Vaskoszorú a tenger mélyén

A legnagyobb magyar hadihajó tragédiája

1918. június 10-én, hajnali fél négykor két olasz motorcsónak torpedókat lőtt ki a Szent István csatahajóra. A torpedók súlyos károkat okoztak a hajótestben. A császári és királyi flotta büszkesége az oldalára fordult és süllyedni kezdett. Testvérhajója, a Tegetthof megpróbálta kikötőbe vontatni, de nem sikerült. Hat óra után nem sokkal a Szent István csatahajó a horvátországi Premuda-szigettől 9 mérföldnyire délre elsüllyedt. Ma 66 méter mélyen fekszik az Adriai-tengerben. A hadisírnak minősülő roncs 89 tengerész végső nyugvóhelye.

A Szent István csatahajó a maga 152 méter hosszúságával, 28 méter szélességével, 20 000 tonna vízkiszorításával, 46 ágyújával a magyarok által valaha épített legnagyobb hadihajó volt. 1912-ben kezdték építeni a Fiume melletti Ganz-Danubius Hajógyárban, és 1915 novemberében állították hadrendbe, de a háború során jórészt a polai kikötőben állomásozott. A sors fintora, hogy jelentős bevetésben mindössze egyetlenegyszer vett részt, és ez egyben az utolsó útja is volt. 1918. június 9-én futott ki egy kötelék tagjaként azzal a céllal, hogy feltörjék az Otrantói-szorosban lévő tengerzárat. Fedélzetén ekkor 1087-en teljesítettek szolgálatot. A torpedótámadás következtében közülük 89-en vesztek oda. A roncs ezért kegyeleti hely, 85 tengerész és 4 tiszt sírja. (Közülük 41-en voltak magyarok.)

Az emberáldozat és anyagi veszteség mellett nagy volt a monarchia haditengerészetének erkölcsi kára is, hiszen a hadtörténelemben először fordult elő, hogy egy csatahajót torpedókkal semmisítettek meg.

További kuriózum még, hogy a Szent István pusztulását filmen is rögzítették a Tegetthof csatahajóról.

A roncsot 1974-ben halászok fedezték fel, akiknek a hálója beleakadt a hajótestbe. Jugoszláv búvárok merültek le a hajóhoz, ők készítették el az első víz alatti felvételeket. A magyar Szent István Búvárrégészeti Expedíció tagjai 1994 októberében látogathatták meg először e tengeri kegyeleti emlékhelyet.

2008. október 2-án a magyar honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök jelenlétében ismét magyar búvárok merültek le a Szent Istvánhoz és a mélyben nyugvó roncs mellé fekete gránit emléktáblát helyeztek. A táblán „A kötelesség előbbre való, mint az élet!” jelmondat olvasható magyar, német és horvát nyelven. Az emléktáblához erősített kovácsoltvas koszorút Gréts József, pilisvörösvári díszítőkovács készítette.

A felszínre visszaérkező búvárok jelentése után a delegáció tagjai koszorúk és virágok tengerbe dobásával hajtottak fejet a szerencsétlenül járt tengerészek emléke előtt.

Gréts Józsefnek díszoklevéllel köszönte meg a miniszter a díszes vaskoszorút.

(A vörösváriak közül többen is szolgáltak a monarchia flottájában. Fetter János – e sorok írójának apai nagyapja – 1917. október 9-én aknarobbanás következtében hunyt el Albánia partjainál.)

Fogarasy Attila

A cikk forrásai: Wikipédia, http://kriegsmarine.fw.hu,
http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww1/technika/hajok/szent_istvan.html.

A Szent István elsüllyedéséről készült film megtekinthető itt: http://www.youtube.com/ watch?v=hWO-AUI8HDE

Vörösvár legrégebbi térképe

Az I. katonai felmérés az Osztrák Birodalom, ezen belül a történelmi Magyarország első részletes topográfiai térképezése, 1763—1785 között zajlott. A teljes Birodalom területére mintegy 3400 db 1:28.800 méretarányú, kéziratos, színes szelvény készült el, több önálló, nem összefüggő felmérés keretében – olvasható az Arcanum Adatbázis Kft. 2004-ben megjelentetett DVD-kiadványának ismertetőjében. A DVD az I. katonai felmérés anyagából a Magyar Királyság területén 1782—1785 között készült, 965 kéziratos, színes szelvényt adja közre.

Innen másoltuk ki azt az 1783-ban készült térképszelvényt, amelyen Vörösvár is megtalálható. Ezen a térképen láthatjuk minden bizonnyal a legrégebbi ábrázolását a török kor után újratelepített falunak. (A plébánián található szintén kézzel készült térkép 1812-ből származik.)

A térképrészleten jól kivehető a falu utcaszerkezete, a templom, a plébánia és a Szent Flórián kápolna. Ekkoriban a falunak még csak néhány utcája volt, így a Sváb utca, a Pék utca, a Nick utca, a Zsák utca. A legrégebbi utca valószínűleg a Sváb utca volt (a mai Iskola utca).

A térképrészleten két igen érdekes dolog is észrevehető. Az egyik az, hogy az országút még nem a mai helyén kanyarog, hanem a Templom téren halad keresztül. A másik egy hatalmas U alakú épület a mai Büfé helyén. Vajon mi lehetett? Lehet, hogy egy fogadó vagy az egykori postaállomás épülete?

F. A.