Köszönjük, Törökország!
Templom téri iskolások feledhetetlen napjai Burdurban

Tesekkür…! Köszönjük, Törökország, köszönjük, Bünjamin azokat a napokat, melyeket együtt tölthettünk október végén iskolátokban és a régióban található lenyűgöző helyeken.

A Templom Téri Általános Iskolában immár a második nemzetközi projekt zajlik a Comenius iskolai együttműködés keretében. Négy iskola közös projekten dolgozik, melynek témája a természetközelség. E közös munka keretén belül utaztunk el október végén Törökországba.

Látogatásunkat sok e-mailben történő egyeztetés előzte meg. Már ebből is kiderült számunkra, hogy vendéglátóink nagy gonddal készülnek a találkozóra. Természetesen az előkészületeket mi is megtettük. A projekt témájához kapcsolódó képeket, gyerekmunkákat, ajándékokat nagy gonddal állítottuk össze. Kis iskolába érkeztünk, mindösszesen 100 gyerek jár ide. A fogadásunkra szervezett ünnepélyen mindnyájan szerepeltek, amely mögött a tanári kar munkája is meglátszott. Nemcsak tanárok és diákok fogtak össze, de mondhatni az egész falu, hiszen a lakosok is részt vettek az udvaron megtartott ünnepségen, ők készítették az ételt és számtalan édességet számunkra. Az oktatási vezetők (falu, régió) is megtiszteltek bennünket jelenlétükkel. Jó volt látni, hogy a tanárok megbecsült emberek a faluban.

Maga az iskola épülete és felszerelése igen egyszerű. Kevés szemléltetőeszközt láttunk, viszont számítógépes termük van, mivel a török kormány igyekszik korszerűsíteni az oktatást. Az iskola nyolc osztályos, hat éves kortól tizennégy éves korig járnak ide a gyerekek. Nyolcadik osztályban vizsgát tesznek, és ezen vizsga alapján dől el, hogy ki, hol folytathatja tanulmányait.

A látottakról, s tapasztalatairól így ír az utazáson részt vevő Kárpát József kollégám: „Módunkban állt a fogadásunkra szervezett műsor során bepillantani a helyi népzene és néptánc világába. Tanórákat is látogattunk: írás-olvasás és énekórát, de megtekintettük az informatikatermet és a természettudományi szertárt is. Rendkívül sok hasznos tapasztalattal tértünk haza, Anatólián és Isztambulon át.

A tanárok, szülők, diákok is aktívan közreműködtek abban, hogy a lehető legtöbb ismeretet adják át számunkra országukról, természetvédelmi értékeikről és oktatási intézményükről.”

Tapasztalatait, élményeit Vereckeiné Györkei Katalin a következőképpen foglalta össze: „Fantasztikus volt, ahogy fogadott bennünket. az iskola igazgatója, a polgármester és a diákok. Népviseletbe öltözve táncoltak, jeleneteket adtak elő. Minden diák, pedagógus, az öszszes szülő, rengeteg falubeli érdeklődő, és természetesen a falu vezetősége jelen volt ezen az ünnepségen. Megható volt érezni azt a szeretetet, ahogy vártak bennünket, és látni, érezni azt az összefogást, ahogy ők erre készültek. Végigjártuk az iskolát, megnéztük az összes osztályt. Számomra a legérdekesebb az elsős gyerekek olvasás- és írástanítása volt. Török kollégámmal kicseréltük az ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat is.”

Kiderült, hogy Törökországban a fiatal pedagógusok pályakezdését feltételekhez kötik. Aki tanítani szeretne, annak be kell adnia egy pályázatot az oktatási minisztériumba. Ott eldöntik, hogy a leendő tanárnak mely településen kell elvégeznie hároméves gyakorlatát. Ez a falu vagy város az ország bármely pontján lehet. Így találkozhattunk mi is itt kurd nemzetiségű tanárral és más, távoli városból érkezett kollégával is. Így kapnak reálisabb képet a leendő pedagógusok eme hatalmas országról, az ott élőkről, az iskolák helyzetéről.

A találkozó tartalmas programjai a projekt témájához kapcsolódtak. Eljutottunk a Toros-hegység nemzeti parkjaiba. Felkerestük Isparta városát és a mellette fekvő Kovada-tavat, a Burdur közelében levő antik romvárost, Sagalassost, amely a környező 3000 méteres hegyek között búvik meg. A kopár mészkőhegyek számos barlangot rejtenek, amelyek közül egynek a bejárása szintén a program része volt.

A buszos kirándulásokra a tanárok mellett a gyerekek is eljöttek velünk, ami jó lehetőség volt a megismerésükre. Számukra nemcsak az jelentett nagy élményt, hogy a külföldi tanárokkal együtt énekeltek a buszon, kézen fogva sétáltak velük, hanem az is hogy falujukból távolabbi, szép helyekre is eljutottak.

Tanultam-e valamit? Nem csak valamit, de rengeteget. A Comenius találkozók sokkal többet adnak az embernek, mint egy turistalátogatás. Személyes kapcsolatok alakulnak ki, beleláthatunk apró falvak életébe, képek kapunk a mindennapokról, a helyi szokásokról, az országot nem egy útikönyvíró szemével látjuk, hanem az ott élőkével.

Három partnerországunkba már ellátogattunk. Májusban rajtunk lesz a sor, mi leszünk a házigazdák. Bízom benne, hogy mi is hasonlóan gazdag programot tudunk majd összeállítani a hozzánk érkezőknek.

Krizsánné Ferenczi Ildikó