Fotelkultúra

A Vörösvári Újságban többször célozgattak már óvatosan arra, hogy a zeneiskolai rendezvényekre alig gyűlnek össze az emberek. Nincs közönség. Hallgatóság nélkül a legkiválóbb produkció, a legjobb művészekkel is kudarcra van ítélve. Szenvednek az előadók, a kiállítók, a műsorvezetők és szenvednek a szervezők. Pedig most elégedettek lehetnénk. Van egy jó fellépésű, fiatal, mondhatni rutinos kultúr igazgatónőnk, aki ráadásul tősgyökeres vörösvári, agilis, intelligens. Sokat tesz azért, hogy mi, helybeliek csekély belépőért, olykor ingyen is kultúrához jussunk. Vannak családoknak szóló műsorok, fiatalokat megmozgató előadások és gyakran tartanak nyugdíjasoknak rendezvényeket. Legtöbbször olyan színvonalas műsorok kerülnek terítékre, hogy Budapesten közelébe sem juthatnánk hasonlóhoz. Ám az előadások látogatottsága alig éri el a 30-40 főt. Akkor van teltház, mikor a fúvószenekar lép föl, vagy a kórus, esetleg a karácsonyi koncert napján. A „látszat teltház” a zenészekből és családtagjaiból tevődik össze.

Balasi Anikó igazgatónő is elismerte, hogy nem a Zeneiskola „négyzetmétereivel” van baj, mert az olykor sok is. Egyeztetni kell a szomszédos gimnáziummal, hogy a hangos műsorok ne zavarják az oktatást.

Megkérdeztünk embereket, mit gondolnak arról, hogy ilyen gyér a Zeneiskola látogatottsága? Általában családi okokkal magyarázták a távolmaradást. Pl: unokákra vigyáznak, sötétben félnek utcára menni, este kell bevenni a gyógyszert, föl kéne öltözni, a tévében már látták, vagy fogják látni a műsort. A fiatalok inkább az internetet választják. A középkorúak temérdek munkájukra, vagy betegségükre hivatkoztak. Mások szerint a műsorok nincsenek kellően meghirdetve. Hogy a kifogások minden esetben valósak-e, azon el lehet gondolkodni. Általános iskolás korunkban Hidas Gyuri bácsi zenetanár havonta egyszer a Zeneakadémiára vitt bennünket vonattal. Fantasztikus élmény volt. Sokan még mindig abból a zenei tudásból táplálkoznak. A gimnáziumban ajánlatos, esetenként kötelező volt irodalmi, illetve zenei műsorokon részt venni. Tanáraink szigorúan számon tartották aktivitásunkat.

A minap egy fiatalember a tévériporter kérdésre ezt válaszolta: „Ki volt Kodály Zoltán? Passz… most nem ugrik be, talán, egy politikus?”

Óriási a leépülés, nem csak a kultúra, hanem az élet minden szegmensében. Humánpolitikai katasztrófa fenyeget az egészségügy, az oktatás és a közbiztonság területén. A zeneiskola előadásainak nézőközönségéből hiányoznak a példaképek. Hiányoznak az intézményvezetők, az igazgatók, a tanárok, az óvodapedagógusok, az egészségügyiek, a hivatali dolgozók, a képviselők, a gimnázium diákjai. Maradt tehát a 30 fős törzsközönség. Eljött a fotelkultúra ideje. Leragadunk a tévé előtt és kapcsolgatunk. Lehet, hogy túl kényelmesek lettünk? Azt mondják, mindenkinek arra van ideje, amire időt szán.

Vajon így védelmezzük magyarságunkat is, ahogy a kultúrát támogatjuk? Fotelból irányítjuk a demonstrációkat, fotelból védjük a sajtószabadságot? Közöny, fásultság, tespedtség… egy szóval fotelkultúra.

Át kell újra gondolni a Művészetek Háza sorsát. Egy újabb épület és annak rezsije nem változtatja meg az embereknek a kultúrához, vagy szórakozáshoz való kötődését. Egyébként fejtörést okozhat majd, hogy a 30-40 fő közönséget az első sorba, vagy az első oszlopba ültessék!

Dr. Gábeli Zoltánné

„Beszéld el nekem a múltat”

Turistaként megfordultam sok városban, településen. A látogatók általában a vendéglátóhelyeket, múzeumokat, emlékműveket, kilátókat stb. keresik fel. Városunk ilyen létesítményekben szegénynek mondható. A „Pilisvörösvár története és néprajza” című könyv bizonyítja, hogy igenis gazdag történelme van ennek a városnak, csak nincs megfelelően a nagyközönség elé tálalva.

Hiányolom azt az épületet, intézményt, ahol a város helytörténetét lehetne bemutatni. Nagyon találó a kínai mondás „Beszéld el nekem a múltat, s megismerem belőle a jövőt!” Így a jövő nemzedékének nem lesz mit és hol bemutatni történelmünkből, múltunkból, jelenünkből.

A 2006-ban megalakult Pilisi Kulturális Örökségünk Védelméért Alapítvány emblémája egy pajzsot tartó római katona. Az alapítvány célja a múlt tárgyi és szellemi emlékeinek felkutatása, összegyűjtése és bemutatása. A mai Szabadságliget területén egykor egy segédtábor állt a légiók rendelkezésére és kiszolgálására. Javasolnám, hogy az alapítvány kicsit részletesebben ismertesse akár a városi honlapon ezt a kort. Egy római kőtár létrehozását is kellene szorgalmazni. Aurelius Respectus családi síremlékét Balatonszemesről vissza kell követelni. A Kisfaludy utcában lévő csonka légióst is ki lehetne emelni.

(2008. áprilisában megalakult a Magyar Limes Szövetség dr. Visy Zsolt vezetésével. Ez a szervezet elősegíti a római kori emlékek megőrzését, fenntartását, a római hagyományőrző egyesületek érdekképviseletét és összehangolását. Több településen alakult ilyen egyesület, pl. 2006-ban Szentendrén a Cohors I. Ulcisia Castra. Kérdés, hogy városunkban lenne-e követője. Csak megemlítem, hogy Dunaszekcsőn, Szolnokon, Szombathelyen a római légiónak nagy hagyománya van, bemutatókat is tartanak.)

Pilisvörösvárnak van több hagyományőrző egyesülete. A Hagyományőrző Egyesületnek nevében is a hagyományőrzés, a helytörténet bemutatása és ápolása a feladata. Valamint az e célnak megfelelő épület megszerzése és berendezése. Jelenleg a Kápolna utcában működik egy Tájház. A helytörténet bemutatásához ez az épület kevés. Több alkalommal jártam a Városi Könyvtár szép épületében. Ez az épület megfelelő lenne egy helytörténeti gyűjtemény, kiállítás létrehozására. A helytörténeti gyűjtemény otthont adhatna pl. a vas- és a rézkor, az eraviszkuszok kora, a római kor, a török idők, a betelepítés, a vasútépítés tárgyi emlékeinek, dokumentumainak. Be lehetne itt rendezni pl. egy marcipán-múzeumot is. Időszaki kiállítást lehetne rendezni Herbszt Györgyné babagyűjteményéből, korabeli képeslapokból, vagy helyi művészek alkotásaiból. Ugye milyen jól hangzik így kapásból?

Városunk köztéri szobrok terén is le van maradva a környező településekhez képest. A római korból, a török időből nincs emlékművünk. 2010-ben lesz kilencven éve, hogy aláírták a győztes hatalmak és Magyarország közötti békeszerződést. Városunkban nincs emlékmű Trianonról, a nemzet sorsfordító napjáról. Korábban tiltották, a rendszerváltás óta szabadon megemlékezhetünk róla. A környező településen létezik ilyen emlékű, emlékhely. Sokan igényelnék ennek a felállítását.

Nyágai László
Szabadság utca

Gulyás Dénes

Pest megye 10. sz. vk. egyéni országgyűlési képviselő fogadóórája

Tisztelt Olvasók!

Gulyás Dénes országgyűlési képviselő fogadóóráira, tekintettel a közelgő európai uniós választásokra, a kampánnyal járó feladatok megnövekedett terhei miatt, ezentúl előzetesen telefonon lehet jelentkezni.
A fogadóórák ideje továbbra is minden hónap első csütörtökjén 15:00-16:30-ig tart.
Bejelentkezni a következő telefonszámon lehet:
06-20-255-57-90

Megértésüket köszönjük!