Demokraták
Ki emlékszik már pár hónap távlatából a közmeghallgatásra? Elszaladtak a hetek, fontosabb dolgok foglalkoztatták az embereket, olyanok, mint a szegénység, a beiskolázás, a fűtés beindítása.
Elevenítsünk fel néhány momentumot azoknak, akik nem tudtak a falugyűlésről. Elszomorító, hogy hetven (70) vörösvári lakost érdekelt a költségvetés, az éves tervek és egyáltalán a közügyek. A többi résztvevő hivatali dolgozókból, tervezőkből, képviselőkből állt (megszámoltuk). Ez az érdektelenség azért is lehangoló, mert polgármester úr örömmel jelentette be, hogy tizennégyezerre emelkedett településünk lélekszáma.
 |
Kőrösy János, a Fidesz helyi szervezetének elnöke az október 10-i tüntetésen |
Nemcsak a közmeghallgatáson, hanem városi szóbeszédben is többször felmerült a kérdés: „Hol vannak a polgárőrök?” Reggelente aprócska gyerekek hatalmas táska alatt bóklásznak a 10-es út átkelőhelyein, ugyanis nincs mindenki mellett felnőtt vagy szülő. „Hol vannak a polgárőrök?” – kérdezik tanácstalanul egymást a szülők. Polgármester úr mielőtt átadta a válaszadás lehetőségét Falics Jánosné illetékesnek – elmondta, hogy a „polgárőrség nem kötelező feladat, nem lehet számon kérni, legfeljebb megkérni lehet a polgárőr egyesületet”. Falics Jánosné szintén hivatkozott a „nem kötelező” feladatra, említette, hogy az igazság az, hogy megöregedtek, a fiatalok pedig nap közben dolgoznak. Szóvá tette azt is, hogy az autósok „trágár szavakkal illetik a polgárőröket”. Mindhárom érv szomorú. Szomorú, hogy közfeladatot ellátó személyt becsmérelnek, szomorú, hogy a polgárőrség nem kötelező szolgálat, még inkább, hogy nincs teljesítő polgárőr. Akkor mi lenne a megoldás?
A közmeghallgatásban a résztvevők tájékoztatófüzetében olvasható volt, hogy az önkormányzat évente 800 ezer forint támogatást és autóhasználatot nyújt a városi polgárőrségnek, 700 ezer forintot pedig a ligeti polgárőrség kap.
Polgármester úr közmeghallgatáson elhangzott záró mondatit megszívleltük, miszerint a „demokráciához demokraták is kellenek, akik nem sajnálják az időt és a fáradságot a célok érdekében”.
Október 10-re Kósa Lajos debreceni polgármester önkormányzati tüntetésre hívta az ország polgármestereit, a képviselőket és a hivatali dolgozókat, hogy tiltakozzanak együtt az önkormányzatokat érintő elvonások miatt. Minden településnek joga van az iskolájához, a templomához, a kultúrájához, a rendőreihez. Követeléseikben állt az is, hogy csak úgy kapjanak kötelező feladatot az önkormányzatok, ha a feltételek biztosítottak. A költségvetés elfogadásával az önkormányzatok csődbe mennek, nincs tartalék, nincs több hitel. 3200 önkormányzat polgármestereiből, képviselőiből, hivatalnokaiból hétezren jelentek meg a demonstráción. Vörösváriak kevesen voltak, annál több volt a kifogás a távolmaradás miatt.
Most is érvényes Gromon István polgármester mondata: „a demokráciához demokraták is kellenek, akik nem sajnálják az időt és a fáradságot a célok érdekében”.
Az egymás iránti bizalom, az összefogás, a szolidaritás és a bátor hazaszeretet hiányzik az egész országban, így Vörösváron is.
U. i.: Az ötvenhatos forradalom legádázabb napja november 4-e. Ez a nap is egyike azoknak, amire rátelepedett a gyász. Szovjet tankok lepték el Budapestet és az országot, leverték a forradalmat. Erről a gyásznapról minden évben sok jó érzésű ember megemlékezik, gyertyát gyújt, fejet halt a meggyilkolt emberek emléke előtt. Így teszik ezt minden évben a nemzeti körök. Ám idén november 4-én döbbenetes látvány fogadta a gyászolókat a vörösvári Hősök terén. Lepusztított emlékmű, gyönyörű hófehér virágos nemzeti koszorúktól megfosztott tér. Kit zavart ez a látvány? Hát ennyit ér hőseink mártírsága? Volt, aki november 4-én délelőtt helyezte el a kegyelet virágait. A virágok nem fagytak le, nem száradtak el, teljes pompájukban figyelmeztették a járókelőket a tragédiára. Vajon mit szólnak a pártok, az egyesületek, az intézmények, akik 100000 forintos nagyságrendet is meghaladó koszorúikat kidobták? Micsoda érzéketlenség!
Természetesen semmilyen szándékosságot nem feltételezünk, az okokat a nemtörődömséggel és a hiányos történelemismerettel magyarázzuk. Kérjük, hogy ez a jövőben másképp legyen!
Dr. Gábeli Zoltánné
Hová lettek a koszorúk?
A fenti olvasói levélben megfogalmazott észrevétellel kapcsolatban a Vörösvári Újság megkérdezte Gromon István polgármestert, aki az alábbi tájékoztatást adta:
„Tavaly az október 23-i ünnepség utáni napokban nagy szél fújt, felborította a koszorúkat, amelyeket aztán randalírozó sihederek még szétrugdostak.
Több lakossági panaszbejelentést kaptam, hogy milyen kegyeletsértő hanyagság, hogy az október 23-i koszorúkat heteken keresztül ott hagyja az önkormányzat ebek harmincadján.
Ezért az idén jó előre kiadtam az utasítást a Hivatalnak, hogy az ünnepség után 10 nappal szállítsák el a koszorúkat, és takarítsák össze az emlékművek környékét.
Nem tudtunk arról, nem jelezte senki, hogy vannak ott még olyan virágok, koszorúk, amelyeket az elhelyezőik még további megemlékezés céljából ott szeretnének hagyni. Ha szóltak volna, akkor természetesen semmi akadálya nem lett volna, hogy ezek a virágok, koszorúk ott maradjanak.”
– a Szerk.
Emlékmise Vörösváron
A pilisvörösvári Nagytemplomban rendezett emlékmisét a KDNP október 22-én az 56-os forradalom előestéjén. Az ökumenikus szertartást Ott József katolikus káplán úr tartotta. Az aradi vértanúk bátorságát, hazaszeretetét állította szembe a mostani ifjúság tétlenségével. A mai ember legnagyobb hibája, hogy „nem tudja elkötelezni magát egy eszméért, a hazáért. Hazafinak lenni kötelesség!” – fejezte be prédikációját az atya.
 |
 |
Pánczél Tivadar református lelkész a szeretet átható erejére helyezte a hangsúlyt.
Az emlékmisén részt vett dr. Simicskó István országgyűlési képviselő is, akit baráti beszélgetésre és aktuálpolitikai témák megvitatására hívott a pilisvörösvári KDNP elnöke, Fodorné Gilinger Mária és a Fidesz elnöke, Kőrösy János.