk be a saját időnket. Gondoljunk csak arra: nap mint nap mennyi időt töltünk semmitmondó televíziós műsorok megtekintésével, vagy az utcán állva panaszkodással. S mindezektől csak egyre rosszabb lesz a közérzetünk, felmegy a vérnyomásunk, vagy éppen depressziósan bezárkózunk a szobánkba. Mintha egyedül, segítség nélkül nem lennénk képesek a szívünkbe zárni a feltámadás örömét, hogy Jézus megváltott minket bűneinktől, s megnyitotta az üdvösség kapuját.

Pedig milyen jó lenne minden reggel azzal ébredni, hogy Isten megint ad számunkra egy új napot, új lehetőségekkel, hogy jót tehessünk másokkal önzés és elnyomás helyett, hogy az ő dicséretére nyithassuk ajkunkat csúnya beszéd helyett. És milyen jó lenne az üdvösség örömével tölteni az egész napot, hogy másoknak fényt vigyünk nyomorúságos magányába egy-egy mosollyal, vagy hogy a szeretetre és a harmóniára irányítsuk figyelmünket a kapkodás, az igerültség helyett. Így este aztán békésen hajthatnánk fejünket párnánkra ajkunkon hálaadó imádsággal. De mintha egyedül nem lennénk erre képesek...

Jézus Krisztus pünkösdkor elküldte nekünk a Vigasztalót, az Igazság Lelkét, „aki majd mindenre megtanít titeket”. Hagyjuk, hogy a Szentlélek tanítson minket! Nyissuk meg fülünket és szívünket a Szeretet előtt, hogy segítsen minket a feltámadás örömében élni, mozogni és létezni!

Istentől megáldott békés pünkösdi ünneplést kívánok mindenkinek:

Valter atya

Reményik Sándor

Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Elhangzott a Német Nemzetiségi Vegyes Kórus Koncertjén
április 26-án a plébániatemplomban

Hálaadó kóruskoncert

Április 26-án vasárnap délután gazdag és szép koncerttel ünnepelte meg a plébániatemplom megújulását a Német Nemzetiségi Vegyes Kórus. „Zenével és énekkel kívánunk hálát adni az Úrnak, hogy erőt adott e nagy munka elvégzéséhez” – vezette be műsorukat Lukács Krisztina, aki a továbbiakban nemcsak az egyes zeneszámokat konferálta be, hanem Reményik Sándor és Sík Sándor verseivel tette még emelkedettebbé a hangulatot.

A koncerten elhangzó zeneművek a Húsvét ünnepköréhez kapcsolódtak. Ennek jegyében hangzott el Palestrina „Jézus nagy Király” és Koringer „Krisztus feltámadott” című szerzeménye. A továbbiakban a kórus Brad-bury „Amint vagyok” című művét, Otto Fischer két dalát és Otto Groll „Oh, Herr welch ein Morgen” c. művét adta elő.

A Német Nemzetiségi Vegyes Kórust Neubrandt Ferenc és felesége, Piroska vezényelte.

A színvonalas koncertnek több vendég előadója is volt: Tácsik Zoltán brácsaművész, Halmschláger György ütőhangszeres művész és az Angelica Kórus Gromonné Keszthelyi Ildikó vezényletével.

Emlékezetes koncert volt ez – a felcsendülő dallamok egybeolvadtak a Húsvét, a Feltámadás és a templom megújulása iránt érzett örömmel.

F. A.

Jelképek III.

Kenyér és hal

A plébániatemplom szentélyének barokk stílusban újrafestett mennyezetén balról a második háromszögben látható keresztény szimbólum a „Kenyér és hal”. A Bibliában mind a négy evangélista elmondja, hogy Jézus a Galileai-tó partján 5 kenyérrel és 2 hallal jóllakatott 5 ezer férfit, asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt, s a maradékból 12 kosarat töltöttek meg. Jézusnak ez a csodatétele a gondoskodó isteni szeretet megnyilvánulása. A Kenyér és a hal az Oltáriszentség jelképe.