Szimfonikus zene Bachtól Mozartig

A program egy nagyzenekari művet is ígért: Mozart C-dúr zongoraversenyét! A sajnos nem túl nagyszámú hallgatóval együtt kíváncsian vártam, hogy Brezovácz Mirjam zongoraművésznő, zeneiskolánk ifjú tanára és az Érdi Kamarazenekar hogyan adja ezt majd elő a Művészetek Háza színpadán.

De ne siessünk előre!

A zenekar vezetője Rédai Erzsébet röviden bemutatta a szólistát és a zenekart, majd Bach F-moll zongoraversenye nyitotta meg a műsort. Az első tétel forte részleteiben a kamarazenekar hangereje – önhibáján kívül – kissé elnyomta a szólóhangszerét, ezt azonban már a második tételben, s a későbbiek során végig sikeresen korrigálták. Haydn „A dél” c. szimfóniája következett, melynek igazán emlékezetes második és harmadik tételében a szólisták között a zenekarvezető és – városunk képviseletében – Tácsik Zsuzsanna tanárnő remek együttes gordonkajátékát élvezhettük.

A rendkívül igényes április 26-i zenedélután kiemelkedő műsorszáma a már említett Mozart-zongoraverseny volt. Igazán egymásra talált itt a szólista és az immár nagyzenekari együttes. Külön említést érdemel a réz- és fafúvósok pontosan együttjátszó hangzása.

Az előadás után a pécsi, de már Buda-pesten élő Brezovácz Mirjammal beszélgettünk, aki a próbák miatt kissé fáradtan, ám a megérdemelt siker és a gratulációk hatására mosolyogva beszélt arról, hogy nem régen muzsikálnak együtt az érdiekkel, ahol szintén a városi zeneiskolában tanít. Megtisztelő, hogy az utóbbi időben szívesen és egyre gyakrabban lépnek fel a Pilis kisebb-nagyobb településein, köztük nálunk, Vörösváron is. Szeretettel várjuk újra mindannyiukat!

Pócsi János

Térségi zongoraversenyen a jövő reménységei

Halk zongoraszó szűrődött ki május 14-én délután a Művészetek Háza díszterméből. Közben a másik teremben izgatott gyerekek várakoztak, hogy sorra kerüljenek, hisz most rendezték meg Vörösváron második alkalommal az e térségi művészeti iskolák zongoranövendékeinek versenyét.

Pilisszentiván, Piliscsaba, Pomáz, Nagykovácsi és Vörösvár kis előképzős, első-másodikos zongoranövendékei mutatkoztak be először, majd őket követték az „idősebbek”. Jó volt hallgatni egy-egy versenyző lágy billentésű játékát, éneklő hangú, szép dallamvezeté-sét. A versenyt a továbbképzősök zárták.

Egyes résztvevők játékában tévesztések, ritmikai problémák, apróbb hibák természetesen akadtak, de ez elnézhető, mert a cél nem a zeneszerető gyerekek közti versengés, hanem a megmérettetés volt. Ezért is díjazta a zsűri a résztvevőket korcsoportonként bronz, ezüst és arany fokozattal, melyeket Balasi Anikó és Szlovencsák Péter adtak át. Arany minősítést kapott Pál Zsigmond, Fang Han István, Illés Sarolta Piliscsabáról, Soltész András Nagykovácsiból és Hegedűs Fanni Pilisvörösvárról.

A kiegyenlített mezőnyből is kiemelkedett két továbbképzős növendék, Illés Sarolta és Soltész András játéka.

Köszönet a Művészetek Házának ezért a szervezésért, hiszen a rendszeres szereplés nyomán az ifjú előadók hozzászoknak a közönséghez, sarkallja őket a versenyláz, könnyedebb, felszabadultabb lesz játékuk.

P. J.

Szép arcok fekete-fehérben

Molnár Aliz, fiatal piliscsabai grafikus kiállítása nyílt meg május 8-án a Mű-hely Galériában.

Igazán jó érzés, hogy városunkban és környékén a már neves mesterek mellett ennyi tehetséges fiatal bontogatja művész-szárnyait!

A bemutatott grafikákról első benyomásom az volt, hogy sajnos nem könnyű gyönyörködni bennük. A fekete-fehérben is sötét tónusú, kivétel nélkül portrékból álló gyűjtemény élvezetét bizony kissé zavarja, hogy a képek előtti üveglapok szinte minden irányból csillognak. Ez későbbi bemutatásukkor természetesen könnyen elkerülhető.

Feltűnően sok a távolkeleti és indiai arc. Mindegyikük – főleg a szemekből, s az arc tartásából áradóan – egész embert, egész sorsot tár elénk. Csak szép arcokat látunk, bármelyikükön sokáig megpihen szemünk. Az arcizmok, a nyakak megformálása – Távol-Keleten a női szépség meghatározó szimbóluma a szépvonalú nyak – máris kitűnő anatómiai ismereteket; mi több, későbbi erőteljes, kifejező test-ábrázolási készséget sejtet. A fiatal művész elmondta, hogy már alig várja, hogy személyesen is megismerkedhessen modelljeinek országával.

Egy látogató megkérdezte: vajon miért nincs mosoly egyik arcon sem? Elgondolkodtató a válasz: „Mert a mosoly – mégha oly szép is – nagyon sok mindent elrejt, eltakar”. Érdekes az is, hogy az arcképek közül nem is egyet a megpillantás benyomása, nem pedig egy valós modell elemző szemlélete hívott életre…

Egészében véve Molnár Aliz látásmódja, kifejező eszközeinek határozottsága egy életkoránál jóval érettebb művész világát tükrözi. A május végéig tartó kiállítás megtekintését szívesen ajánlom városunk szépet szerető lakóinak.

Az est dalos, májusi hangulatot idéző részében Máté Józsefet és két leányát hallhattuk. Az édesapa már harmadszor, Krisztina és Barbara pedig másodszor szerepeltek a Galéria színpadán. Ezen az estén több dalt is hallhattunk a két tehetséges kislánytól (leginkább az Abba-dalok tetszettek).

A műsor után Krisztina elmondta, hogy húgával együtt nap mint nap nagyon sokat gyakorolnak, s a közelmúlt kitűnő svéd együttesének számai „civilben” is a kedvenceik. Gyakran lépnek fel rendezvényeken, de az itteni színpadi szereplés mindig kicsit több izgalommal, nagyobb elfogódottsággal jár. Dicséretükre szóljon, ezt nem érzé-keltük…

Pócsi János

A Városi Könyvtár könyvajánlója
Fekete István: Zsellérek

Fekete István nevét talán mindenki ismeri. A Vuk, a Tüskevár vagy a Téli berek című regénye kötelező olvasmány. Én azonban most a felnőtteknek szeretném ajánlani Zsellérek című művét. A könyv 1939 és 1944 között hét kiadást ért meg, és több tízezer példányban talált olvasóra. 1945 után a tiltott könyvek listáján szerepelt, elsősorban a Tanácsköztársaság kritikus ábrázolása miatt. Újabb megjelenésére egészen a rendszerváltásig kellett várni, ám ekkor is csupán csonkítva látott napvilágot. Nemrég azonban megjelent a könyv teljes kiadása, mely a Városi Könyvtárban is megtalálható.

A Zsellérek cím nem a falusi nincstelenek rétegét jelenti, hanem családnév.

Zsellér Péter egy Debrecen melletti településről, Bartalról kerül a legendás Református Kollégiumba, ahol életre szóló barátságot köt faluja tiszttartójának fiával, Ughy Lacival. Hamarosan úgy emlegetik őket: a Zsellérek. Eltérő társadalmi helyzetük ellenére ezt a barátságot a történelem viharai csak tovább erősítik. A pesti egyetemi évek alatt a szerelem is rájuk talál. A mindig szemérmes író gyönyörűen ír Zsellér Péter és a falu fiatal özvegye szerelmének beteljesüléséről.

Vajon mi lesz hőseink sorsa? Péter jogi diplomával a zsebében Pesten marad, vagy visszatér, hogy segítse szülőfaluját?

A fordulatos cselekmény mellett ebben a könyvben is megcsodálhatjuk az író gyönyörűségesen szép tájleírásait. Az önéletrajzi elemekkel gazdagított Zsellérek a hazatérés regénye.

Fekete István (1900-1970) gyermek- és iskolás éveivel Somogyországhoz kötődik. Egy romantikus ifjúsági regény, A koppányi aga testamentuma (1937) indítja el írói karrierjét. Színházi sikere is van. Vadásztörténeteket, de még halászati szakkönyveket is publikál. Több természettudományos kisfilmet ír és rendez. Az ötvenes években elveszti minisztériumi állását, de az írói munkát nem hagyja abba. Ebben az időben születik néhány népszerű állatregénye, például a Kele (1955), a Lutra (1955), a Bogáncs (1957). Könyveinek sajátos varázsát az író mélységes természetszeretete adja. Több könyvre tervezett önéletírásának csak az első kötete jelent meg Ballagó idő (1970) címmel.

Fetterné Denk Éva könyvtáros

Hírek a Könyvtárból

2009 tavaszán elkezdtük a Városi Könyvtár állományának számítógépre vitelét. Ebből az olvasóink még nem sok mindent érzékelhetnek, jobbára csak a szerdai szünnapot. Erre – többek között – azért volt szükség, hogy haladni tudjunk az adatbevitellel, melynek során minden könyvet kézbe kell venni és vonalkóddal ellátni. Első körben a gyermekkönyvtár került sorra, s reményeink szerint ez év végére megvalósulhat a részleg gépesítése.

A kölcsönzés a könyvtárosoknak fontos, a keresés azonban az olvasóknak lesz hasznos segítség. Amennyiben az anyagi források lehetővé teszik, a felvitt állomány az interneten keresztül kereshetővé válik, és egyéb elektronikus szolgáltatásokat (előjegyzés, meghosszabbítás) is igénybe lehet venni. Ezzel párhuzamosan szeretnénk, ha a könyvtárnak lenne saját – a Művészetek Háza honlapjának részeként – megújult weboldala.

A feldolgozás alatt a könyvtár zavartalanul üzemel. A szerdai szünnap kivételével továbbra is várjuk kedves olvasóinkat.

Varga Máté Benedek
könyvtáros

Radnóti-emlékest a Pilisi Alkotó Kaptár szervezésében

Radnóti Miklós születésének 100. évfordulóját és sok ember alkotókedvét ünnepelhettük a Pilisi Alkotó Kaptár szervezésében május 16-án. A már januárban a Radnóti-év kapcsán meghirdetett irodalmi és képzőművészeti pályázatra közel 50-50 pályamű érkezett.

A délután négykor kezdődő program két felvonásból állt. Az első részben Radnóti-emlékműsort láthattunk. Mint Czeglédi Gizella, az est fővédnöke nyitóbeszédében elmondta, fontos a múlt ismerete és megőrzése. Irodalmunk és történelmünk része Radnóti élete és munkássága. Az irodalmi műsort, mely az életrajz kronológiája szerint haladt, Vivaldi Négy évszak című művére készített táncbetétek szakították meg.

A szünetben aprósütemény és üdítő fogyasztása mellett, megtekinthettük a pályaműveket. Az ünnepélyes díjkiosztás előtt hangzott el Schlotter Ferenc ez alkalomra írt magyaros zenei kompozíciója.

A díjazottakat dr. Czeglédi Katalin és dr. Feledy Balázs zsűrielnökök méltatták. Mint dr. Czeglédi Katalin az irodalmi alkotások fő bírálója elmondta, külön örömet szerzett, hogy határon túli magyarok is pályáztak, valamint, hogy a húsz éves korosztálytól a 96 évesig részt vettek a pályázaton. Négy témakörben lehetett versenyezni: Szerelem, Hazaszeretet, Otthon melege, Erőltetett menet. A közel ötven pályamű közül kilencet díjazott a zsűri, plusz különdíjat is kiadott.

Dr. Feledy Balázs szerint a képzőművészeti alkotások nem sikerültek magas színvonalúra, bár elmondható, hogy nagyon nehéz képzőművészeti alkotást létrehozni Radnóti-művek alapján. A pályázók – mondta Feledy – szűken értelmezték Radnótit, és szinte csak az életmű tragikus vonulatait vették figyelembe. Egy ilyen képzőművészeti alkotás megszületéséhez Radnóti-látomással kell rendelkezni.

Pozitív érdemként a zsűri kiemelte a sokrétű technika alkalmazását, és felhívta a közönség figyelmét a budapesti Petőfi Múzeumban megtekinthető Radnóti-kiállításra.

Emlékeztünk Radnótira. És most mindenki vegye le a polcról a Radnóti-kötetet, és emlékezzen otthon.

Hidas Ildikó