Elhunyt Sebők Dezső

Március 6-án, hetvenhat éves korában, súlyos betegség után elhunyt Sebők Dezső nyugalmazott iskolaigazgató. A köztiszteletben álló, kiváló pedagógus meghatározó személyisége volt városunk oktatásügyének.

Sebők Dezső több mint három évtizeden keresztül dolgozott Pilisvörösváron iskolaigazgatóként, olyan nehéz időszakban is, amikor két oktatási intézmény összevonását, nem mindennapi feladatát kellett megoldani. Nemcsak kiváló vezető, de ragyogó pedagógus és példamutató ember volt. Mások problémáit átérző, szavatartó, korrekt, emberséges ember. Kollégáit gyakran „testvér”-nek szólította, ami hűen tükrözte gondolkodását, világnézetét, hozzáállását embertársaihoz.

Sebők Dezső 1933-2009.

Sebők Dezsőt családja, barátai, volt kollégái, egykori tanítványai, tisztelői megrendült sokaságának jelenlétében helyezték végső nyugalomra március 10-én a vörösvári temetőben. Temetése református liturgia szerint történt. Az elhunytat Balogh Sándor tiszteletes búcsúztatta szívbe markoló szavakkal, imákkal és zsoltárokkal.

A pedagógus szakma nevében Sebők Dezsőtől egykori kollégája, az általa sok évtizeden át biztos kézzel vezetett iskola mostani igazgatója, Breierné Kalmár Éva búcsúzott.

Az alábbiakban az ő beszédéből idézünk, s veszünk mi is búcsút Sebők Dezsőtől, aki több évtizednyi munkájával, pedagógusi és igazgatói tevékenységével, emberi helytállásával immár örökre bevéste magát városunk XX. századi történetébe.

„Kedves Dezső!

Szomorú szívvel fogadtuk a hírt, hogy néhány hetes testi-lelki csatározás után bevégeztetett számodra a sors. A sors, amely a fáma szerint mindannyiunk számára megírattatott, a sors, mely nem adott újabb esélyt. A búcsú pedig kimondhatatlanul fájó. Hangtalan szavak ülnek torkunkban, könnyekbe burkolva, melyet a gyász hatalma tart fogságában. Nehéz megszólalni.

Elköszönni jöttem.

Elköszönni azok nevében, akik tanítványaid, kollegáid voltak, a város nevében, ahol hosszú évtizedeken át éltél.

Búcsúzunk a Tanártól, aki a pedagógus hivatás minden tudományával felvértezve nevelte és oktatta diákjait, aki a szakma minden fortélyát ismerve nyerte meg tanítványait a matematika és a fizika tudományának, akinek következetessége, szigora rendkívüli humánummal párosulva valódi tekintélyt és tiszteletet vívott ki a gyermekek és szülők körében.

Búcsúzunk a Kollegától és Igazgatótól, aki példaértékű szakértelemmel, felelősségtudattal vezette tantestületét, akinek semmi sem kerülte el figyelmét, mert nagyon jól ismerte kollégáit. Ha kellett korrekt bírálatokkal, szakmai tanácsokkal, ha kellett barátságos emberi szóval segítette őket mindennapi munkájukban. Támogatta az újító pedagógusokat, egyengette a pályakezdő kollegák kezdeti lépéseit.

Búcsúzunk az Embertől, aki életével mutatta a példát, akit érzékeny és visszafogott embernek ismertünk, de szívesen anekdotázott, szerette a társaságot, a jókedvet. Idejét szívesen töltötte baráti körében, híresen jó házigazda volt.

Szavakban, gondolatokban, érzésekben, s bárhogyan nehéz kifejezni, ami most a virágok és az örökmécsesek között legbelső énünkben lakozik.

Emlékeinkben megőrizzük a felejthetetlen egyéniséget, a mosolygós, mindig barátságos arcot, és azt a képet, amelyet Lukács Márta Gyertya című verse helyettem megfogalmaz:

Küldetését befejezte:

ő eltűnt, s csak azért égett,
Hogy a kereső szívébe
Fényt vigyen és melegséget.

Sebők Dezső élete és munkája

Gyúrón született, Fejér megyében 1933. február 26-án, egyszerű család gyermekeként. Tanári diplomáját matematika-fizika szakon az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolán szerezte.

Koszorúk és virágok borítják el Sebők Dezső sírját a temetőben

Pályafutását Galgahévizen kezdte 1955. szeptemberében, majd 1956-ban került Pilis-csabára matematika-fizika szakos tanárként. Kiemelkedő szakmai munkája alapján néhány év elteltével a Budai Járás matematika-fizika szakos szakfelügyelője lett.

1968-ban felkérésre lett a Pilisvörösvári Templom Téri Általános Iskola igazgatója. Az iskola 1975-ig önálló intézményként működött, majd 1975-ben a településen működő két általános iskola összevonására kapott megbízást, amely nem mindennapi kihívást jelentett. E feladat megoldását követően 1991-ig vezette a megye egyik legnagyobb iskoláját.

Mint igazgató elévülhetetlen érdemeket szerzett a korszerű iskolavezetési gyakorlat megvalósításában, amelyet, mint a Pest Megyei Igazgatók Munkaközösségének vezetője – megyei szinten is – maga irányított.

A Pilisvörösvári Templom Téri Általános Iskola az ő igazgatása alatt vezetőképző bázisként, bemutató iskolaként, és mint a korszerű munkacsoportok megszervezésének, működtetésének, módszertani kidolgozásának elindítójaként dolgozott.

Szakmai módszertani kiadványa is megjelent, amelynek alapján a megyében működő iskolák a módszertani csoportokat megalakíthatták és működtethették. Vezetői munkáját mindvégig a szakmai igényesség, az átlagon felüli teljesítmény, a kollektivitás és segítőkészség jellemezte iskolán belül és bővebb szakmai körökben is. Felkészültsége, tudatossága, emberséges magatartása alapján vált eredményes, elismert vezetővé.

Neki is köszönhető, hogy Pilisvörösváron a nemzetiségi oktatás jelentős szerephez jutott. Ennek szakmai és szervezeti kereteit ő valósította meg, amely nemcsak az iskolai nyelvoktatásra, hanem az ahhoz kapcsolódó nemzetiségi hagyományok és kultúra ápolására is kiterjedt. Az ő nevéhez fűződik a németországi cserekapcsolatok 1981-ben elkezdődött kialakítása, amely a nyelvtanulás szerves részeként működik azóta is.

Támogatója és elősegítője volt a tanári továbbképzések megszervezésének, és a szaktárgyi versenyek megrendezésének is.

Kitartóan harcolt az iskola korszerűsítéséért, jelentős eredményként élte meg az iskola középső szárnyának felépülését.

Magas színvonalú munkájának elismeréseként több ízben részesült kitüntetésben. 1978-ban: Kiváló Pedagógus, 1985-ben: Kiváló Munkáért, 1995-ben: Eötvös József Pedagógus Emlékérem, 2005-ben: a Magyar Köztársasági Érdemrend Ezüst fokozata.

A majd négy évtizedes pályafutását követően visszavonultan élt családja körében, és ideje nagy részét kedvenc tevékenységének, a kertészkedésnek szentelte.