„Pilisvörösvárért” emlékérmeseink

Az október 23-i ünnepi események keretében került sor a város önkormányzati képviselő-testülete által adományozott kitüntetés: a „Pilis-vörösvárért” emlékérmek átadására. A képviselő-testület döntése szerint Gromon István polgármester ezúttal megosztott díjként két-két emlékérmet nyújtott át Schreck Róbertnénak és Vígh Jánosnénak, illetve Andrusch-Fóti Máriának és dr. Müller Mártának. Az alábbiakban a kitüntetettekről elhangzott méltatásokból idézünk.

Víg Jánosné, sz. Sereg Julianna

Víg Jánosné sz. Sereg Julianna 1932. szeptember 24-én született Pilisvörösváron, szülei második lányaként. Iskolai tanulmányait Pilisvörösváron végezte el, mely az akkori szokásoknak megfelelően már 8 osztályos volt.

Az ének igen hamar része lett Juliska néni életének. Már az iskolában is az énekkar tagja volt, az iskola elvégzése után pedig Vass Márton kántor megkérte, hogy énekeljen a templomi kórusban. A kérésnek szívesen tett eleget, s Vass Márton kántor vezetése alatt lehetősége volt továbbfejlődni az éneklésben. Saját bevallása szerint más kórustagokhoz hasonlóan ő is sokat köszönhet Vas kántor úrnak, sokat tanult tőle, az ő szakmai segítsége révén válhatott szólóénekessé.

1951 májusában ment férjhez. Házasságából két fiúgyermek született. Mindkét fia a műszaki pályát választotta: az idősebb gépészmérnök, a fiatalabb építészmérnök. Családi élete példaértékű, kiegyensúlyozott. Fiai mellett nagyon büszke a négy unokájára is.

Juliska néni fiatal korától Budapesten a Szolidaritás Házipari Szövetkezetben dolgozott, s nyugdíjba menetelét követően is még 5 évig.

Az éneklés Juliska néni egész életét végigkísérte. Mint szólóénekes, és mint a kórus tagja egyaránt a közösségért tevékenykedett. Énekelt esküvőn, temetésen, hangversenyeken, egyházi rendezvényeken egyaránt. Igen sok esküvőn énekelte szólistaként Schubert, Gounod és Marchesi Ave Maria-ját és egyéb darabokat. Férje is hosszú időn keresztül az énekkar tagja volt, éveken keresztül ő szólaltatta meg a nagypénteki és virágvasárnapi passióban az evangélistát. Az egyházi kórussal sok helyen megfordultak, itthon és külföldön egyaránt.

A pilisvörösvári egyházközségi énekkar mellett munkahelye révén Juliska néni a budapesti Szent József kápolnában is rendszeresen énekelhetett. Neves ünnepeken rendezett egyházzenei áhítatokon országos hírű operaénekesekkel együtt szerepelt, amit nagy megtiszteltetésnek tartott. Életét a sok nehézség ellenére az éneklés töltötte meg sok színnel, vidámsággal és örömmel. Fontosnak tartotta, hogy azokat az értékeket, amit a szüleitől kapott továbbadja, közkincsé tegye.

Juliska néni hangjával, a zene és a helyi német nemzetiségi hagyományok iránti elkötelezettségével az elmúlt évtizedekben sok boldog pillanatot szerzett Pilisvörösvár lakosainak, az ének révén részese volt boldog és szomorú perceiknek egyaránt. Tette ezt önzetlenül, elkötelezetten, példamutatóan.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Víg Jánosnénak a pilis-vörösvári egyházközségi énekkar keretében, az egyházi ének terén kifejtett több évtizedes kiemelkedő közös munkájuk elismeréseként, Schreck Róbertnével megosztott díjként Pilis-vörösvárért emlékérmet adományozott.

Schreck Róbertné sz. Galambos/Gemela Borbála

Schreck Róbertné sz. Galambos/Gemela Borbála 1928. február 19-én született Pilisvörösváron. Általános iskolai tanulmányait Pilisvörösváron végezte el.

1951-ben ment férjhez Schreck Róberthez. Házasságukból egy leánygyermek született. Két unokája és két dédunokája van. Férje 2000-ben hunyt el.

Gyermekkorát Boris néni nagyon boldognak tartja – annak ellenére, hogy sok nehézséggel kellett megküzdeniük. Boldogan emlékszik vissza a régi kukoricafosztásokra, tollfosztásokra, szüretekre, a közös éneklésekre, beszélgetésekre, bálokra, melyet a mai világból hiányol.

Boris néni éppen hogy megkezdte a 8. osztályt, amikor egy napon megkérdezték az iskolában, hogy kinek lenne kedve délutánonként az óvó néninek segíteni. Négyen jelentkeztek az osztályukból. Ettől kezdve ők négyen délelőtt iskolába jártak, délután pedig Krystofori Erzsébet óvónő mellett dolgoztak a volt Templom Téri Óvodában. Nagyon szívesen végezte ezt a feladatot, úgyhogy az iskola befejezése után ott is maradt dolgozni, s évtizedekkel később onnan is vonult nyugdíjba, több mint 40 év egy helyben töltött munkaviszony után.

Az óvodában a gyermekek ragaszkodtak hozzá. Saját bevallása szerint mindig nyugodtan, higgadtan beszélt a gyermekekkel, s szeretetért szeretetet kapott cserében. A mai napig emlékszik volt óvodásaira, felismeri őket az utcán, szóba elegyedik velük, s elmeséli nekik apróbb óvodáskori csíntevéseiket.

Jó hallását és zenei tehetségét édesapja fedezte fel, aki gyári munkája mellett zenész is volt: jól játszott harmonikán, hegedűn és trombitán. Édesapja 14 évesen elvitte Vass Márton kántor úrhoz, aki meghallgatta őt, s mivel a próbaéneklés jól sikerült, tagja lehetett a templomi énekkarnak.

Vass Márton kántor úr nemcsak a latin, német és a magyar énekeket tanította neki, hanem a hangját is képezte. Először szoprán, majd második szoprán, végül alt szólamot énekelt. 14 éves korától 74 éves koráig, pontosan 60 éven át énekelt esküvőkön, temetéseken és a templomban. Az éneklést szolgálatnak tekintette, amelyhez elmondása szerint szív, lélek és elhivatottság kell. Boris néni szerint, aki nem érzi magát elkötelezve a feladat iránt, az nem is tudja jól csinálni. ő a maga részéről szívvel-lélekkel, elhivatottan énekelt, együtt érzett az emberekkel örömben, bánatban egyaránt.

Az énekkarral gyakran megfordultak az ország különböző településein, így Székesfehérvárott és Biatorbágyon is. Egyházzenei versenyeken is részt vettek, és szép eredményeket értek el. Vass Márton kántor sokszor mondta neki és az énekkar többi tagjának, hogy ők a falu nagy értékei.

Boris néni a mai napig megőrizte jókedvét, nyugalmát. Úgy érzi: a gyermekek és szüleik szeretete az övé, s ezt már senki sem veheti el tőle. Nagyon szerette az óvodai munkát és az éneklést is, mindkettőt szívügyének tartotta. Annak különösen örül, hogy éneklése tetszett az embereknek.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Schreck Róbertnénak a pilisvörösvári egyházközségi énekkar keretében, az egyházi ének terén kifejtett több évtizedes kiemelkedő közös munkájuk elismeréseként, Víg Jánosnéval megosztott díjként Pilisvörösvárért emlékérmet adományozott.

Andrusch-Fóti Mária

Andrusch-Fóti Mária 1934. augusztus 10-én született Pilisvörösváron. Tanítói pályafutását 1953. július 1-jén, Hollókőn kezdte. 1954-ben férjhez ment, s hazatért szülőfalujába. Azóta Pilisvörösváron él, itt nevelte fel négy fiát, Józsefet, Pétert, Jánost és Istvánt.

1954 őszétől nyugdíjazásáig, 1993. december 30-ig dolgozott Pilisvörösváron az általános iskolában mint tanítónő. Húsz éven keresztül volt az iskola gyermek- és ifjúsági felelőse. Szakmai felkészültsége, a szülőkkel kialakított jó kapcsolata elismerést váltott ki a kollégái s a település lakói körében egyaránt. Tanítványai megalapozott tudással kerültek ki a kezei közül. Nyugodt, kiegyensúlyozott egyénisége meghatározó volt a tantestületben. Munkáját az igényesség és a gyermek-szeretet jellemezte.

Pedagógiai munkájának elismeréseként az évek során alábbi kitüntetéseket vehette át:

1983.: Kiváló Úttörővezető,
1986.: Kiváló Munkáért Érdemérem,
2006.: az Oktatási Miniszter által adományozható Karácsony Sándor Díj.

1990-ben, a rendszerváltozást követő első önkormányzati választáson megválasztották önkormányzati képviselőnek. Az Oktatási Bizottság tagjaként és a Szociális és Népjóléti Bizottság elnökeként és tanácsnokként végezte munkáját.

Egyik fő feladatának tartotta a helyi szociális intézményrendszer, a szociális háló kiépítését. Irányítása alatt, a Képviselő-tesztület döntése alapján a volt „Szaki” elhanyagolt épületét a helyi vállalkozók önzetlen munkájával és anyagi támogatásával átalakították egy szociális feladatokat ellátó intézménnyé. 1991 karácsonyán nyílt meg a Napos Oldal Szociális Központ, melyet 50 idős pilis-vörösvári lakos vett birtokba. Mida néni élete egyik nagy örömének tartja, hogy a Városi Napos Oldal Szociális Központ létrehozásában aktívan részt vehetett.

Néhány évvel ezelőtt Tokodi Bence atya azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy tanítsa meg őt és barátait svábul. Meglepődött a szokatlan kérésen, elmondta, hogy Pilisvörös-váron ennek nincsenek előzményei, nincs irodalma, nyelvtana, a helyi nyelven nem tudnak írni és olvasni. Ennek ellenére a kérésnek eleget tett, mert nemes feladatnak tartotta azt, hogy ősei nyelvét életben tartsa.

28 felnőtt számára, a mai Friedrich Schiller Gimnázium egyik tantermében 3 éven át tanította a pilisvörösvári sváb nyelvet. Megtanultak közösen írni, olvasni, s beszélgettek svábul. Sok örömet okozott neki ez a kihívás. Egy évig Pilisszentivánon is oktatott.

A tanfolyamon ismerkedett meg dr. Müller Mártával, aki kezdeményezte a „Kriaz kaut! Grüß Gott!” című nyelvjáráskönyv megírását. Nagy lelkesedéssel fogadta a gondolatot, hiszen tudta, hogy így biztosíthatják azt, hogy a következő generációk is megismerjék őseik nyelvét. Ezt a munkát is, mint eddig mindig, kitartással, nagy odaadással és lelkesen végezte. Sok nehéz, de vidám órát töltöttek együtt a könyv írása közben.

A könyv mottójának a következőket írta: „Mi, a Magyarországon született svábok magyarok vagyunk, de az anyanyelvünk az őseink nyelve. Azért készült ez a könyv, hogy a pilisvörösvári német nyelvjárást gyermekeink és unokáik is megismerjék, és így megőrizzük kultúránk egy szeletét.”

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Andrusch-Fóti Máriának a vörösvári „sváb” (bajor) nyelvjárás megőrzése, leírása és az utódoknak való továbbadása terén dr. Müller Mártával kifejtett kiemelkedő közös munkájuk elismeréseként megosztott díjként „Pilisvörösvárért” emlékérmet adományozott.

„Pilisvörösvárért” emlékérmeseink névsora

Pilisvörösvári Sport Club (1994)
Manhertz Mátyásné óvónő (1995)
Zemplényi Józsefné óvónő (1995)
Albel Attiláné tanítónő (1995)
Fetter Ottóné, az OTP helyi fiókjának
volt vezetője (1996)
Gromon Andrásné, a Hagyományőrző
Egyesület elnöke (1997)
Önkéntes Tűzoltó Egyesület (1997)
Dr. Váradi Monika Mária szociológus (1997)
Dr. Franz Walper atya (1997)
Denk Ferenc, az Önkéntes Tűzoltó Egyesület
tiszteletbeli elnöke (1998)
Dr. Hidas István háziorvos (1998)
Mező Barna, a Magyar Terranova Kft.
volt igazgatója (1998)
Dr. Kemény Cecília gyermekorvos (1999)
id. Stifter Ferenc futballedző – posztumusz (2000)
Deák Vilmosné tanár (2001)
Oláh Imre címzetes igazgató (2001)
Bravi Buam együttes (2002)
Dornbach Ferencné nyugdíjas tanítónő,
iskolaigazgató (2002)
Dr. Manherz Károly, az ELTE BTK
dékánja (2002)
Dr. Rajkai Sára sebész (2002)
Dr. Harmath Attiláné tanár (2003)
Kapitány Györgyné tanítónő,
igazgatóh. (2003 – posztumusz)
Németh János zenetanár (2003)
Péts József kórustitkár (2003)
Steckl János futballedző (2003 – posztumusz)
Drávecz Ferencz rendőr zászlós (2004)
Koós Ferenc tanár, igazgatóhelyettes (2004)
Majerczyk Waldemár vállalkozó (2004)
Mátrai Mátyás üvegcsiszoló kisiparos (2004)
Gyurkó Lászlóné (2005)
Kohlhoffer Mihály (2005)
Német Nemzetiségi Fúvószenekar (2005)
Bokor Árpádné tanítónő (2006)
Laknerné Fazekas Krisztina kajakos (2006)
Margittai Csabáné óvónő (2006)
Wenczl Mihály méhész (2007)
Benkó László kerékpáros edző és Benkó Barbara kerékpáros – megosztva (2008)
Rudolf Keszler családfakutató (2008)
Víg Jánosné és Schreck Róbertné, a templomi kórus tagjai – megosztva (2009)
Andrusch-Fóti Mária tanítónő és dr. Müller Márta tanár, a „Kriaz kaut! Grüß Gott!” című nyelvjáráskönyv szerzői – megosztva (2009)