Helyi rangadó
„Kelj fel, mert megfázol!” – harsan fel egy öblös hang, amint gazdája úgy ítéli meg, hogy az egyik pilisszentiváni játékos a kelleténél tovább marad a földön egy ütközés után. A beszólást derű követi a nézőtéren – legalább ennyi öröme legyen az embernek ezen az esős márciusi napon –, ha már a mutatott játék színvonala elmarad a remélttől.
De azért jól szórakozunk. A törzsszurkolók néhány perc alatt átlátják, hogy a jelenlegi aranylábú fiúktól nem várható gólzáporos győzelem Pilisszentiván ellen. Így aztán a megyei másodosztályú labdarúgó bajnokság helyi rangadóján majdnem akkora figyelem kíséri a nézői – itt nem mindig idézhető – kommentárokat, mint a vörösvári próbálkozásokat.
Aztán elég egy korszerű támadás, és máris a focié a főszerep. Jobb oldali támadás, a szélső, nyakán a védővel elindul az alapvonal felé, majd hirtelen visszafordul és azzal a lendülettel, bekanyarítja labdát – az érkező csatár bólint, és máris 1-0.
Csak az a baj, hogy a Pilisszentiván javára.
„Nem kellett volna engedni, hogy beadja a labdát!” – zúgnak a nézők, miközben a vörösvári játékosok leszegett fejjel indulnak a középkezdéshez.
Van, aki a bírót veszi elő: „Miért nem fújtad már le előbb a félidőt?! Nem tudod, mikor jár le az idő?” – ami újra mosolyt csal az arcokra, hiszen így legalább nem a mieinket kell szapulni a gólért.
A játékvezető azonban akkurátus ember, elvégezteti a középkezdést, és csak ezután jelzi, vége az első játékrésznek.
Tényleg jó lett volna még kihúzni az utolsó egy-két percet. Nincs más hátra, mint a szünetben egy laza fröccsel, vagy egy kis üveg sörrel, helyreállítani a torkok állapotát.
Jól is jön a garatgenerálozás, mert a második félidőben újra felcsillan a remény. Először egy szentiváni kiállítás borzolja a kedélyeket, (a bíró ezúttal nem szidást, hanem dicséretet kap), majd egy kimaradó vörösvári ajtó-ablak helyzet növeli a hangerőt. „Hogy lehet ezt fölé lőni?!” – kapnak néhányan a fejükhöz. Van, aki odáig merészkedik, hogy kijelenti, legközelebb inkább beáll játszani, mert ennyit ő is tud. „Csak tíz percet bírnál!” – érkezik rögtön egy riposzt, de a válasz is azonnali: „Elég annyi!”
Ezen aztán megint elnevetgélünk egy darabig, miközben a játékosok tovább küzdenek az esőben. Helyzetek itt és ott is, sokan nem értik, hogy lehet, hogy a szentivániak tíz emberrel is veszélyesek?
„Nem látod, hogy vörösváriak fizetik őket?” – utal valaki a vendégek mezén látható szponzorokra. Akad kevésbé vicces kedvű hozzászóló is: „Fiatal még a csapatunk, mit vártok tőle?”
Ezen a tényen nem is vitatkozik senki. Azon már inkább, hogy jogos-e a tizenegyes, amelyet a bíró a vendégeknek ad meg: „Mi van, bemondásra fújsz?!!” – csattan egy hang a tribünről, de azért senki sem veszi véresen komolyan a dolgot. Inkább figyelünk, sikerül-e kivédeni a büntetetőt.
Nem sikerül.
A pilisszentiváni játékos nekifut, és a balra vetődő kapusunk helyére, félmagasan a kapu közepébe rúgja a labdát.
Okos.
2-0, és az eredmény már nem változik, mert ezúttal is csak a középkezdésre marad idő. Nyer Pilisszentiván, mi pedig megállapítjuk, hogy ettől függetlenül több van a csapatunkban. „Majd legközelebb!” – egyezünk meg, s ebben megnyugodva elindulunk hazafelé. Azért egy poénra még marad idő: „Aztán nehogy bemondd este az eredményt a tévében!” – kapom a figyelmeztetést.
„Dehogy mondom! Hallgatok, mint a sír!” – ígérem, s ehhez is tartom magam.
Azt azért mégiscsak megemlítem a szerkesztőségben, hogy milyen meccsen jártam délután. A siker elsöprő: „Pompás, nincs is ennél jobb! Az egyetlen, amit még érdemes megnézni a magyar fociban, az pont a megyei másodosztály!” – hangzik az azonnali és megfellebbezhetetlen értékítélet. S máris jönnek a különböző focitörténetek, amelyekről egyöntetűen az a véleményünk, hogy ha valaki ezeket egyszer megírná, vagy elmondaná…
Nekem például, a gólok, aranyköpések mellett bevillan egy, a kerékpárjával ádáz küzdelmet vívó szurkoló képe is.
Máris jobb kedvvel látok munkához.
Amúgy úgy vettem észre, hogy a szotyola, a fröccs, meg a sör jó volt a vörösvári pályán. Már csak a győzelem hiányzik, hogy teljes legyen az élmény.
De majd Piliscsaba ellen…
Jó játék ez a foci.
Várhegyi Ferenc
Helyzetkép
A Pilisszentiván elleni vereség után Széplaki József edző érthetően nem volt túl boldog. De igazán elkeseredett sem, s hogy miért? Íme, a találkozó utáni rövid értékelése.
– A játékkal nem voltam elégedett, hiszen több előre megbeszélt dolgot nem, vagy nem jól hajtottak végre a labdarúgók – mondja. – Azt kértem tőlük, hogy a saját kapunk előteréből laposan hozzuk fel a labdát, de gyakran mégis a felívelést választották a játékosok. Az így kialakuló egy-egy elleni párharcokban az idősebb, rutinosabb vendégek jobbak voltak. Az akarással viszont nem volt baj, végig mentünk előre. Kár, hogy kimaradtak a helyzeteink, ha kicsivel pontosabbak vagyunk, döntetlenre is kihozhattuk volna a mérkőzést. Látom a játékosokon is, hogy sajnálják a dolgot, ez mutatja, hogy nem veszik félvállról. Azt se feledjük el, hogy a csapatból 5-6 játékos még ifjúsági korú. Most még érthetően nem olyan erősek, mint egy 30-40 évesekből álló gárda. De hadd idézzem a perbáli csapat edzőjét, akinek a csapatát edzőmérkőzésen legyőztük. „Nektek van jövőképetek, hiszen tele vagytok fiatalokkal. Az én csapatomat viszont jóval idősebbek alkotják.” Erre építhetünk a jövőben – fejezte be nyilatkozatát Széplaki József.
Az építkezésre egyébként valóban nagy szükség van. Az elmúlt hónapokban, hetekben felröppent a hír, hogy egy solymári vállalkozó szívesen átvenné a vörösvári labdarúgó egyesület irányítását és a sporttelep üzemeltetését. Nos, ez utóbbiról pályázat dönt majd, de az már most biztos, hogy a vörösvári foci nem eladó.
– Valóban megkerestek minket, de a válaszom határozott nem volt – szögezi le Heer István, a PLSE gazdasági igazgatója. – Nyolc éve vezetjük az egyesületet, elkezdtünk valamit, amelyet nem szeretnénk feladni. Most már egyértelműen az a célunk, hogy a vörösvári fiatalokra építve szervezzünk focit. Kialakulóban van egy jó utánpótlás-nevelési együttműködés az MTK-val, egyre több gyermek játszik nálunk, jók az eredményeink. Ezt a munkát szeretnénk a jövőben is elvégezni és fejleszteni.
Várhegyi Ferenc
Egy nappal korábban
Már közel két évtizede, hogy március 15-én kispályás tornán hódolhatnak szenvedélyüknek a vörösvári amatőr labdarúgók. A mostani, 17. rendezvényt azonban a PLSE felnőtt-és ifjúsági csapatainak mérkőzései miatt egy nappal korábban, március 14-én kellett megrendezni. Az ok: a műfüves pályán zajló mérkőzéseken bíráskodó játékvezetők sípszava zavarta volna az ugyanabban az időben nagypályán játszó Pilisvörösvár–Pilisszent-iván mérkőzés résztvevőit. Sajnos az időpontváltozás miatt nem minden benevezett csapat tudott részt venni a tornán, így végül 10 gárda küzdött meg a Március 15. Kupáért. Mindenesetre ez a sajnálatos időpontütközés is azt jelenti, Vörösvárott komoly igény mutatkozik a focira, legyen az akár nagy- vagy kispályás rendezvény. Néhány újabb sportpálya (kispálya) megépítése talán segít majd ennek a kielégítésében.
Az első három helyezett:
1. Wuttman
2. Sanyikő
3. Botladozó Bokák