Október 23. Vörösváron

2009. október 23-án a hagyományoknak megfelelően két helyszínen emlékeztek meg az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Délután négy órakor a Művészetek Háza (Zeneiskola) dísztermében versekkel és zeneszámokkal idézték meg 1956 szellemiségét, majd az ünnep fényében adta át Gromon István polgármester az idei „Pilisvörösvárért” Emlékérmeket.

A polgármester úr rövid köszöntő beszédében elmondta: sokunkban hagyott hiányérzetet az 1990-es rendszerváltás, nem teljesültek mindenben a reményeink, nem váltak valóra teljes mértékben azok az eszmék, amelyekért az 1956-os forradalmárok vérüket adták. A helyzet azonban minden látszat ellenére nem reménytelen. „Az nem lehet, hogy annyi szív / Hiába onta vért, / S keservben annyi hű kebel / Szakadt meg a honért” – idézte a Szózat lángoló szavait, majd a gondolatot tovább fűzve elmondta, szilárdan hisz benne, hogy „még jőni fog egy jobb kor”, amikor a munkánk beérik, a demokráciáért tett erőfeszítéseink sikerre vezetnek.

 

Itt, Vörösváron is nagyon sok olyan ember van, akinek áldozatos munkája példamutató az egész közösség számára. Közülük négynek nyújtott át a „Pilisvörösvárért” emlékérmet: Schreck Róbertnénak, Vígh Jánosnénak, Andrusch-Fóti Máriának és dr. Müller Mártának.

A kitüntetettek életéről és munkásságáról szóló méltatást Balasi Anikó, a Művészetek Háza igazgatója olvasta fel. (Az ünnepségen elhangzott méltatásokat lásd. a 22-23. oldalon. – a Szerk.)

Az ünnepi műsorban Falvai Anna zongoraművész Liszt Ave Maria c. művét, az Angelika Gyermekkar a Millenniumi ódát adta elő. (A kórust Keszthelyi Ildikó vezényelte, zongorán kísért Szlovencsák Péter.)

Az ünnepség után Gromon István polgármester fogadást adott a Gimnázium aulájában a kitüntetettek tiszteletére.

Délután fél hat tájban indult a több száz felvonulóból álló fáklyás menet a Zeneiskola udvaráról a Szabadság utca – Fő utca – Iskola utca útiránnyal a Hősök terére, az ünnepség másik helyszínére. A menet számára az útvonalat a rendőrség és a polgárőrség biztosította. A Hősök terén a Német Nemzetiségi Fúvószenekar térzenével várta az ünneplőket.

A hat órakor kezdődött koszorúzási ünnepségen a Regélők Együttes hazafias énekszámokat adott elő.

Gromon István polgármester ünnepi beszédében az 1956-os események és hősök méltatásán túl a rendszerváltás 20 éves évfordulójáról ejtett szót megosztva személyes gondolatait és érzéseit a nagy számban megjelent ünnepi közönséggel.

„Miért nem váltotta be a rendszerváltozás a hozzá fűzött reményeinket? Miért süllyedtünk vissza oda, ahonnan elindultunk? Miért kell 20 év után mindent elölről kezdenünk? – tette fel a kérdést a szónok, melyekre az alábbi személyes magyarázatot adta:

„Személyes véleményem szerint ennek legfőbb oka az, hogy 1989-ben az emberek a szívük mélyén többnyire csak jóléti rendszerváltást akartak, a társadalmi-erkölcsi megújulás kevésbé érdekelte őket. Vágyuk valójában nem a demokráciára, hanem csak a nyugati demokráciákban elért anyagi jólétre irányult. A demokrácia és a jogállam kiépítéséért folytatott hétköznapi politikai küzdelmek az emberek többségét kevésbé érdekelték, s abban nem is akartak részt vállalni. S mivel az emberek többsége a közéletben nem vállalt szerepet, a demokrácia csak üres keret maradt, az igazságosság és a jólét nem valósult meg.

Nem is lehetett másképp, hiszen a demokrácia szó azt jelenti: »népuralom«. A magyar nép azonban nem akart uralkodni, azaz nem akarta kormányozni saját magát. Csak azt akarta, hogy jobban élhessen, s valaki pedig kormányozzon, azaz uralkodjon helyette.”

„Ha ez így folytatódik: ha a többség továbbra is a politikán kívül marad, s ráhagyja a közügyek intézését bárkire, aki azt önjelöltként vállalja, akkor véleményem szerint a helyzet nemhogy nem fog javulni, hanem még sokat romolhat is. A történelem azt mutatja, hogy ha nem küzdünk mindnyájan naponta a hazugság, a törvénytelenség és a korrupció ellen, akkor sorsunk előbb-utóbb egy újabb diktatúra lehet. A kisemberek gyávasága és megalkuvása ugyanis előbb-utóbb mindig diktatúrák kialakulásához vezetett.

A közjóért való küzdelemben ezért szükség van minden jó szándékú, becsületes ember kitartó és önzetlen munkájára. Más ezt a munkát nem fogja elvégezni helyettünk. 1956 és 1989 céljai akkor valósulhatnak meg, ha a társadalom többségét adó, mérsékelt gondolkodású, józan átlagemberek jelentős számban vállalkoznak majd közéleti szerepre, s hajlandók lesznek hozzájárulni a sorsunk jobbra fordításáért vívott közös harchoz. A rendszerváltozás következtében a lehetőség adott. Csak rajtunk múlik, hogy élünk-e vele” – fejezte be e szavakkal nagy hatású beszédét Gromon István polgármester.

Az ünnepség végén a pártok, társadalmi szervezetek, intézmények és egyesületek képviselői koszorút helyeztek el az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek emlékművén. A megemlékezés a Szózat hangjaival ért véget.

Fogarasy Attila